Munkahelyi egészség

From OSHWiki
Jump to: navigation, search


Klaus Kuhl, Kooperationsstelle Hamburg IFE GmbH, Germany

Fordította: Hegedüsné dr. Kiss Gabriella és Dr. Szabolcs Katalin

Lektorálta: Dr. Kudász Ferenc, Nemzeti Népegészségügyi Központ, Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Főosztály

Contents

Bevezetés

A foglalkozás egészségügy számos tényezőből tevődik össze: kutatások végzése, beszámolók elkészítése, jogi vonatkozások (pl. a kórismék titokban tartása), az üzemi balesetek és foglalkozási megbetegedések megelőzése, kezelése, az ilyet elszenvedett munkavállalók rehabilitációja és kártalanítása, egészségmegőrző és –fejlesztő programok, munkavállalói részvétel, valamint az egészségügyi kérdések becsatornázása a vállalatirányításba.

Definíció

A munkahelyi egészségértelmezhető a foglalkozási megbetegedések hiányaként. Foglalkozási megbetegedésen olyan eseteket értünk, melyeknél a kártalanításért felelős nemzeti hatóság elfogadta a foglalkozási eredetet. Ez a fogalom a nemzeti jogi környezeten és kártalanítási gyakorlaton nyugszik. Ezek a kártalanítást jellemzően leszűkítik azon esetekre, melyeknél a foglalkozási tényező a kizárólagos vagy fő kiváltó ok.[1].

A munkához kapcsolódó megbetegedés ezzel szemben olyan betegséget jelent, melynek kialakulásában a beteg által végzett munka szerepet játszott. A munka által súlyosbított betegség fogalma pedig olyan esetekre vonatkozik, ahol a munkavégzés a betegségi állapotot rontotta, függetlenül a betegség kóreredettől. [2].

A WHO tágabb szemszögből határozza meg az egészséget, mely eszerint „a teljes fizikai, szellemi és szociális jólét állapotát jelenti, nem csupán a betegség vagy károsodás hiányát.”[3]

Ez a holisztikus megközelítés összhangban van az ILO/WHO közös bizottságának foglalkozás egészségügyet meghatározó definíciójával.[4]: „A foglalkozás egészségügy célkitűzése a következő kell, legyen: minden szakmában fejleszteni és fenntartani a dolgozók lehető legmagasabb szintű fizikai, szellemi és szociális jólétét; megakadályozni, hogy a munkavállalók a munkakörnyezetüknek az egészségükre való hatása miatt kényszerüljenek távozásra; minden dolgozót megvédeni a foglalkozásából származó egészségkárosító tényezőktől; a dolgozók számára fizikai és pszichológiai szempontból megfelelő munkakörnyezetet teremteni; és végül összegzésképpen a munkát az emberhez, s minden egyes embert a munkaköréhez igazítani.”

Kutatási módszerek

A károsító tényezők és körülmények megfelelő kivizsgálást igényelnek. Pusztán csak a vegyi anyagok tekintetében is jelentős az eltérés a kereskedelemben használt vegyszerek és a toxicitás szempontjából kiértékelt vegyületek száma között. A tudásunk a káros munkakörnyezeti expozícióról származhat emberek megfigyelésén alapuló (humán) tanulmányokból (főként epidemiológiai tanulmányokból), állatkísérletek eredményeiből és in vitro kutatásokból. Mindhárom módszernek vannak előnyei és hátrányai a foglalkozási tényezők meghatározása szempontjából.[5].

Az epidemiológiai (humán) tanulmányok gyakran keresztmetszetiek, pl. egy adott időpillanatban vizsgálják az expozíciót és a hatást. Ennél fogva nem nyújtanak információt úgy az ok-okozati összefüggésekről, mint például a prospektív tanulmányok, melyek hosszabb időintervallumon keresztül figyelik meg a hatásokat, majd keresnek összefüggést egy lehetséges expozícióval, mely felelőssé tehető a hatások kialakulásáért. Sok tanulmányból hiányzik a megfelelő expozíciószint-mérés, így a hatások kiértékelése is nehézkes.[5].

Az állatkísérletek nagymértékben kiegészítik az epidemiológiai vizsgálatok hiányosságait. Az etikai kérdések mellett az állatkísérletek fő hátránya, hogy állati fajokon végzett vizsgálatok eredményeit kell az emberre vonatkoztatni. Az eredményeket fenntartással kell kezelni, tekintve, hogy egy másik fajra vonatkoznak. A vizsgált egyedek száma is kisebb, és a vizsgált anyagok dózisa, ill. koncentrációja sokszor jelentősen magasabb a munkavégzés helyszínén mérthez képest. Hasonló szempontokat kell figyelembe venni az in vivo vizsgálatoknál is. [5]. Mindez azt mutatja, hogy a munkavégzéssel összefüggő egészségkárosodásról eddig szerzett tudásunk korlátozott, bővítésre szorul.

Betegségek, mutatók és trendek

Elfogadott foglalkozási megbetegedések

A foglalkozási megbetegedésekre vonatkozó európai statisztikai adatok sokszor nem kellően átfogók vagy teljességgel megbízhatók az aluljelentettség és az egyes tagországok rendszereinek különbségei miatt. [6] [7].

Az Eurostat megjelentetett egy statisztikai elemzést az európai munkahelyi egészség és biztonság témakörében az 1999-2007-es periódusra vonatkozóan. A szerzők a következő ágazatokban találták a legmagasabb arányúnak a (felismert) foglalkozási megbetegedéseket:[1]

  • feldolgozóipar (38%)
  • építőipar (13%)
  • kereskedelem és gépjárműjavítás (7%)
  • egészségügy és szociális ellátás (5%)

A feldolgozóiparban a foglalkozási megbetegedések száma az idő függvényében csökkenő tendenciát mutatott, míg a másik három ágazatban emelkedett.[1].

Az Európai Foglalkozási Megbetegedések Statisztikája (EODS) összesítette a felismert és újonnan nyilvántartásba vett foglalkozási megbetegedéseket, és a következő betegségcsoportok előfordulását találta a legmagasabbnak: mozgásszervi megbetegedések; idegrendszeri betegségek; tüdőbetegségek; érzékszervek károsodásai és bőrbetegségek.[1]. Mindazonáltal az olyan hosszú lappangási idejű betegségek, mint az[[Asbestos| azbesztózis vagy a foglalkozással összefüggő daganatos megbetegedések nem feltétlenül mutatkoznak meg a hivatalos statisztikai adatokban.

A munkavégzéssel összefüggő egészségkárosodás

Az európai uniós munkaerő-felmérés (LFS) 2007-es ad hoc moduljában 15 és 64 év közötti jelenlegi vagy korábbi munkavállalókat kérdeztek arról, hogy volt-e egy vagy több, a munkavégzés miatt kialakult, vagy annak következtében súlyosbodott egészségi problémája a megelőző 12 hónapra visszamenőleg. Az EU 27 tagországából a válaszadók 8,6%-ának (körülbelül 23 millió embernek) volt a munkavégzéssel összefüggő egészségi panasza. [1].

