A munkával összefüggő dohányfüst expozíció és a dolgozók dohányzásról való leszokásának támogatása a munkahelyen

From OSHWiki
Jump to: navigation, search









Kari E. Reijula, Jere P. Reijula, Finnish Institute of Occupational Health, Finland

fordította: Dr. Sólyom Ildikó

kiegészítette: Dr. Kudász Ferenc, Nemzeti Népegészségügyi Központ, Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Főosztály

Bevezetés

Az EU-ban a dohányzás több, mint tízmillió életet követelt az előző évszázad során és a 21. században további százmillió ember halálához vezet majd. A dohányzók több, mint 50%-a a dohánnyal kapcsolatos betegségeknek köszönhetően hal meg és átlagosan a dohányzók 14 évvel korábban halnak meg a nemdohányzókhoz képest. A dohányzás a legnagyobb elkerülhető egészségi kockázat az EU-ban, mely évente 700.000 idő előtti halálozást okoz. A munkahelyeknek és a munkahelyi egészségügyi programoknak lehetőségük van aktívabb szerepet vállalni a dolgozók leszokásának segítésében. Összesen 79.000 felnőtt, beleértve 19.000 nemdohányzót, hal meg az EU országaiban évente az otthonukban (72.000) és a munkahelyükön (7300) őket ért dohányfüst expozíciónak köszönhetően. Néhány kivételtől eltekintve – mint például néhány tagállam vendéglátóiparában – a munkáltatóknak biztosítaniuk kell, hogy senki ne legyen kitéve dohányfüstnek a munkahelyeken. Az expozíció megszüntetése jobb egészségi állapothoz vezet mind a dolgozók, mind a munkáltatók között, valamint javul a munkateljesítmény is.

Dohányfüst – mérgező és rákkeltő

A környezeti dohányfüst (ETS) az égő cigaretta által a dohányos slukkjai között kibocsátott füst (“mellékfüst”), és “a dohányos által kilélegzett füst” (“főfüst”) elegye. Az 1. táblázat mutatja be a dohányfüst egészségre káros összetevőit[1].

Table 1. Chemicals of tobacco smoke having adverse health effects

Forrás: Hoffmann és Hoffmann (1998) alapján módosítva[1]


A dohányfüst számos mérgező és irritatív[1][2] vegyületet tartalmaz. Ilyenek például az ammónia, a nitrogén oxidok, szerves savak, kéndioxid és különféle aldehidek, melyek szem és légúti irritációt okozhatnak. Néhányuk csökkenti a légutak tisztító funkcióját.

Az 1990-es évek végén, a környezeti dohányfüst volt a második leggyakoribb foglalkozási eredetű rákkeltő expozíció a napsugárzás után az Európai Unióban[3]. A dohányfüstben található kilenc vegyi anyag[2], nevezetesen a benzol, kadmium, arzén, nikkel, króm, 2-naphthylamine, vinilklorid, 4-aminobifenyl és berillium egyes kategóriájú (bizonyított emberi) rákkeltőnek van besorolva. A dohány-specifikus nitrózaminok a dohány gyártása és a dohányzás során alakulnak ki. Többségüknél kimutatták a rákkeltő hatást kísérleti állatokban. Több, mint harmincöt féle polyciklikus aromás szénhidrogént (PAH) találtak a dohányfüstben, sok rendelkezik rákkeltő potenciállal.

A dohányfüst karcinogén nehézfémeket, mint pl. arzént, kadmiumot és hat vegyértékű krómot tartalmaz, valamint számos, a természetben előforduló radioaktív elemet, melyek közül legfontosabb az alfa-sugarat kibocsátó polónium-210.

A dohányfüst számos a szaporodásra ismerten káros vegyületet tartalmaz, mint például szén-monoxidot, szén-diszulfidot, nikotint, kadmiumot és ólmot. A PAH-ok hatással lehetnek a fejlődésre és a szaporodásra[4]. A dohányfüst nikotint tartalmaz, ami a legerősebb függőséget okozó (addiktív hatású) anyag. A nikotin, a szén-monoxid és a nitrogén-monoxid szív-és érrendszeri hatással rendelkezik. A szén-monoxid hatására a vérben kialakuló karboxi-hemoglobin csökkenti a hemoglobin oxigén-szállító kapacitását.

A környezeti dohányfüst (ETS) egészségi hatásai

A környezeti dohányfüst expozíció, más néven a “passzív dohányzás” szignifikánsan növeli a szív- és érrendszeri betegségek (+25-35%), a tüdőrák (+20-40%), az asztma (+40-60%), a tüdőirritáció (15-250%) és a krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) (20-250%) kialakulásának kockázatát[2][5][6][7][8][9]. Összefüggésben van az alacsonyabb születési súllyal és a korai halálozással is[10]. Ezen kívül, az ETS-ben található kisméretű szálló por (angol rövidítéssel: PM) szem és légúti károsodásokhoz vezetnek, mint például az irritáció.

Rák

Statisztikailag szignifikáns összefüggést találtak a dohányosok házastársai esetében a tüdőrák kialakulásának kockázata és a dohányzó házastárs által kibocsátott ETS között. A többlet kockázat a nők esetében megközelítőleg 20%, férfiaknál 30%[2]. Azok között, akik sohasem gyújtottak rá, de a munkahelyükön ETS expozíciónak voltak kitéve, a tüdőrák kialakulásának kockázata statisztikailag szignifikánsan 16-19%-kal emelkedett[2]. Ebből adódóan le lehet vonni a következtetést, hogy azok esetében, akik sohasem gyújtottak rá az ETS expozíció a tüdőrák kialakulásának az egyik oka[2]. Bár az ETS-sel kapcsolatos többletkockázat kicsi, a dohányfüst mégis fontos környezeti karcinogén, mert a füstnek kitett személyek száma magas. A dohányfüst expozíciónak tulajdonítható tüdőrákos esetek száma évente (1,2-1,3 relatív kockázatot feltételezve) megközelítőleg 1100 az EU-ban[11].

Az ETS expozíciónak kitett sohasem dohányzók mellrák kialakulási kockázatával kapcsolatban a bizonyítékok nem egyértelműek[2]. Tíz eset-kontroll vizsgálatból négy tanulmányban találtak statisztikailag szignifikánsan emelkedett kockázatot. A dohányfüst expozíció és az orrgarat-rák, orrüregi rák, orrmelléküregrák, méhnyak-rák, gyomor-bélrendszer rákja, továbbá az egyéb rákformák közötti összefüggésekre vonatkozó adatok ellentmondóak és ritkák.

Munkavégzés közben az ETS-sel egyidőben bekövetkező egyéb rákkeltő expozíciót is figyelembe kell venni. Azon dohányosoknál, akik azbeszt expozíciónak is ki vannak téve, nagyobb eséllyel alakul ki tüdőrák, mint a külön azbeszt és külön dohányfüstnek kitett egyéneknek összesen[12]. Ezen túlmenően, fontos a munkáltató felelőssége, ha a munkahelyén (és nem az otthonában) dohányfüstnek kitett, nemdohányzó munkavállalónál tüdőrák alakul ki.

Szív-és érrendszeri betegségek

A dohányzó házastárs miatti dohányfüst expozíció összefügg a szívbetegség kialakulásának megnövekedett kockázatával.[13][14][5]

Korábbi tanulmányokban, nyolc munkahelyen a szív koszorúér-betegség kialakulásának kockázata 18%-ra nőtt, míg a munkavégzéssel kapcsolatos ETS expozícióval összefüggő heveny szívinfarktus kockázata 21%-ra emelkedett.[15][6][16]

Összehasonlítva azokkal a nemdohányzókkal, akiket nem ért ETS expozíció, a környezeti dohányfüstnek kitett nemdohányzók esetében megemelkedett a szív koszorúér-betegség kialakulásának kockázata[17]. A dohányfüst expozíció 25-30%-kal növeli a heveny szív koszorúér esemény kialakulásának esélyét[2].

Azon nemdohányzók esetében, akik mind a munkahelyükön, mind az otthonukban ki vannak téve a dohányfüst expozíciónak, a szív koszorúér-betegség kialakulásának kockázata magasabb (25%) összehasonlítva azon nemdohányzókkal, akik nincsenek kitéve dohányfüst expozíciónak[14]. A rizikó növekedése változó a kohorsz vizsgálatok (21%) és az esetkontroll vizsgálat (51%) között. Bizonyítottan szignifikáns dózis-válasz kapcsolat van az expozíció intenzitása és a relatív kockázat mértéke között.

Egy 521, stroke-on átesett beteg között végzett esetkontroll tanulmány szerint azok a férfiak, akik dohányfüst expozíciónak voltak kitéve 2,1-szer nagyobb esélyük volt a stroke-ra, mint azoknak, akiket nem ért dohányfüst expozíció. A nők között ennek kockázata 66%-kal növekedett[8].

Légúti fertőzések

A dohányfüst expozíció gyermekek esetében növeli a légúti fertőzésekre való fogékonyságot[18]. Az invazív pneumococcus fertőzés 2,5-szer nagyobb valószínűséggel gyakrabban fordul elő a dohányfüst expozíciónak kitett nemdohányzóknál, mint azon nemdohányzó kontrolloknál, akiket nem ért expozíció. Dózis-válasz kapcsolat figyelhető meg a dohányfüst expozíció időtartama és az invazív pneumococcalis betegség kialakulásának kockázata között. Felnőtteknél a dohányfüst expozíció összefüggésben van a meningococcus okozta megbetegedések kialakulásának kockázatával[8].

Asztma és COPD

Az ETS expozíció gyulladásos és irritatív reakciókat vált ki a légutakban, melyek légúti tünetekhez és a tüdő funkcióvesztéséhez vezetnek[5],[7]. A légutak mukociliaris tisztítómechanizmusának károsodása és az immunológiai védőmechanizmusok meggyengülése növeli a légúti fertőzésekre való fogékonyságot. Másrészt az ismétlődő fertőzések hajlamosítanak a COPD kifejlődésére. Továbbá a korai életkorban megjelenő dohányfüst expozíció miatt bekövetkező tüdőfunkció vesztés a felnőtt korban kialakuló tüdőbetegségek kialakulásának kockázatát növeli[19],[8].

A foglalkozási eredetű dohányfüst expozíció és a légúti tünetek, úgymint köhögés, köpetürítés, légszomj, szemirritáció és megfázásos tünetek között bizonyítottan van összefüggés és dózis-válasz kapcsolat[20],[21],[22].

Reprodukciós egészség

A dohányfüst expozíció a terhes nemdohányzó nőknél (is) alacsony születési súlyt eredményez, ami szorosan kapcsolódik a károsodott egészségi állapothoz [10],[23]. Szakirodalmi áttekintések alapján,[10],[24] a súlycsökkenés 25g és 100g között változik. Az alacsony születési súly erősen összefüggésben van a születés körüli halálozással. A passzívan dohányzó terhes nőknél körülbelül 23%-kal valószínűbb a halva születés és 13%-kal valószínűbb a gyermek fejlődési rendellenessége[25]. Egy metaanalízis szerint, a környezeti dohányfüst expozíciónak kitett nők körében nagyobb eséllyel jönnek világra alacsonyabb születési súllyal, veleszületett rendellenességekkel, hosszabb testhosszal, kisebb fejkörfogattal és alacsony születési súllyal születő gyermekek [26],[27].

Globális és EU-s intézkedések a dohányzás-járvány ellen

A dohányra vonatkozó szigorú törvényi szabályozás fontos intézkedés a dohányzás okozta ártalmak és a dohányfüst expozíciójának csökkentése érdekében[28], [29]. Az összes munkahelyre, beleértve az éttermeket és bárokat, vonatkozó törvényhozás a legfőbb eszköz a munkavállalók foglalkozási eredetű ETS expozíció elleni védelemben.[30][31][32] Továbbá a dohányzás szigorú törvényi szabályozása a nyilvános helyekre vonatkozóan az átlagnépesség számára is szignifikáns előnyökkel jár.

A vendéglátóipar aggodalmát fejezte ki a szigorú dohányzási jogszabályok miatt, mivel féltek az ügyfelek elvesztésétől. Friss tanulmányok ugyanakkor kimutatták, hogy a füstmentes jogszabályok nem okoztak gazdasági hátrányt az éttermeknek és bároknak Írországban vagy az Egyesült Államok azon tagállamaiban, ahol tanulmányok készültek.[33][34]

A füstmentes törvényi szabályozás számos országban hatékonyan csökkentette a dohányfüst expozíciót. A füstmentes jogszabály hatályba lépését követően Írországban 80%-kal csökkent a munkahelyen bekövetkező ETS expozíció, amit a nyál kotinin koncentrációjával mértek[35]. Expozíciós idő becslés alapján New York-ban ez az idő átlagosan 12,1 óráról 0,2 órára csökkent[36]. A nyál kotinin szintjének mérése alapján Skóciában 89%-os a csökkenés[37], és Olaszországban 17,8-ról 5,5 ng/ml-re csökkent a nemdohányzók vizeletében mért kotinin szint[38].