Míg a (munka)balesetek száma csökkenő tendenciát mutat, addig – a LFS adatai alapján – a munkavégzéssel összefüggő egészségkárosodásról beszámolók aránya az 1999-es 4,7%-ról 2007-re 7,1%-ra emelkedett.[1].

A 2007-es MEF ad hoc modulja alapján a válaszadók legsúlyosabb munkával összefüggő egészségi problémái, gyakorisági sorrendben, a következők voltak:[1]

A 2013-as modul előzetes adatai azt sejtetik, hogy az egészségkárosodások arányaiban nincs változás: a mozgásszervi károsodások vannak az élen, a stressz a második helyen, stb. A százalékos értékek nagyjából változatlanok vagy kicsit csökkentek.[8].

Mozgásszervi megbetegedések

Az LFS 2007-es ad hoc modulja szerint a válaszadók 8,6%-ának volt munkavégzéssel összefüggő megbetegedése, (mely az EU27-ben 23 millió főt jelent). Közülük is a legtöbben, 61%-ban mozgásszervi (csont-, ízületi- vagy izom) károsodásról számoltak be.[1].

A legtöbb dolgozó (17%) a munkavégzés során fellépő kényszertartásról, és –mozdulatokról, illetve nehéz terhek mozgatásáról számolt be, mint a testi egészségét leginkább befolyásoló kockázati tényezők. Ezt követi a balesetveszély (10%), a vegyszereknek, poroknak, füstöknek vagy gázoknak (8%), valamint a zajártalomnak és a vibrációnak (5%) való kitettség.[1].

A 2013-as modul adatai alapján a százalékok általánosságban kissé csökkentek, de sorrend (testhelyzetek, balesetek, vegyszerek) azonos maradt.[8].

Az LFS 2007-es ad hoc modulja alapján a következő ágazatokban dolgozók szenvednek mozgásszervi megbetegedésekben (csökkenő sorrendben, EU 27) [1]:

  • építőipar
  • kereskedelem, gépjárműjavítás
  • vendéglátóipar
  • egyéb társadalmi, szociális és személyi szolgáltatások
  • szállítás, raktározás és kommunikáció
  • feldolgozóipar
  • egészségügy és szociális munka
  • ingatlanügyletek
  • közigazgatás, védelem; kötelező társadalombiztosítás
  • pénzügyi szolgáltatások
  • oktatás

Kilenc ország adatait összehasonlítva az 1999-2007 közötti időszakra vonatkozóan, az derült ki, hogy a mozgásszervi problémák száma arányaiban minden ágazatban növekszik.[1].

A technika fejlődése, melynek köszönhetően csökkent a nehéz terhek emelése, sem a legveszélyeztettebb csoportok dolgozói körében, sem a teljes dolgozói populáció tekintetében nem hozta el a hátpanaszok számának várt csökkenését. Az ismétlődő mozdulatok és a monotonitás kombinálva olyan munkakörülményekkel, mint a feszített munkatempó és a csekély egyéni befolyás a munka menetére szintén a mozgásszervi rendellenességek kockázatának növekedéséhez vezethetnek. [6].

A nagy és kis cégeknél (kevesebb, mint 10 alkalmazott) egyaránt mozgásszervi eredetű a munkavégzéssel összefüggő egészségi panaszok jelentős hányada. Az LFS 2007-es ad hoc modulja és az Európai Munkakörülmények Felmérés (EWCS) 2005 szerint a kisvállalatoknál valamivel gyakoribb ez a jelenség.[1].

Elfogadott mozgásszervi eredetű foglalkozási megbetegedések

A mozgásszervi megbetegedéseket illetően a Foglalkozási Megbetegedések Európai Rendszerezése a vibrációs ártalomhoz, az inak, ínhüvelyek és íntapadások túlerőltetéséhez és összenyomatásához kötődő sajátságos állapotokat veszi figyelembe. Mindezek ellenére, csak néhány tagországban, és akkor is csak meghatározott kórképek esetén fogadják el foglalkozási megbetegedésként a derék, a nyaki és vállövi régió rendellenességeit. Mindez megnehezíti az európai szintű, átfogó adatgyűjtést az elfogadott mozgásszervi foglalkozási megbetegedésekről. A 2001-es EODS adatgyűjtés alapján, melyhez 12 tagország nyújtott adatokat az elfogadott mozgásszervi eredetű foglalkozási megbetegedésekről, a leggyakoribb kórképek a kéz és csukló ínhüvelygyulladása (5379 eset) valamint a könyök epicondylitise (az íntapadás gyulladása: „tenisz” és „golf” könyök, 4585 eset) voltak. Volt még 2483 kéztő-alagút szindróma (mely a csuklón átvezető egyik ideg betegsége). Ha a résztvevő országok munkaerejének arányában extrapolálnánk az EU-15-re (később csatlakozott tagországok), akkor az eredmény további 8900 ínhüvely gyulladásos, 7600 epicondylitises és 4100 kéztő-alagút szindrómás eset lenne.[9].

Pszichoszociális egészségi problémák

Az LFS 2007-es ad hoc moduljában, a munkavégzéssel összefüggő egészségügyi problémáktól szenvedők 14%-a számolt be fő tényezőként stresszről, depresszióról vagy szorongásról. Ezen tényezők a második leggyakoribbként említett munkavégzéssel összefüggésbe hozható egészségi problémaként jelentek meg (a mozgásszervi megbetegedések után).[1].

A stressz, depresszió és szorongás aránya a következő ágazatokban volt a legmagasabb:

  • oktatás (27%)
  • pénzügyi szolgáltatások (25%)
  • közigazgatás, védelem (24%)
  • ingatlanügyletek (22%)

A 2005-ös EWCS szerint a stressz és szorongás megjelenése az oktatási és egészségügyi/szociális ágazatokban is gyakori volt.[1].

Pszichoszociális tényezők által okozott elfogadott foglalkozási megbetegedések

A munkával összefüggő pszichoszociális megbetegedések kialakulási mechanizmusáról szerzett tudásunk hiányosságai miatt igen kevés ilyen rendellenesség szerepel az egyes országok nemzeti jelentési és kártérítési rendszerében - már ha szerepelnek egyáltalán. 2000-ben az EU 15 tagországában végeztek módszertani felmérést a foglalkozási megbetegedésekkel kapcsolatos metaadatok gyűjtése, illetve előbbiek statisztikai adatgyűjtésének tervezése céljából. Akkor egy tagország foglalkozási megbetegedéseket tartalmazó listáján sem szerepelt ilyen rendellenesség. Néhány országban a post-traumás stressz és a kiégettség szerepelt a jelentési rendszerben, és bizonyos esetekben a post-traumás stresszt elfogadták a munkahelyi balesetek kártalanítási rendszerében (pl. munkavégzés során elszenvedett támadás áldozatai). [9].