WHO Dohányzás-ellenőrzési keretegyezménye

A WHO Dohányzás-ellenőrzési keretegyezménye (WHO FCTC) 2003-ban került elfogadásra és 2005-ben lépett hatályba[39]. A cikk megírásának idejéig 168 ország írta alá és 177 ratifikált országban jogilag kötelező erejű. Széles körben hivatkoznak mostanában az FCTC-re a dohányzás szabályozására vonatkozó EU tagországi reformokban.

A WHO FCTC a dohányfüst expozíció elleni védelemre fókuszáló iránymutatásokból áll (8. Cikk[39]). Az iránymutatásoknak megfelelően mindenkit meg kell védeni a dohányfüsttől, minden beltéri helyiségnek füstmentesnek kell lennie és törvényi szabályozás szükséges ahhoz, hogy elérjék a célt, ami a teljesen füstmentes beltéri környezet.

EU – a helyzet 2013-ban

Az EU Tanácsa elfogadott egy Ajánlást (2009) a Füstmentes Környezetre vonatkozóan, ami arra hívja fel a tagállamokat, hogy biztosítsanak hatékony védelmet az ETS expozícióval szemben a beltéri munkahelyeken, a beltéri közösségi helyeken, a tömegközlekedési eszközökön és egyéb nyilvános helyeken[40]. Az Ajánlás erősen kapcsolódik a WHO FCTC 8. cikkelyéhez.[39]

Bár a munkahelyi dohányfüst expozícióval kapcsolatban jelentős javulást értek el, az EU polgárainak 28%-a azt állította, hogy a munkahelyükön alkalmanként dohányfüst expozíciónak voltak kitéve[41]. A lakosság hét százaléka esetében ez a helyzet napi egy vagy több órán át fennáll. 2012-ben az EU polgárainak összesen 23%-a azt állította, hogy az elmúlt hat hónapban a kocsmákban tett látogatásaik során voltak zárt térben dohányozó emberek.[42]

Az EU összes tagállama azt jelentette, hogy rendelkeznek törvényi szabályozással, melynek segítségével megvédik a polgáraikat a dohányfüst expozíciótól a beltéri munkahelyeken, beltéri nyilvános helyiségekben, tömegközlekedési eszközökön és egyéb közösségi tereken[42]. Azonban ennek a törvényi szabályozásnak a hatálya jelentősen eltér a tagállamok között. A dohányzási tilalmak a legátfogóbbak az oktatási intézményekben, a gyermekellátó szolgálatoknál, a tömegközlekedésben és az egészségügyi ágazatban.

A tagállamok túlnyomó többsége megtiltotta a dohányzást az oktatási intézményekben. Néhány tagállamban a dohányzást teljesen megtiltották az alapfokú oktatási intézményekben, míg a felsőfokú oktatási intézményekben a dohányzás korlátozottan engedélyezett a dohányzásra kijelölt helyiségekben. A tagállamok nagy többsége arról számolt be, hogy a tömegközlekedésben teljes dohányzási tilalom van. Néhány országban korlátozott mentesség van és engedélyezett a dohányzás a távolsági személyszállító vonatok és hajók kijelölt helyein vagy szobáiban.

A tagállamok fele teljesen betiltotta a dohányzást az egészségügyi intézményekben. A tagállamok nagy többsége engedélyezi a dohányzást néhány hotelszobában vagy a dohányzás megengedett a szobákban a tulajdonosok belátása szerint. Néhány tagállamban megengedik, hogy a hotelszobák egy bizonyos százalékát a dohányzók számára foglalják le.

2014-ben a legkiterjedtebb jogi szabályozás Magyarországon, Bulgáriában, Spanyolországban, Írországban, az Egyesült Királyságban, Máltán, Görögországban, Macedóniában és Törökországban volt érvényben: ezen országokban teljes dohányzási tilalom volt a zárt munkahelyekre és nyilvános helyekre vonatkozóan, beleértve a bárokat és éttermeket. A többi EU országban általános dohányzási tilalom volt a munkahelyeken és a zárt nyilvános helyeken, de a dohányzás megengedett volt speciális feltételek mellett elkülönített, zárt dohányzó szobákban. Számos országban a törvényi szabályozás kevésbé szigorú a vendéglátóiparban.

Összesen tíz EU tagállam biztosít átfogó védelmet a dohányfüst expozíció ellen. Írországban és az Egyesült Királyságban teljes dohányzási tilalom van a zárt nyilvános helyeken és munkahelyeken, beleértve a bárokat és az éttermeket. Olaszország, Málta, Svédország, Lettország, Finnország, Szlovénia, Franciaország és Hollandia füstmentes törvényi szabályozást vezetett be, engedélyezve a speciális zárt dohányzó szobákat.

A tagállamok több, mint felében a polgárok és munkavállalók még nem élvezhettek teljes védettséget a dohányfüst expozíciótól a zárt munkahelyeken és nyilvános helyeken. A bárok és éttermek a szabályozásnak egy különösen nehéz részterületei. A vendéglátóiparban részleges dohányzási tilalom van Ausztriában, Bulgáriában, Dániában, Portugáliában, Romániában, Spanyolországban, Németország nagy részén (mentesség a kisebb intézményeknek), Belgiumban, Luxemburgban és Szlovákiában (mentesség melegkonyha nélküli létesítmények számára) és Litvániában (mentesség speciális szivar és pipa kluboknak), míg 2014-ben a cseh, ciprusi és görög bárokban és éttermekben szinte semmilyen dohányzási korlátozás nem volt érvényben.

Továbbá előfordul, hogy a hatályos jogszabályok betartatása és a következményes bírságolás elnagyolt vagy nem is létezik. Néhány tagállamban a füstmentes törvények inkább csak papíron léteznek, de munkahelyeken és nyilvános helyeken a dohányfüst expozíció továbbra is nagyon magas[42].


A dohányfüst expozíció értékelése a munkavédelemben

Az expozíció értékelése kivitelezhető a dohányfüst megfelelő indikátor összetevőinek levegőben történő mérésével, expozíciós biomarkerek mérésével és az epidemiológiai vizsgálatokban elkészített felmérések és kérdőívek alapján[43],[44].