Légúti és bőrbetegségek

Az LFS 2007-es ad hoc modulja szerint 5,2%-ban légzőszervi problémák képezték a fő, munkavégzéssel összefüggő egészségi zavart. A 2005-ös EWCS azt mutatta ki, hogy a dolgozók 4,7%-a élt meg munkavégzéséhez kapcsolódóan légzési nehézséget.[1].

Az LFS ad hoc modulja szerint bőrbetegségek az esetek 1,3%-ában jelentették a fő egészségi problémát. Ezt alátámasztotta a 2005-ös EWCS, mely szerint a dolgozók 6,6%-a számolt be bőrpanaszról. [1].

Ezen egészségkárosodások prevalenciája a mezőgazdaságban, az építő-, és a feldolgozóiparban, továbbá az egészségügy/szociális munka területein dolgozók körében a legmagasabb, míg legalacsonyabb a pénzügyi területen és az oktatásban dolgozók esetében. Az előfordulási gyakoriságok jellemzően tízszeres különbséget mutatnak a leginkább és a legkevésbé érintett ágazatok között.[9]

Elfogadott foglalkozási légúti és bőrbetegségek

Az Eurostat a 2001-es tárgyévre 10.000-re becsülte a légzőszervi és 8.000-re a bőrbetegségek számát az Unió 15 tagországában. [9]

Az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség (EU-OSHA) egy 2009-es sajtóközleményben bejelentette: „Vélhetően vegyi anyagok felelősek a bőrbetegségek 80-90%-áért, melyek a foglalkozási megbetegedések rangsorában a második helyet foglalják el - a mozgásszervi rendellenességek mögött (13,6%).[10]

A dohányfüst nagymértékben hozzájárul (egyéb tényezők mellett) a légzőszervi megbetegedések kialakulásához. Munkavégzésük során sokan vannak ilyen típusú füst expozíciójának kitéve, mely jelentős kockázatot jelent.

Szív-, érrendszeri megbetegedések

A szív- és érrendszeri megbetegedések legfontosabb kockázati tényezői nem foglalkozási eredetűek. Mégis, a több műszakban történő munkavégzéshez és a stresszhez kapcsolódó tényezők növelik az ischaemiás szívbetegség kockázatát. A hosszas rezgés-expozíció jól ismert kockázati tényező a perifériás keringészavarok kialakulásában (kéz-kar vibrációs tünetegyüttes). Az európai dolgozók csupán 1%-a gondolja úgy, hogy munkavégzése szívbetegség formájában károsíthatja egészségét. Ezen kockázat előfordulási gyakorisága alacsony: 0,5 és 1,7% között van a gazdaság bármely ágában. Az LFS 1999-es ad hoc modulja szerint a válaszadók kevesebb mint 0,2%-a szenvedett olyan szív- érrendszeri megbetegedésben, melyet - saját véleményük szerint - munkavégzésük okozott, ill. súlyosbított. Ez azt jelenti, hogy kb. 320.000 (jelenlegi és korábbi) európai dolgozónál áll fenn ilyen szív-, érrendszeri probléma. Tudományos tényeket véve alapul, a fentiekben említett, munkavégzéssel összefüggő kockázati tényezők sokkal nagyobb mértékben járulhatnak hozzá a kardiovaszkuláris morbiditáshoz és mortalitáshoz. A dolgozók számára vélhetően nehezebb felismerni az összefüggést a munkavégzésük és a szív-, érrendszeri rendellenességek esetében, mint a munkahelyi ártalmak és a mozgásszervi, légzőszervi vagy bőrbetegségek kapcsán.[9].

Munkával összefüggő rosszindulatú daganatos megbetegedések

Az EU-ban nagyszámú munkavállaló van kitéve rákkeltő anyagok okozta potenciális veszélynek. Példának okáért a „SHEcan” jelentés 25 munkahelyi rákkeltő anyag felhasználásáról és vagy expozíciójáról gyűjtötte össze a nyilvánosság számára hozzáférhető adatokat. Az összefoglaló kiemeli, hogy fentiek közül hat olyan anyag van (benzopirén, dízel kipufogófüst, keményfa por, hidrazin, használt motorolaj, MDA (4,4'-metiléndianilin)), melyekkel jelenleg is vélhetően több mint egymillió EU dolgozó exponálódik munkavégzése során.[11]

A tendenciákról röviden

Az egyes ágazatokban megjelenő foglalkozási megbetegedések rangsora nem változott 2001 és 2007 között. Amíg a foglalkozási megbetegedések száma a feldolgozóiparban csökkenni látszott, addig az építőipari, nagykereskedelmi és egészségügyi és szociális munka ágazataiban a betegségszámok emelkedése észlelhető.[1]

A foglalkozással összefüggő egészségi problémáról beszámoló emberek aránya 1999-es 4,7%-ról 2007-re 7,1%-ra növekedett.

A mozgásszervi megbetegedések esetszáma növekszik mind a kis- és közepes vállalkozásoknál, mind a nagy vállalatoknál.

A pszichoszociális egészségi problémák száma is növekedést mutat (ez második leggyakrabban emlegetett munkával összefüggő egészségi probléma). Ennek ellenére nem szerepelnek az elfogadott foglalkozási megbetegedések listáján. [1] A munkavégzéssel összefüggő pszichoszociális rendellenességek a kialakulási mechanizmusukról szerzett csekély ismeret miatt csak igen kis számban szerepelnek az egyes országok foglalkozási megbetegedésekről szóló jelentési/kártalanítási rendszerében - ha szerepelnek egyáltalán.

Jogi környezet

Általánosságban, a Munkavédelmi Keretirányelv a hatályos, a többi a fizikai, kémiai, biológiai tényezőkről, munkahelyi megterhelésről és ergonómiáról szóló európai munkavédelmi irányelv mellett. A pszichoszociális tényezőkről nem szól külön irányelv, bár a 90/270/EGK „képernyős” irányelv szót ejt a pszichés (mentális) megterhelés problémájáról. Ezen felül, néhány nem-munkavédelmi irányelv vonatkozásai is értelmezhetőek lehetnek, mint például a munkaidőt érintő rendelkezések.

Okok, indokok

Egy EU-OSHA felmérés kimutatta, hogy a kis cégeknél dolgozók nagyobb veszélynek vannak kitéve, ugyanis munkáltatóiknak szűkösebb a foglalkozási megbetegedések monitorozására, illetve a megelőzésüket célzó védelmi intézkedésekre fordítható erőforrásaik.[6]

Egy másik, alacsonyabb válaszarányú EU-OSHA felmérés az 55 év feletti korcsoportot találta a foglalkozási megbetegedések kialakulása szempontjából a legveszélyeztetettebbnek. Az idősödő munkavállalók és a sajátos egészségi problémáik különleges figyelmet igényelnek.[6]

Habár a statisztikákban nem túl széles körben fogadják el „oki tényezőként”, mégis bizonyítékok vannak arra, hogy a több műszakban történő munkavégzés rossz hatással van a testi egészségre, és növeli a baleseti kockázatot.

Mozgásszervi megbetegedések

A különféle mozgásszervi megbetegedéseknek számos, elismerten a munkavégzéssel összefüggő kockázati tényezője van. Ezek közé tartoznak a fizikai, ergonómiai és a pszichoszociális tényezők.[9]

A technika fejlődése, melynek köszönhetően csökkent a nehéz terhek kézi mozgatása, nem szorította vissza a remélt módon a hátproblémák előfordulását. Egy 2009-ben kiadott cikkben Hartmann és Spallek viszont amellett foglaltak állást, hogy a fizikai munkavégzés egyértelműen pozitív hatással lehet a testi egészségi állapotra (szalutogén hatás).[12]

Véleményük szerint ajánlott az extrém igénybevétel kerülése, és az egyéni optimum megcélzása. Mindez azt jelenti, hogy az általános megelőző intézkedések bevezetése nem elegendő, minden munkaterületen egyénenként kell a kereteket meghatározni.

Kihívást jelent azonban, hogy sok mozgásszervi megbetegedés multifaktoriális, vagyis nem kizárólag a munkavégzéssel hozható összefüggésbe a kialakulásuk. Bár úgy tűnik, a munkakörülmények is szerepet játszanak a porckorong rendellenességek kialakulásában, ikervizsgálatok bizonyítják, hogy a megbetegedés családi halmozódást mutat: erősen befolyásolja a genetika és a korai életszakaszban ért behatások.[13]

Ehhez hasonlóan, bár széles körben elismert a munkavégzés szerepe, erős bizonyítékok vannak arra, hogy a kéztő-alagút szindróma kialakulásában jelentős kockázati tényező a nem, az életkor és a túlsúly.[14]

Munkával összefüggő pszichoszociális egészségzavarok

Az LFS 2007-es ad hoc modulja szerint, a dolgozók 27,9 %-a beszámol szellemi jóllétet befolyásoló expozíciókról, ez 55,6 millió dolgozót jelent az EU 27 tagországában. Az időkényszer vagy a túlmunka volt a leggyakrabban (23%) megjelölt ilyen tényező, melyeket a zaklatás vagy erőszakoskodás (2,7%) és a bántalmazás, vagy az azzal való fenyegetettség (2,2 %) követett.[1]

Régebbi tanulmányok megállapították, hogy a problémák inkább tényezők együttesével hozhatók összefüggésbe, mint egy bizonyos kockázatnak való kitettséggel. Az Eurostat négy kulcsfontosságú indikátort jelölt meg[9]: gyors munkatempó; előre nem látható, munka közbeni félbeszakítás; nincs lehetőség a munkamódszer egyéni megválasztására; és a készségek és a munkakövetelmények közötti megfelelés hiánya.

Társadalmi-gazdasági tendenciák

A munkaegészségügyben érvényesülő trendeket magyarázhatják olyan, európai társadalmi-gazdasági folyamatok, mint a növekvő munkaintenzitás, a határozott idejű, illetve a részmunka-időben való foglalkoztatás, a korosodó munkaerő, és a több migráns dolgozó. További információ az Ágazatok és Foglalkoztatás gyűjtőlap alatt.

Betegségteher

A betegségteher az egészségzavarok (beleértve a baleseteket) hatására utal, amit a korai halálozási és betegségi adatokkal mérhetünk. Ezek költségként jelentkeznek a munkavállalóknak, munkáltatónak, vállalatoknak, biztosító társaságoknak és az egész társadalomnak. További információ a Foglalkozási betegségek terhe című cikkben.

A munkavégzéssel összefüggő egészségkárosodás

Takkala és Schneider 2009-es prezentációjukban megemlítették, hogy évente 167.000 munkavégzésnek tulajdonítható haláleset fordul elő az EU 27 tagállamában. A számok finn és EU-OSHA kutatásokon, és ILO becsléseken alapulnak.[15]. A fenti érték magába foglalja a baleseteket és az erőszakos cselekményeket (5%). 160.000 halálesetből csaknem 74.000 a veszélyes anyagoknak tudható be, ezek közül is legnagyobb részben az azbesztnek.

Az EU-ban évente mintegy 350 millió munkanap veszett el az egészségi problémák miatt. A EWCS eredményeinek alapján a fentiekhez nagyon hasonló, 340 millió saját bevallás szerint munkával összefüggő betegség miatti táppénzes napos becslés jött ki.[9]

Az „A munkahelyi balesetek társadalmi-gazdasági költségeinek statisztikai elemzése az Európai unióban” című Eurostat tanulmány csak a baleseteket fedte le.[2] Mindazonáltal, a szerzők megállapították, hogy „a munkával összefüggő betegségek nagy valószínűséggel még ennél is több kiesett munkaidőt vagy egészségügyi költségeket okoznak. Felmérésektől függően, az ilyen problémák valószínűsíthetően 1,6-2,2-szer több napnyi átmeneti munkaképtelenséget okoznak, mint amennyit a munkabalesetek. Mindemellett, 2,4-szer több ember számolt be hosszú ideig fennálló egészségi problémákról vagy munkaképtelenségről munkával összefüggő betegségnek köszönhetően, mint munkabaleset miatt. Ez azt jelzi, hogy a munkával összefüggő, nem-baleseti okú egészségi problémák legalább kétszer több átmeneti és tartós munkaképtelenséget okozhatnak, mint a munkabalesetek.”

Mozgásszervi megbetegedések

Az EU27 tagországokban a rövid (<1 hónap) és hosszú (>1 hónap) betegségi távollétek kb. 60%-a mozgásszervi problémáknak tulajdonítható.[1] A munkával összefüggő mozgásszervi betegséggel küzdő minden ötödik személy életét jelentősen korlátozta betegsége.