A beltéri levegőben a dohányfüst jelenlétének és koncentrációjának értékelésére legszélesebb körben használt marker-vegyületek a gőzfázisú nikotin és a beszívható szuszpendált részecske (RSP) tömeg[45], [43]. Néhány kutató 3-ethenylpyridint (3-EP), solanesolt, és ultraibolya szemcsés anyagot használt az ETS kimutatására. A levegőben levő nikotin, mint a 3-EP, specifikus a dohány égéstermékeinek kimutatására. A nikotin jelen van mind aeroszol, mind gőzfázisban, és emiatt nem lehet megbízhatóan mintát venni a passzív személyi monitorokkal (diffúziós mintavevők). A 3-EP az ETS gőzfázisában található meg és így alkalmas a könnyű és olcsó passzív mintavételre[46].

Nagy mennyiségben vannak jelen, de nem egyediek a dohányfüstre a belélegezhető szuszpendált részecskék[45]. Amikor belélegezhető szuszpendált részecskéket használnak dohányfüst kimutatására, bele kell számolni az egyéb forrásokból származó háttér szinteket. A szénmonoxidot is lehet dohányfüst markerként használni.

A nikotin és a kotinin magas specificitással és szenzitivitással rendelkezik a dohányfüst expozíció kimutatásában. A kotinin tűnik a legjobb biológiai indikátornak a dohányfüst expozíció kimutatására felnőttekben és gyerekekben. A dohányosokban több százszor magasabb nikotin és kotinin szint mutatható ki, mint a nemdohányzókban. Másrészről a dohányfüst expozíciónak rendszeresen kitett nemdohányzók esetében szignifikánsan magasabb szintek mutathatók ki, összehasonlítva azon nemdohányzókkal, akik nincsenek kitéve dohányfüst expozíciónak[47];[2].

Dohányzás leszoktatás a munkaegészségügyben

Bár az ETS expozíció egészségi kockázata (“passzív dohányzás”) nyilvánvaló, az aktív dohányosok esetében ez a kockázat szignifikánsan magasabb[2],[7]. A dohányzás több, mint százmillió életet követelt globálisan az előző évszázadban és további egymilliárd halálesethez vezet a 21. század során. Az EU országaiban ez azt jelenti, hogy az előző évszázadban a dohányzás tízmillió ember halálát okozta és további százmillió ember halálához vezet a 21. században. A dohányzók több, mint 50%-a a dohányzással összefüggő betegségek következtében hal meg, átlagosan 14 évvel korábban a nemdohányzókhoz viszonyítva.

Mint ahogy Dr. Margaret Chan a WHO vezérigazgatója a közelmúltban kijelentette, a “Dohány végjátéka” elindult. A végjáték azt jelenti, hogy globális intézkedéseket fognak tenni annak érdekében, hogy megszabaduljanak a dohánytermékektől és a dohányzás mindenütt meg legyen tiltva. Így minden erőfeszítést meg kell tenni a munkaegészségügyben is annak érdekében, hogy segítsék a dohányosokat a leszokásban[48].

Napjainkban az európaiak 29%-a dohányzik és a dohányzás továbbra is a megelőzhető halál és -betegség legnagyobb oka az EU-ban. Az Eurobarometer 285 (2012) alapján a dohányosok legnagyobb aránya Görögországban (40%), Bulgáriában (36%) és Lettországban (36%) figyelhető meg. A legkevesebb dohányost Svédországban (13%), Portugáliában (23%) és Szlovákiában (23%) észlelték[42].

A dohányosok több, mint 31%-a próbált leszokni a dohányzásról az elmúlt 12 hónapban. Három dohányosból kettő hajlandó leszokni, de egészségügyi segítség nélkül sajnos csak 3-5%-uk marad füstmentes a leszokást követő 12 hónap múlva. Köszönhetően a dohányzásról való leszokást segítő csoportok részvételének vagy szakmai segítség igénybevételének, ami társulhat nikotinpótló terápiával vagy specifikus gyógyszerezéssel (pl. vareniclinnel vagy buprobionnal), 20-25%-uk marad füstmentes 12 hónappal a leszokást követően.

A Füstmentes környezetért létrejött Tanács (2009) felhívta a tagállamokat, hogy vezessenek be dohányzás leszoktatási politikákat[40]. Ez összhangban van a WHO FCTC 14. cikkével és a 2010-ben elfogadott végrehajtási iránymutatásokkal[39]. “Az ex-dohányosok megállíthatatlanok” elnevezésű EU-szintű kampány arra fókuszált, hogy bátorítsa az európaiakat a dohányzás abbahagyására. A dohányzás veszélyeiről a hangsúlyt a leszokás pozitív előnyeire helyezi, kiemelve az ex-dohányosok inspiráló eredményeit és praktikus ötleteket kínál a leszokáshoz[49].

A dohányosok megközelítőleg 80%-a aggódik, hogy a dohányzás milyen hatással van az egészségére. 38%-uk azt mondta, hogy az elmúlt egy évben próbáltak felhagyni a dohányzással. Akárhogy is, a dohányosoknak csak 30-40%-a kapott tanácsot, amikor az orvosukkal vagy a nővérrel találkoztak. Úgy tűnik, hogy nagyobb bátorítás szükséges az egészségügyi személyzet részéről: legalább egy rövid beavatkozással próbálkozzanak, illetve tegyenek fel kérdést a dohányzás abbahagyási hajlandóságról.[50].

A tagállamok nagy többsége kifejlesztett egy tudományos bizonyítékokon és a legjobb gyakorlatokon alapuló, átfogó leszoktatási útmutatót, leszokást támogató média kampányt, bizonyos célcsoportok leszokását támogató programokat, telefonos segítségnyújtást a dohányzásról való leszokáshoz (“leszokást támogató vonal”) és helyi eseményeket (pl. Dohánymentes Nap)[42]). Szinte az összes tagállam beszámolt az oktatási intézményekben, egészségügyi intézményekben vagy munkahelyeken működő leszokást segítő programokról. További tevékenységeik a dohányfüggőség diagnosztizálásából és kezeléséből állnak. Összesen 21 állam rendelkezik a dohányfüggőséget megszüntető és kezelő specializált centrumokkal. Hét államban van alacsony költségekkel járó nikotinpótló terápia (NRT) vagy NRT visszatérítési rendszer.