Egy EU-OSHA beszámoló[16] úgy találta, hogy a tagállamokban a különböző biztosítási rendszereknek köszönhetően, a standardizált értékelési kritériumok és az igazolt jelentett adatok híján, nehéz megállapítani és összehasonlítani a mozgásszervi megbetegedések költségeinek valódi kiterjedését. A jelentés említést tesz róla, hogy tanulmányok becslése alapján a munkával összefüggő felső végtagi mozgásszervi betegségek költségei a bruttó nemzeti termék (GNP) 0,5-2%-át teszik ki. Újabb osztrák, német, és francia számítások a mozgásszervi megbetegedések növekvő költséghatását mutatták ki. Franciaországban 2006-ban 7 millió munkanap esett ki mozgásszervi megbetegedés miatt, ami körülbelül 710 millió Eurónyi vállalati járulékot jelent. [17]

Az egyik kihívás, mellyel szembesülni kell a következő: az elfogadott okra való tekintet nélkül, számos degeneratív mozgásszervi megbetegedés előfordulási gyakorisága az életkorral növekedni fog, és az idősödő munkaerő-kínálattal növekszik annak az esélye, hogy károsodottak lesznek az idősebb munkavállalók munkavégző képességei. Pozitív intézkedésekre van szükség, hogy ezeket kompenzáljuk, s így az idősödő munkaerőben rejlő képességeket teljes mértékben ki lehessen aknázni.[18].

Pszichoszociális egészségi problémák

Az Európai Munkavédelmi Ügynökség felmérése felsorolja a túlzott stressz (distressz) egészségi hatásait: ”fáradtság, idegesség, izzadással járó pánik roham és remegés… ellazulási problémák, koncentráló képesség csökkenés, rossz étvágy, és felborult alvási mintázatok. Néhány ember depresszióssá vagy agresszívvé válik, és a stressz növeli a fekélybetegségre, a lelki zavarokra, a szív- és néhány bőrbetegségre való fogékonyságot.”[6]

Az érintett dolgozók körülbelül 44%-a beszámolt kisebb fokú, és 24%-a jelentősebb korlátozottságról. Az LFS 2007-es ad hoc modulja alapján 59% volt a stressz, a depresszió, vagy a szorongás okozta betegség miatti távollét a válaszadók körében. Figyelemreméltó, hogy gyakrabban fordult elő hosszas, betegség miatti távollét (legalább 1 hónap), mint rövid ideig tartó, betegség miatti távollét (<1 hónap) (32% szemben a 27%-kal). Egy szakértő szerint ez azzal magyarázható, hogy sokkal nehezebb rövidtávú terápiás lehetőséget találni, mint hosszú távút. A stressztől, depressziótól vagy szorongástól szenvedők sokkal nagyobb valószínűséggel maradnak hosszú távon betegszabadságon, mint a mozgásszervi problémával küzdők. (32% szemben a 26%-kal)[1]

Légzőszervi és bőrbetegségek

Reinhold Rühl a német építőipari kötelező baleset biztosítási szervezettől (BG BAU) az epoxi-gyanta okozta foglalkozási megbetegedés költségeit minimum 40 millió Euróra becsüli a 2008-as évre az EU-ban (az összeg magában foglalja a balesetbiztosítók, közintézmények, és a vállalatok költségeit)[19]

Az LFS 2007-es ad hoc modulja alapján azon dolgozók, akiknek a fő egészségi panasza a légzéssel vagy a tüdővel függött össze magas arányban kerültek táppénzre az elmúlt 12 hónapban (71%). 45%-uk kevesebb mint 1 hónapig volt betegség miatt távol, míg 26%-ban legalább 1 hónapig. Így a légzési és tüdő problémák sokkal gyakrabban eredményeztek rövid távú betegség miatti távolléteket (<1 hónap), mint a mozgásszerviek (35%) és a stressz a depresszió vagy a szorongás (27%). Mindazonáltal a hosszú távú távollétek (legalább 1 hónap) esetén pont a fordítottját találták.[1]

Foglalkozással összefüggő rosszindulatú daganatok

Mint korábban megjegyeztük, a hosszú lappangási idejű betegségek, mint az azbesztózis, vagy a foglalkozás eredetű daganatos megbetegedések, nem szükségszerűen jelennek meg a hivatalos statisztikában. Becslések szerint Nagy-Britanniában a 2005-ös összes daganat okozta halálozás közül 8010 (5,3%) tudható be múltbéli foglalkozási expozíciónak (6073, ha a mesotheliomákat nem számoljuk bele). A 2004-ben nyilvántartásba vett összes rosszindulatú daganatból 13.598 esetnek tulajdonítanak foglalkozási eredetet (11.661, ha a mesotheliomákat nem számoljuk bele).[20]. A számítási eredmények EU28-ra való kivetítése még a mesotheliomás esetek kihagyása esetén is a foglalkozási daganatos betegségekből eredő súlyos, hosszú ideig fennálló terhet sejtet.

Egészségügyi felügyelet

Egészségügyi felügyelet alá kell vonni azokat a dolgozókat, akiknek bizonyos kedvezőtlen körülmények között kell dolgozniuk, pl. rákkeltő anyagokat kezelnek, légzésvédő álarcban végeznek munkát, bizonyos biológiai tényezőknek vannak kitéve. Őket bizonyos időközönként foglalkozás-egészségügyi orvosnak kell megvizsgálnia, olyan, célzott eljárásokat alkalmazva, melyek lehetővé teszik azon állapotok korai azonosítását, amelyek jelzik az egészségkárosodás fokozott kockázatát. A legtöbb ilyen vizsgálatot még akkor is folytatni kell, amikor a dolgozó már nincs kitéve az expozíciónak. Ez az alapelv az európai Munkavédelmi Keretirányelven alapul és beépíttették az egyes nemzeti jogrendszerekbe. Részletes leírások találhatók a balesetbiztosítási szövetségek szabályzataiban is. Ahogy a munkaszerződések egyre rövidebb időre szólnak és gyakoribbá válnak a munkakörváltások, melyeket gyakran munkanélküli időszakok szakítanak meg, úgy ez a megközelítés egyre több gyakorlati problémával szembesül. A kisebb cégek megszűnhetnek. Fentiek alapján nehéz pontos expozíciós és egészségügyi felügyeleti nyilvántartásokat vezetni. További információért lásd a Foglalkozási expozíciós határértékekről szóló cikket.

Az egészség felügyelet kérdésköréhez kapcsolódik a (kábító)szerhasználat, amely számos problémát okozhat a munkahelyen, különösképpen (de nem kizárólagosan) a biztonság-kritikus munkák terén. Nagyon összetett az ilyen anyagokra vonatkozó tesztvizsgálatok korlátozásai és gyakorlatai az egyes tagországokban. A szerhasználat hátterében álló összetett okok megértése (és megcélzása) hasznosan kiegészítheti bármely fenti tevékenységet.

Kártalanítás, rehabilitáció, munkába való visszatérési stratégiák

A munkavállalók kártalanításának rendszerei általában az egyes EU tagállamok társadalombiztosítási sémáinak részét képezik. A dolgozók munkavégzéssel összefüggő egészségkárosodásainak következményei elleni biztosítása, illetve a munkáltatók pénzügyi felelősség alóli mentesítése céljából vezették be őket. Minden rendszer különbözik a szervezet, a költségviselés, a lefedettség és a tagság részleteit illetően. A rendszerek magukba foglalják az elfogadott foglalkozási megbetegedések kártérítését is. Ennek ellenére némely rendszer nagyon lassan alkalmazkodik a változásokhoz. Például csak nagyon kevés foglalkozással összefüggő pszichoszociális megbetegedés szerepel a foglalkozási betegségek nemzeti jelentési és kártalanítási rendszereiben, mivel az ok-okozati összefüggés még nincs kellő mértékben kielemezve.

A foglalkozással összefüggő betegségek megállapításának és kártalanításának egyes tagországi jellemzői a munkavédelmi rendszerekről szól cikkekben kerültek leírásra.

A rehabilitáció a kártalanítási rendszer másik fontos tevékenysége. Először, az orvosi rehabilitáció során igyekeznek visszahozni a beteg működéseit az esemény előtti állapotba (ez akár a művégtaggal való ellátást is magában foglalhatja). Szintén szükség lehet foglalkozási rehabilitációra, hogy megkönnyítsük az áldozat visszatérését a munkába: pl. megfelelő képzésekkel és gyakorlatokkal, vagy akár a szakmaváltással. Végezetül lehetséges a társadalmi rehabilitáció, pl. segítség a háztartásban vagy a társadalmi visszailleszkedésben.

Az Egyesült Királyságban a foglalkozási rehabilitáció (ottani kifejezéssel „a betegszabadság és munkába való visszatérés lebonyolítása”) hosszú távú betegség miatti távollét esetén (melyet gyakran ≥4 határoznak meg) magába foglal olyan munkaterveket, melyeket a munkáltató és munkavállaló tárgyalások alapján alakítanak ki. Megegyezhetnek olyan egyszerű intézkedésekben, amelyek lehetővé teszik a dolgozónak a munkába való visszatérést még azelőtt, hogy a tünetei teljesen megszűnnének. A dolgozók nyugodtan visszatérhetnek mielőtt még 100%-osan meggyógyultak, és ahogy az állapotuk javul, úgy növelhető a munkaterhelésük.[21]. Lásd még a Lelki zavarok miatti betegszabadságot követő munkába való visszatérésről szóló cikket.

Reintegráló rendszer: a német példa

Az európai országokban a rehabilitációra és a munkába való visszatérésre egyre inkább tekintenek úgy, mint a munkahelyi egészség és biztonság kezelésének egyik fontos vetületére. Németország speciális szabályozással rendelkezik (Socialgesetzbuch –SGB-IX) azoknak a dolgozóknak a részére, akik egy évben összességében hat vagy több hétig betegek. Törvényileg előírt, hogy a munkáltatónak tanácsadást kell ajánlania a helyzet javítása, valamint a dolgozó megszokott munkavégző képességéhez vezető út megtalálása érdekében, vagy annak értékelésére, hogy alkalmasint szükség van-e kevésbé megterhelő munkára. A dolgozó elutasíthatja ezt az ajánlatot. Amennyiben elfogadja, akkor általában elkíséri őt egy munkavállalói és/vagy a fogyatékos dolgozóit képviselő. Ezeket a megbeszéléseket a dolgozók gyakran úgy fogják fel, mint próbálkozások a beteg emberektől való megszabadulásra. A munkáltatóknak egyértelművé kell tenniük, hogy ők arra akarnak esélyt adni a munkavállalónak, hogy kedvezőbb körülmények között folytathassa a munkát.[22] Bár ezen intézkedések a fogyatékos dolgozókra vonatkozó szabályoknak képezik részét, a szóban forgó rész ugyanúgy foglalkozik a nem fogyatékosokkal is.

A rehabilitációról további információkat a tagállamok munkavédelmi rendszereiről szóló cikkek alatt találhat.

A munka adaptálása az egészségi problémával küzdő emberekhez: példa az Egyesült Királyságból

Az egyesült királyságbéli esélyegyenlőségi törvény definiálja a fogyatékkal élő személy fogalmát. A betegségeket, mint például a migrént, a dyslexiát, az asztmát, és a hátfájást is tekinthetik fogyatékosságnak, amennyiben a személyre való kedvezőtlen hatásuk nagymértékű és hosszú ideig fenn álló. Az esélyegyenlőségi törvény alapján számos betegség automatikusan, már az első diagnózist követően fogyatékosságnak számít – ezek a rosszindulatú daganatos betegségek, a HIV és sclerosis multiplex. A munkáltatótól elvárják, hogy a fogyatékkal élő munkavállalók munkakörülményeiben és munkahelyein „ésszerű változtatásokat” végezzen. Ezek az intézkedések biztosítják a sérült embereknek az egyenlő esélyeket a munkára való jelentkezéshez, és a munkában való megmaradáshoz. A munkahelyi változtatások átmeneti jellegűek is lehetnek.[23]

Az „észszerű változtatások” a következő intézkedéseket foglalhatják magukba:[23]:

  • Munkahelyek akadálymentesítése
  • A fogyatékkal élő ember feladatainak egy részét más dolgozókra bízni, pl. „beugró” kolléga alkalmazása
  • A fogyatékkal élő dolgozó áthelyezése egyéb megüresedett helyre
  • Munkaidő változtatás, pl. rugalmas időbeosztás, rész-munkaidő (több dolgozó teszi ki a teljes állást), későbbi munkakezdés vagy korábbi befejezés
  • Szabadság pl. kezelések, ellenőrzések, rehabilitáció céljából
  • A fogyatékkal élő dolgozók és kollégáik betanítása, képzése
  • Új felszerelések beszerzése vagy a meglévők módosítása, pl. székek, asztalok, számítógépek, járművek
  • Előírások, eljárások módosítása, pl. gondoskodnak nagyobb betűvel vagy Braile írással írott szöveg kihelyezéséről
  • Javított kommunikáció, pl. felolvasó vagy jeltolmács, látható, illetve hallható jelzések biztosítása
  • Más munkalehetőség biztosítása (általában ez az utolsó lehetőség)

Munkahelyi megelőzés és jóllét

Két fontos kiegészítő stratégia van az egészséges munkafeltételek megvalósításához:

  1. megelőzni a munkával összefüggő egészségkárosodást,
  2. támogatni a munkahelyi jóllétet.

Megelőzés

A mozgásszervi megbetegedésekkel kapcsolatos legutóbbi áttekintések kimutatták, hogy egyéni megelőző intézkedések szükségesek: ezt a tényt az is alátámasztja, hogy többféle ok, köztük pszichoszociális tényezők játszanak szerepet kialakulásukban. Az egészségfejlesztés hasznos, de közel sem elégséges. A szociális partnereknek (állami támogatással) létre kell hozniuk egy keretrendszert, melyben a háziorvos által adott diagnózisok eljuttathatnak a foglalkozás-egészségügyi orvoshoz, mint az angol „Fitnote” rendszerben. Ennek két előnye van: a foglalkozás-egészségügyi orvosnak nem kell elvégeznie ugyanazokat a vizsgálatokat (költséghatékonyság), és jobb válaszokat tud adni, olyan egyéni intézkedéseket előírva a munkahelyeken, amelyek egyébként a munkavállaló otthonában is ugyanúgy hasznosak lehetnek.