Nikotin függőség

A dohányzással kapcsolatos első élmény általában kellemetlen tüneteket eredményez mind a légutakban, mind a központi idegrendszerben[5]. Ez a számos kémiai összetevőt tartalmazó irritatív és mérgező füstnek köszönhető, ami irritálja a nyálkahártyákat és a szemet. Ezen kívül pár másodperc elteltével a füst belélegzése hat az agyra. A nikotin a belélegzett dohányfüst egyik fő alkotóeleme, ami hihetetlenül rövid idő alatt súlyos függőséghez vezethet, különösen gyermekeknél.

A nikotin toxikus hatású és az LD50 értéke (az a tartalom, mely esetben a mérget fogyasztók 50%-a meghalt) 1 mg/testsúly kg [51]. Így gyermekek esetében egy cigaretta elfogyasztása halálhoz vezethet.

A nikotin gyorsan felszívódik a tüdőn keresztül és kapcsolódik a nikotin receptorokhoz, főként azokhoz, amelyek az agyban találhatóak. A nikotin ismételt fogyasztása sajnos egy neuro-adaptációnak nevezett állandó változáshoz vezet. Amikor a dohányos abbahagyja a dohányzást, az idegrendszer arra kényszerül, hogy alkalmazkodjon a nikotinhiányos állapothoz, ami a nikotinmegvonás okozta fizikai tünetek megjelenéséhez vezet.

Néhány héten belül a napi dohányzás nikotin függőséghez vezethet, amihez társulhat meggyengült kontrollálási képesség a dohányzás elkezdése, abbahagyása, illetve egyéb használata felett. Ezek után a naponta elszívott cigaretták száma megnövekszik, kialakul a dohányzás iránti sóvárgás és/vagy a csökkentésre irányuló próbálkozás vagy a dohányzás feletti kontroll rendszerint elbukik. Ha a dohányos megpróbál leszokni vagy próbálja visszaszorítani a dohányzást, akkor jellegzetes testi megvonási tünetek alakulnak ki[51]. A dohányos gyakran ugyanazt az anyagot vagy egy nagyon hasonló anyagot használ azért, hogy enyhítse vagy elkerülje a megvonási tüneteket.

Ezen felül, a nikotinfüggőség megnövekedett tolerancia szinttel jár[52]. Ez azt jelenti, hogy egyre nagyobb dózisra van szükség a kívánt hatás eléréséhez. Mindennapos, folyamatosan azonos dózisú dohányzás esetén gyengülhet a nikotin hatása: ez a naponta elszívott cigaretta számának emelkedéséhez vezet. A nikotinfüggőség a dohányzás folytatására készteti a dohányost akkor is, ha tudatában van a dohányzás egészségre káros hatásainak.

A dohányzó munkavállalók leszokásra való bátorítása

Stratégiai tervük részeként a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatók, ideértve az orvosokat, baleseti biztosítókat és egyéb érdekelteket, a dohányzásról való leszokást segítő gyakorlatokat és akcióterveket kell készítsenek[53]. Nem lehetséges a minőségi szolgáltatások nyújtása a potenciális páciensek számára anélkül, hogy fenti anyagok elérhetők lennének. Ez magában foglalja a munkavédelmi szakembereknek tartott speciális képzéseket is, mivel az ő alapképzésük nem biztosít a dohányzás abbahagyására vonatkozó megfelelő ismereteket.

A dohányzásról való leszokás akkor költséghatékony, ha azok, akik a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatást biztosítják, jól szervezett akciótervvel és képzett személyzettel rendelkeznek. Ráadásul, a munkáltatókat a megelőző intézkedések megtételére lehet motiválni az adatokkal, melyek megmutatják, hogy a vállalatoknak nagyobb költséget jelentenek a dohányzó munkavállalók, összehasonlítva a nemdohányzó alkalmazottakkal. Egy az Egyesült Államokból származó friss tanulmány szerint egy dohányos alkalmazottal járó többletköltség 5816 USA dollár[54].

A dohányzásról való leszokást segítő tanácsadáskor minden egyes lehetséges leszokni vágyó dohányos esetén éppúgy figyelembe kell venni az egyéni testi, pszichológiai és szociális szükségleteit, mint a környezeti tényezőit[55], [39]. Először, fontos megvizsgálni a dohányos dohánytermékekkel és dohányzással kapcsolatos függőségét, főként a nikotinfüggőséget. A rövidtávú tanácsadásnak a nikotinfüggőség értékelésére és a beteg egészsége és a dohányzás miatti aggály kifejezésére kell összpontosítania, illetve tájékoztatást kell adni a dohányzásról való leszokást támogató lehetőségekről. Másfelől, a hosszútávú tanácsadás során a páciens sokkal alaposabb és rámenősebb vizsgálata történik.

A dohányzásról való leszokást illetően – a cselekvési modellektől, eszközöktől és személyi erőforrásoktól függően – a foglalkozás-egészségügyi szolgálat használhat egyéni vagy csoportos tanácsadást. Hogy a leszokásban megfelelően támogassák a dohányzókat, a foglalkozás-egészségügyi szolgálatnak biztosítaniuk kell olyan egyéb eszközöket is, mint az írásos információk, kézikönyvek és szórólapok. Az internetes hálózaton szerzett további információk nagyon hasznosak. A telefonon vagy email-ben történő kapcsolattartás fontos, főleg az utánkövetésben, aminek elég hosszúnak kell lennie ahhoz, hogy biztosítsa a dohányzásról való leszokás kedvező kimenetelét. A közösségi média használható a páciensek és a foglalkozás-egészségügyi szolgálatok közötti hálózatok felépítésében. [50]

A nikotinfüggőség értékelése

A betegekkel való egyéni kapcsolatokban értékelni kell a nikotinfüggőség súlyosságát. Ennek legegyszerűbb módja, ha felteszünk két kérdést: Hány szál cigarettát szív el naponta? És felkelés után mennyi idővel gyújt rá az első cigarettára? A nikotinfüggőség súlyossága a nikotinpótló terápia vagy az orvos által előírt gyógyszeres kezelés szükségességét megállapításában segít.[56].

Egyéb dohánytermékek

A füstmentes dohánytermékek, mint a svéd snus rákkeltő anyagokat tartalmaz és használata jelentős egészségi kockázatot jelent, még akkor is, ha a snust gyakran tévesen a dohánynál veszélytelenebbnek tekintik[57]. Ráadásul nincs bizonyíték arra, hogy a füstmentes dohánytermékek (pl. a snus vagy az elektronikus cigaretta) segítene a dohányzásról való leszokásban. Sőt, az e-cigaretta tekinthető inkább a dohányzásba bevezető módszernek. Így a dohány összes fajtájának elkerülése és a használatukról való leszokás jelentősen csökkenti a füstmentes dohány használatával összefüggő kedvezőtlen egészségi hatások kifejlődésének kockázatát. A füstmentes dohánytermékek használatára figyelmeztető egészségfejlesztési törekvések rendkívül fontosak, főleg a fiatalok körében, mivel ezen termékek marketingje mostanában főként őket célozza meg.