Az egyre növekvő pszichoszociális problémák leküzdéséhez a társadalmi-gazdasági trendekre kell összpontosítani, úgy mint a:

  • munkaszervezés,
  • munkaszerződések,
  • migráns munkaerő.

Ezen felül, a kis és közepes vállalkozásoknak több útmutatásra (pl. interneten alapuló eszközökre) és a munkavédelmi felügyelőktől és balesetbiztosítóktól érkező segítségre van szükségük. A vállalatoknál gyakran átsiklanak a pszichoszociális egészség problémák kockázatértékelésén. Úgy tűnik tripartit megközelítésre van szükség. Erre a problémára egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a nemzeti munkavédelmi stratégiákban.

Az egészség monitorozás, mint proaktív fogalom

A foglalkozás egészségügyi orvosoknak néha nem könnyű a diagnózisokat érintő információkhoz jutniuk a családorvosoktól. Pedig ezek az információk nagyon fontosak lehetnek az egyéni megelőző intézkedések megtervezéséhez. Ez vonatkozik Németországra is, ahol a foglalkozás-egészségügyi orvos nem kapja meg a beteget jelentő munkavállaló diagnózisait. Mindez a szigorú adatkezelési törvény miatt, illetve azért van, mert a szakszervezetek nem akarják, hogy a diagnózis a munkáltató tudomására jusson, mivel az elbocsájtáshoz vezethetne. Ez egy észlelési hiányt eredményez a foglalkozással összefüggő egészség károsodások és ezek egyénre szabott kezelési intézkedései között.[24]

Ahogy korábban említettük, egyénileg a munkájukra szabott korai megelőző intézkedések szükségesek azoknál a dolgozóknál, akiknél a mozgásszervi megbetegedések kialakulásának kockázata fennáll. Az általános megelőző intézkedések megvalósításának jelen gyakorlata nem akadályozza meg a fenti betegségek terjedését.

Az előbb említett re-integrációs rendszer csak hathétnyi betegség miatti távollét után lép hatályba. Mivel sok munkavállaló, csak utolsó lehetőségként jelent beteget, ilyenkor általában túl késő van a megelőző intézkedésekhez. Amellett, hogy a szakszervezet meg kívánja védeni a tagjaik munkaszerződéseit, a szakszervezetnek és a munkavállalók képviselőinek az is érdekében kell, álljon, hogy betegség esetén a lehető leghamarabb beavatkozzanak. Hiszen a munkavállaló egészségi helyzete tud olyan mértékig romlani, amikor már alkalmatlan a munkavégzésre. Sürgető szükség van a kommunikáció javítására. A szakszervezetek, a munkavállalók képviselői és a munkáltatók kollektív szerződés keretében tehetnék lehetővé, hogy a munkavállaló dönthessen arról, hogy a diagnózisa eljuthat-e a foglalkozás egészségügyi orvosához.

Egészségfejlesztés a munkahelyen

A munkahelyeket mostanában az egészségfejlesztés fontos színterének tekintik. Ez vezetett a munkahelyi egészségmegőrzés széleskörű koncepciójához. Egy kiterjedt hálózat alakult ki olyan szervezetek révén, mint a Munkahelyi Egészségfejlesztés Európai Hálózata.[25] Minőségi kritériumokat határoztak meg és sok kiváló gyakorlati példa érhető el.

A statisztikai elemzésekhez hasonlóan, a Munkaképességi Index (WAI) is alkalmas az intézkedések hatékonyságának mérésére. [26] Ez egy eszköz, amelyet a klinikai munkaegészségügyben és kutatási vizsgálatokban és felmérésekben használnak az egyén munkaképességének meghatározására.

Kilátások

Habár az európai vállalatok sokat tettek, hogy csökkentsék a munkahelyi balesetek számát, a munkával összefüggő egészségkárosodások száma még mindig emelkedőben. Jelentős erőfeszítések szükségesek a munkahelyek egészségessé tételéhez. A benOSH kutatás javaslata alapján a vállalatok (mind a nagy mind a kis) sok pénzt takaríthatnak meg megalapozott prevenciós stratégiák bevezetésével.[27] Több kutatás is jelzi ezt.

A fenti stratégiák fejlesztését jelentős gátló tényezők akadályozzák: erre tripartit módon kell megtalálni az európai-, a nemzeti- és a céges-szintű megoldást.