A vízipipák és az elektronikus cigaretták szintén közkedvelt alternatíváivá váltak a cigarettának. Akárhogy is, a belélegzett gőzeikben található nikotin és számos más veszélyes kémiai anyag egészségi hatása nem lett kivizsgálva, így nem biztosítható ezen termékek biztonságossága[58]. Fontos kihangsúlyozni, hogy az időszakos dohányzás, csak pár szál cigaretta elszívása naponta vagy a cigaretta helyett pipák és szivarok használata sem jelent biztonságos alternatívát.

Magyarországi helyzet

A nemdohányzók védelméről szóló törvény[59] 2012-es módosítása betiltotta a dohányzást gyakorlatilag az összes közforgalmú zárt helyiségben és tömegközlekedési eszközökön is (ideértve a munkahelyeket). Azóta gyakorlatilag minden munkavállaló védett a munkahelyi környezeti dohányfüst expozíció ellen. Amennyiben a jogszabály szerint nincs tiltva, akkor munkáltató az előírásoknak megfelelően dohányzóhelyet jelölhet ki vagy – a munkavállalókkal egyetértésével – nemdohányzó munkahellyé nyilváníthatja a telephelyet. A korlátozás az elektronikus cigarettákra is kiterjed.

Következtetések

A munkahelyeken a zárt téri környezeti dohányfüst ugyanolyan valós veszélyt jelent az egészségre, mint például az azbeszt, az arzén és a benzol. A káros egészségi hatások miatt szükséges az aktív egészségvédelem, amit az EU összes tagállamában a munkavédelem legmagasabb prioritásai közé kell sorolni. A környezeti dohányfüst expozíció elleni kívánatos maximális védelem csak akkor érhető el hatékonyan, ha teljesen betiltják a zárt terekben a dohányzást.

A foglalkozás-egészségügyi szolgáltatóknak ki kell építeniük egy stratégiát arra vonatkozóan, hogy hogyan segítenek a dohányzásról való leszokásban. Ez aktív tanácsadásból, a vállalatoknál a dohányzásról való leszokás fontosságát kiemelő beavatkozásokból, a nikotinfüggőség kezelésének biztosításából és a füstmentes élet sikeres elérését biztosító körültekintő utánkövetésből áll.

Hivatkozások

  1. 1.0 1.1 1.2 Hoffmann, D. Hoffmann, I., Chemistry and toxicology; Smoking and Tobacco Control, Monograph 9, 1998, pp. 55-104.
  2. 2.0 2.1 2.2 2.3 2.4 2.5 2.6 2.7 2.8 2.9 IARC - International Agency for Research on Cancer, Tobacco smoking, IARC Monographs on the Evaluation of the Carcinogenic Risk of Chemicals to Humans, Lyons, France, 2004.
  3. Finnish Institute of Occupational Health (21.06.2010). Description of CAREX. Hozzáférés 2013. november 21-én: [1]
  4. Dejmek, J., Solanský, I., Benes, I., Lenícek, J., Srám, R.J., ‘The impact of polycyclic aromatic hydrocarbons and fine particles on pregnancy outcome’, Environ Health Perspect, no. 108(12), 2000, pp. 1159–1164.
  5. 5.0 5.1 5.2 5.3 Surgeon General, The health consequences of involuntary exposure to tobacco smoke: a report of the Surgeon General, U.S. Dept. of Health and Human Services, Centers for Disease Control and Prevention, Coordinating Center for Health Promotion, National Center for Chronic Disease Prevention and Health Promotion, Office on Smoking and Health, Atlanta, Ga., 2006.
  6. 6.0 6.1 Steenland, K., ‘Risk assessment for heart disease and workplace ETS exposure among nonsmokers’, Environ Health Perspect, 107 Suppl 6, 1999, pp. 859-63.
  7. 7.0 7.1 7.2 IOM - Institute of Medicine, Secondhand Smoke Exposure and Cardiovascular Effects: Making Sense of the Evidence, The National Academies Press, Washington, DC, 2009.
  8. 8.0 8.1 8.2 8.3 Oberg, M., Jaakkola, M.S., Woodward, A, Peruga A, Prüss-Ustün A., ’Worldwide burden of disease from exposure to second-hand smoke: a retrospective analysis of data from 192 countries’, Lancet, 377(9760), 2011 Jan 8, pp. 139-46.
  9. Thun, M.J., Carter, B.D., Feskanich, D., Freedman, N.D., Prentice, R., Lopez, A.D., Hartge, P., Gapstur, S.M.,‘50-year trend in smoking-related mortality in the US’, N Engl J Med, no. 368(4), 2013 Jan 24, pp. 351-64.
  10. 10.0 10.1 10.2 Windham, G.C., Eaton, A., Hopkins, B., ‘Evidence for an association between environmental tobacco smoke exposure and birthweight: a meta-analysis and new data’, Paediatr Perinat Epidemiol, no.13, 1999, pp. 35-57
  11. Trédaniel, J., Boffetta, P., Saracci, R., Hirsch, A., ‘Non-smoker lung cancer deaths attributable to exposure to spouse's environmental tobacco smoke’, Int J Epidemiol, 26,1997, pp. 939–944
  12. Frost, G., Darnton, A., Harding, A.H. ‘The effect of of smoking on the risk of lung cancer mortality for asbestos workers in Great Britain (1971-2005)’, Ann Occup Hyg, 55(3), 2011, pp. 239-47
  13. Law, M.R., Morris, J.K., Wald, N.J., ‘Environmental tobacco smoke exposure and ischaemic heart disease: an evaluation of the evidence’, BMJ, 315(7114), 1997, pp. 973-80.
  14. 14.0 14.1 He, J., Vupputuri, S., Allen, K., Prerost, M.R., Hughes, J., Whelton, P.K., ‘Passive smoking and the risk of coronary heart disease a meta-analysis of epidemiologic studies’, N Engl J Med, 340(12), 1999, pp. 920-6.
  15. Wells, A.J., ‘Heart disease from passive smoking in the workplace’, J Am Coll Cardiol., no 31(1), 1998 Jan, pp. 1-9.
  16. Lightwood, J.M., Glantz, S.A.,‘Declines in acute myocardial infarction after smoke-free laws and individual risk attributable to secondhand smoke, Circulation, no. 120(14), 2009 Oct 6; pp. 1373-9.
  17. Tunstall-Pedoe, H., Brown, C.A., Woodward, M., Tavendale, R,. ‘Passive smoking by self report and serum cotinine and the prevalence of respiratory and coronary heart disease in the Scottish heart health study’, J Epidemiol Community Health, 49(2), 1995, pp. 139-43.
  18. EPA - U.S. Environmental Protection Agency, America’s Children and the Environment: Measures of Contaminants, Body Burdens, and Illnesses, Second Edition, February 2003.
  19. Janson, C., Chinn, S., Jarvis, D., Zock, J. P., Toren, K., Burney, P. ‘Effect of passive smoking on respiratory symptoms, bronchial responsiveness, lung function, and total serum IgE in the European Community Respiratory Health Survey: a cross-sectional study’, Lancet, no. 358(9299), 2001 Dec 22-29, pp. 2103-9.
  20. Lam, T.H., Ho, L.M., Hedley, A.J., Adab, P., Fielding, R., McGhee, S.M., Aharonson-Daniel, L. ‘Environmental tobacco smoke exposure among police officers in Hong Kong’, JAMA, 284, 2000, pp. 756-763.
  21. Leuenberger, P., Schwartz, J., Ackermann-Liebrich, U., Blaser, K., Bolognini, G., Bongard, J.P., Brandi, O., Braun, P., Bron, C., Brutsche, M., Domenighetti, G., Elsasser, S., Guldimann, P., Hollenstein, C., Hufschmid, P., Keller, R., Keller-Wossidlo, H., Künzli, N., Lüthi, J.C., Martin, B.W., Medici, T., Perruchoud, A.P., Radaelli, A., Schindler, C., Schöni, M.H., Solari, G., Tschopp, J.M., Villiger, B., Wüthrich, B., Zellweger, J.P., Zemp Stutz, E., ’Passive smoking exposure in adults and chronic respiratory symptoms (SAPALDIA Study). Swiss Study on Air Pollution and Lung Diseases in Adults, SAPALDIA Team.”, A m J Respir Crit Care Med, 150, 1994, pp. 1222–1228. Letölthető: [2]
  22. Larsson, M., Boethius, G., Axelsson, S., Montgomery, S.M., ‘Exposure to environmental tobacco smoke and health effects among hospitality workers in Sweden – before and after the implementation of a smoke-free law’, Scand J Work Environ Health, 34 (4), 2008, pp. 267-277.
  23. U.S. Department of Health and Human Services, The Health Consequences of Involuntary Exposure to Tobacco Smoke: A Report of the Surgeon General, U.S. Department of Health and Human Services, Centers for Disease Control and Prevention, Coordinating Center for Health Promotion, National Center for Chronic Disease Prevention and Health Promotion, Office on Smoking and Health, 2006.
  24. Leonardi-Bee, J., Smyth, A., Britton, J., Coleman, T.. ‘Environmental tobacco smoke and fetal health: systematic review and meta-analysis’, Arch Dis Child Fetal Neonatal Ed., no. 93(5), 2008 Sep, pp. F351-61.
  25. Leonardi-Bee, J., Britton, J., Venn, A., ’Secondhand smoke and adverse fetal outcomes in nonsmoking pregnant women: a meta-analysis’, Pediatrics, 127(4), 2011 Apr, pp. 734-41.
  26. Lindbohm, M.-L-, Sallmen, M., Taskinen, H., ‘Effects of exposure to environmental tobacco smoke on reproductive health’, Scand J Work Environ Health, 28 suppl 2, 2002, pp. 84-96.
  27. Salmasi, G., Grady, R., Jones, J., McDonald, S.D., ‘Environmental tobacco smoke exposure and perinatal outcomes: a systematic review and meta-analyses’, Acta Obstet Gynecol Scand., 89(4), 2010, pp. 423-41).
  28. Fichtenberg, C.M., Glantz, S.A., ‘Effect of smoke-free workplaces on smoking behaviour: systematic review’, BMJ, 325, 2002, pp.188.
  29. Blackburn, C., Spencer, N., Bonas, S., Coe, C., Dolan, A., Moy, R., ‘Effect of strategies to reduce exposure of infants to environmental tobacco smoke in the home: cross sectional survey’, BMJ, 327(7409), 2003, pp. 257.
  30. Bates, M.N., Fawcett, J., Dickson, S., Berezowski, R., Garrett, N., ‘Exposure of hospitality workers to environmental tobacco smoke’, Tob Control, 11(2), 2002, pp. 125-9.
  31. Jaakkola, M.S., Jaakkola, J.J.K.. ’Impact of smoke-free workplace legislation on exposures and health: possibilities for prevention’, Eur Respir J, 28, 2006, pp. 397–408.
  32. Connolly, G.N., Carpenter, C.M., Travers, M.J., Cummings, K.M., Hyland, A., Mulcahy, M., Clancy, L., ‘How smoke-free laws improve air quality: A global study of Irish pubs’, Nicot Tob Research, 11, 2009, pp. 600-5.
  33. Cornelsen, L., Normand, C., ‘Impact of the Irish smoking ban on sales in bars using a large business-level data set from 1999 to 2007’, Tob Control., 8 Oct 2013
  34. Loomis, B.R., Shafer, P.R,, van Hasselt, M., ‘The Economic Impact of Smoke-Free Laws on Restaurants and Bars in 9 States’, Prev Chronic Dis, 10, 2013, p. 120327
  35. Allwright, S., Paul, G. Greiner, B., Mullally, B.J., Pursell, L., Kelly, A., Bonner, B., D'Eath, M., McConnell, B., McLaughlin, J.P., O'Donovan, D., O'Kane, E., Perry, I.J., ‘Legislation for smoke-free workplaces and health of bar workers in Ireland: before and after study’, BMJ, Nov 12, 2005, pp. 331:1117.
  36. Farrelly, M.C., Nonnemaker, J.M., Chou, R., Hyland, A., Peterson, K.K., Bauer, U.E., ‘Changes in hospitality workers’ exposure to secondhand smoke following the implementation of New York’s smoke-free law’, Tob Control., 14, 2005, pp. 236–41
  37. Semple, S., Maccalman, L., Naji, A.A., Dempsey, D., Hilton, S., Miller, B.G., Ayres, J.G., ‘Bar workers' exposure to second-hand smoke: the effect of Scottish smoke-free legislation on occupational exposure’, Ann Occup Hyg, 51, 2007, pp. 571-80.
  38. Valente, P., Forastiere, F., Bacosi, A., Cattani, G., Di Carlo, S., Ferri, M., Figà-Talamanca, I., Marconi, A., Paoletti, L., Perucci, C., Zuccaro, P., ’Exposure to fine and ultrafine particles from secondhand smoke in public places before and after the smoking ban, Italy 2005’, Tob Control, no. 16(5),2007, pp.312-7. Letölthető: [3]
  39. 39.0 39.1 39.2 39.3 39.4 WHO (2013). Policy recommendations for smoking cessation and treatment of tobacco dependence. Retrieved on 21 November 2013, from: [4]
  40. 40.0 40.1 Council Recommendation of 30 November 2009 on smoke-free environments, OJ C 296, 5.12.2009, p. 4–14, Letölthető: [5]
  41. EC – European Commission, Staff Working Document 2013 on the Implementation of the Council Recommendation of 30 November 2009 on smoke-free environments , SWD(2013), 56 final/2, Brussels, 14.3.2013. Letölthető: [6]
  42. 42.0 42.1 42.2 42.3 42.4 European Commission, Attitudes of Europeans towards tobacco, Special Eurobarometer 385, May 2012. Letölthető: [7]
  43. 43.0 43.1 Johnsson, T., Tuomi, T., Riuttala, H., Hyvärinen, M., Rothberg, M., Reijula, K., ‘Environmental tobacco smoke in Finnish restaurants and bars before and after smoking restrictions were introduced’, Ann Occup Hyg, 50, 2006, pp. 331-341.
  44. Reijula, J., Johnsson, T., Kaleva, S., Reijula, K., ‘Exposure to tobacco smoke and prevalence of symptoms decreased among Finnish restaurant workers after the smoke-free law’, Am J Ind Med, 55, 2012, pp. 37–43.
  45. 45.0 45.1 Repace, J., ‘Respirable particles and carcinogens in the air of delaware hospitality venues before and after a smoking ban’, J Occup Environ Med., 46(9), 2004 Sep, pp. 887-905.
  46. Jenkins, R., Guerin, M., Tomkins, B.A., The Chemistry of Environmental Tobacco Smoke: Composition and Measurement, Lewis Publishers Boca Raton, 2000
  47. EPA - US Environmental Protection Agency, Respiratory health effects of passive smoking: lung cancer and other disorders, NIH Publication, no 93-3605, EPA, Washington DC, 1993.
  48. Jha, P., Ramasundarahettige, C., Landsman, V., Rostron, B., Thun, M., Anderson, R.N., McAfee, T., Peto, R.,‘21-century hazards of smoking and benefits of cessation in the US’, N Engl J Med, no.368(4), 2013 Jan 24, pp. 341-50.
  49. Európai Bizottság (2011). Küzdelem a dohányzás ellen:az Európai Bizottság páneurópai kampányt indít. Hozzáférés 2018. november 28-án: [8]
  50. 50.0 50.1 Fishwick, D., McGregor, M., Drury, M., Webster, J., Rick, J., Carroll, C., BOHRF smoking cessation review, HuSU/12/17, Health & Safety Laboratory, 27.04.2012. Letölthető: [9]
  51. 51.0 51.1 Balfour, D.J.K.,’ The neurobiology of nicotine addiction: a brief overview’, CVD Prevention, no. 2,1999, pp. 140-4.
  52. Watkins, S.S., Koob, G.F., Markov, A., ‘Neural mechanisms underlying nicotine addiction: Acute positive reinforcement and withdrawal’, Nicotine Tob Res, 2, 2002, pp. 19-37.
  53. Fishwick, D., McGregor, M., Drury, M., Webster, J., Rich, J., Carroll, C., BOHRF smoking cessation review, HuSU/12/17, Health and Safety Executive, 2012. Letölthető: [10]
  54. Tob Control (3 June 2013). Berman, M., Crane, R., Seiber, E., Munur, M., ‘Estimating the cost of a smoking employee. Retrieved on 21 November 2013, from: [11]
  55. Fisher, E.B., Haire-Joshu, D., Morgan, G.D., Rehberg, H., Rost, K., ‘Smoking and Smoking Cessation’, American Review of Respiratory Disease, Vol. 142, No. 3, 1990, pp. 702-720.
  56. WHO – World Health Organization, Policy recommendations for smoking cessation and treatment of tobacco dependence, 2013. Letölthető: [12]
  57. Bofetta, P., Aagnes, B., Weiderpass, E., Andersen, A., ‘Smokeless tobacco products and risk of cancer of the pancreas and other organs’, Int J Cancer, no. 114, 2005, pp. 992-995.
  58. FDA – U.S. Food and Drug Administration (08/30/2013). Electronic cigarettes. Retrieved on 23 January 2014, from: [13]
  59. 1999. évi XLII. törvény a nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól Letölthető: [14]