Hivatkozások

  1. 1.00 1.01 1.02 1.03 1.04 1.05 1.06 1.07 1.08 1.09 1.10 1.11 1.12 1.13 1.14 1.15 1.16 1.17 1.18 1.19 1.20 1.21 Eurostat, Health and safety at work in Europe (1999-2007) – A statistical portrait, Luxembourg: Office for Official Publications of the European Communities, 2010. Letölthető: http://appsso.eurostat.ec.europa.eu/nui/show.do?dataset=hsw_pb1&lang=en
  2. 2.0 2.1 Eurostat, Statistical analysis of socio-economic costs of accidents at work in the European Union, 2004.
  3. WHO - World Health Organization, WHO definition of Health, Preamble to the Constitution of the World Health Organization as adopted by the International Health Conference, New York, 19–22 June 1946; signed on 22 July 1946 by the representatives of 61 States (Official Records of the World Health Organization, no. 2, p. 100) and entered into force on 7 April 1948.
  4. Alli, B.O. Fundamental principles of occupational health and safety, International Labour Office, Geneva, 2008. Letölthető: [1]
  5. 5.0 5.1 5.2 Hougaard, K., Hozzájárulás egy EU-OSHA jelentéshez, kiadatlan.
  6. 6.0 6.1 6.2 6.3 6.4 EU-OSHA - European Agency for Safety and Health at Work, Issue 401: Monitoring the State of Occupational Safety and Health in the European Union, Pilot Study, 2000.
  7. Eurogip, Survey on under-reporting of occupational diseases in Europe, 2002, priced publication.
  8. 8.0 8.1 Persons reporting a work-related health problem by sex, age and type of problem. Letölthető: [2] Accessed on February 2017
  9. 9.0 9.1 9.2 9.3 9.4 9.5 9.6 9.7 Eurostat, Work and health in the European Union - A statistical portrait based on statistical data collected over the period 1994-2002, 2004.
  10. EU-OSHA - European Agency for Safety and Health at Work, European workers face new and increasing health risks from hazardous substances, Press release 01.05.2009. Hozzáférés 2009. május 29.: [3]
  11. Cherrie et al. (2011) Health, socio-economic and environmental aspects of possible amendments to the EU Directive on the protection of workers from the risks related to exposure to carcinogens and mutagens at work: Summary report.
  12. Hartmann, B., Spallek, M., ‘Arbeitsbezogene Muskel-Skelett-Erkrankungen – Eine Gegenstandsbestimmung‘,Arbeitsmedizin Sozialmedizin Umwelt, Organ der wissenschaftlichen Gesellschaften für Arbeitsmedizin in Deutschland, Österreich und der Schweiz sowie des Verbandes Deutscher Betriebs- und Werksärzte und der Akademien für Arbeits- und Sozialmedizin, Alfons W. Gentner Verlag GmbH & Co. KG, Stuttgart, 44, 8, 2009, p. 429.
  13. Battié MC, Videman T, Gibbons LE, Fisher LD, Manninen H, Gill K. (1995) Determinants of lumbar disc degeneration: A study relating lifetime exposures and magnetic resonance imaging findings in identical twins. Spine, 20, 2601-2612
  14. Violante FS, Farioli A, Graziosi F, Marinelli F, Curti S, Armstrong TJ, Mattioli S, Bonfiglioli R. (2016) Carpal tunnel syndrome and manual work: the OCTOPUS cohort, results of a ten-year longitudinal study. Scand J Work Environ Health. 2016; 42(4): 280–290.
  15. Takkala, J., Schneider, E., Safety and health at work: Trends and main factors of occupational accidents and work-related illnesses, 2009.
  16. EU-OSHA - European Agency for Safety and Health at Work, Work-related musculoskeletal disorders: Back to work, Bilbao, 2007. Letölthető: [4]
  17. EU-OSHA - European Agency for Safety and Health at Work, ESENER - European Survey of Enterprises on New and Emerging Risks – Managing safety and health at work, European Risk Observatory Report, Luxembourg: Publications Office of the European Union, 2010. Available at: [5]
  18. Egészséges munkahelyet minden életkorban. Többnyelvű e-útmutató az idősödő munkaerő munkahelyi biztonság és egészségvédelméről. Hozzáférhető: https://eguides.osha.europa.eu/all-ages/HU_hu/select-your-profile
  19. Rühl, R., Wriedt, H., ’Some Economic Benefits of REACH’, Annals of occupational hygiene, vol. 50, 6, 2006, pp. 541-544.
  20. Rushton et al (2012). Occupational cancer burden in Great Britain. British Journal of Cancer (2012) 107: S3–S7
  21. HSE – Health and Safety Executive (UK), Occupational rehabilitation in the food manufacturing industry (undated). Hozzáférés 2013. február 14: [6]
  22. Bundesrepublik Deutschland, Sozialgesetzbuch (SGB) NeuntesBuch (IX) - Rehabilitation und Teilhabebehinderter Menschen, Stand: Zuletztgeändertdurch Art. 13 Abs. 26 G v. 12.4.2012 I 579. Letölthető: [7]
  23. 23.0 23.1 HSE – Health and Safety Executive (UK), Health and safety for disabled people (undated). Retrieved 14 February 2013, from: [8]
  24. BAuA - BundesanstaltfürArbeitsschutz und Arbeitsmedizin (Eds.), ArbeitsmedizinischeVorsorge in sechs Ländern der Europäischen Union, Dortmund/Berlin/Dresden 2007, S. 162.
  25. ENWHP - The European Network for Workplace Health Promotion, Working together towards better health at work (undated). Retrieved 16 February 2013, from: [9]
  26. FIOH – Finnish Institute of Occupational Health, Workability index (2011). Hozzáférés 2013. február 14.: [10]
  27. Van den Broek, K., De Greef, M., Van Der Heyden, S., Kuhl, K., Schmitz-Felten, E., Socio-economic costs of accidents at work and work-related ill health – Full study report, published by the European Commission, Directorate-General for Employment, Social Affairs and Inclusion, Luxembourg 2011. Hozzáférés 2013. február 15.: [11]

További olvasnivaló

Warshaw, L.J., Messite, J., ‘Health protection and promotion in the workplace: An overview‘, ILO (Ed.), Encyclopaedia of Occupational Health and Safety, ILO, Geneve, 2003. Letölthető: [12]

Warshaw, L.J., ‘Health risk appraisal‘, ILO (Ed.), Encyclopaedia of Occupational Health and Safety, ILO, Geneve, 2003. Letölthető: [13]

EU-OSHA - European Agency for Safety and Health at Work (undated), Munkavégzéssel összefüggő megbetegedések. Hozzáférés 2018. november 27-én: [14]

EU-OSHA - European Agency for Safety and Health at Work (undated), A munkahelyi biztonsággal és egészségvédelemmel foglalkozó felmérések és statisztikai adatok. Hozzáférés 2018. november 27-én: [15]

Contributors

FKudasz
OSH: Egészségügyi ellátáshoz való hozzájutás/hozzáférés, Egészségügyi ellátás értékelése/egészségügyi felmérés, Egészségügyi nevelés, Egészségbiztosítás, Egészségügyi felmérések/vizsgálatok, Egészségügyi ellenőrzés és szűrővizsgálat, Egészséges táplálkozás, Egészségjavító programok, Egészséges életstílus/életmód, Egészség(ügyi) felügyelet, Egészségügyi létesítmény
NACE: Növénytermesztés, állattenyésztés, vadgazdálkodás és kapcsolódó szolgáltatások, Erdőgazdálkodás, Halászat, halgazdálkodás, Szénbányászat, Kőolaj-, földgázkitermelés, Fémtartalmú érc bányászata, Egyéb bányászat, Élelmiszergyártás, Italgyártás, Dohánytermék gyártása, Textília gyártása, Ruházati termék gyártása, Bőr, bőrtermék, lábbeli gyártása, Fafeldolgozás (kivéve: bútor), fonottáru gyártása, Papír, papírtermék gyártása, Nyomdai és egyéb sokszorosítási tevékenység, Kokszgyártás, kőolaj-feldolgozás, Vegyi anyag, -termék gyártása, Gyógyszergyártás, Gumi-, műanyag termék gyártása, Nemfém ásványi termék gyártása, Fémalapanyag gyártása, Fémfeldolgozási termék gyártása, Számítógép, elektronikai, optikai termék gyártása, Villamos berendezés gyártása, Gép, gépi berendezés gyártása, Közúti jármű gyártása, Egyéb jármű gyártása, Bútorgyártás, Egyéb feldolgozóipari tevékenység, Ipari gép, berendezés, eszköz javítása, Villamosenergia-, gáz-, gőzellátás, légkondicionálás, Víztermelés, -kezelés, -ellátás, Szennyvíz gyűjtése, kezelése, Hulladékgazdálkodás, Épületek építése, Egyéb építmény építése