További olvasnivaló

ASH – Action on Smoking and Health (no date). ASH Research Reports. Hozzáférés 2014. január 23-án: [15]

Európai Bizottság (dátum nélkül). Szakpolitika. Hozzáférés 2018. november 28-án: [16]

EU-OSHA – European Agency for Safety and Health at Work, Füstmentes munkahelyek. Az egészséges munkakörnyezet kialakítására vonatkozó tanácsok munkaadók számára, 2012. Letölthető: [17].

EU-OSHA – European Agency for Safety and Health at Work, Füstmentes munkahelyek. Tanácsok nemdohányzók számára, 2012. Letölthető: [18]

EU-OSHA – European Agency for Safety and Health at Work, Füstmentes munkahelyek. Tanácsok dohányzók számára, 2012. Letölthető: [19]

Hang, B., Sarker, A.H., Havel, C., Saha, S., Hazra, T.K., Schick, S., Jacob. P., Rehan, V.K., Chenna, A., Sharan, D., Sleiman, M., Destaillats, H., Gundel, L.A., ‘Thirdhand smoke causes DNA damage in human cells’, Mutagenesis, no. 4, 28 Jul 2013, pp. 381-91. Letölthető: [20]

Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet: Dohányzás. [21]

WHO – World Health Organization (2013). Tobacco control database for the WHO European Region. Hozzáférés 2013. november 4-én: [22]

Contributors

FKudasz