Veszélyes anyagok: vegyi és biológiai tényezők

From OSHWiki
Jump to: navigation, search


Chris Keen, Health & Safety Laboratory, UK
fordította: Dr. Laki Lóránt
lektorálta és kiegészítette: Dr. Kudász Ferenc és Balogh Katalin, EU-OSHA Nemzeti Fókuszpont

Bevezetés

A cikk általános áttekintést nyújt a foglalkozási eredetű veszélyes anyag (vegyi és biológiai tényezők) expozíciókról. Segít megérteni e terület fogalmait, bemutatja az ide vonatkozó Európai Uniós jogszabályokat és segédletet nyújt az egészségi kockázatok azonosításában, kezelésében olyan munkahelyeken, ahol fennáll az ezen anyagokkal való érintkezésének veszélye. A szöveg olyan kezdő olvasók számára ajánlott, kiknek e terület még idegen, a jelzett linkek bővebb információt nyújtanak. Az Európai Munkavédelmi Ügynökség a 2018-2019. évi Egészséges munkahelyek kampányában a veszélyes anyagokkal foglalkozik.[1]

Háttér

Számos szakma van mely nem csak használ, de készít is olyan anyagokat, melyek ártalmasak lehetnek az emberek számára (lásd: Irritáló anyagok, Foglalkozási allergiák, Mutagén és Reprotoxikus anyagok (CMR), Vegyi és biológiai tényezők hatása a szaporodásra,Endokrin diszruptorok). Az egészen enyhe szemirritációtól kezdve a komolyabb daganatos megbetegedésig, mindenféle egészségi tünet előfordulhat. Károsodás kialakulhat már egyetlen, nagyobb dózisú veszélyes anyaggal való expozíció után is. Utóbbira példa, hogy asztmához hasonló megbetegedést, úgynevezett reaktív légúti diszfunkció szindrómát (RADS) okozhat az olyan irritáló anyagoknak való egyszeri, nagy dózisú expozíció, mint a klórgáz vagy a nitrogén-dioxid.[2]

Nagyon sok tünet azonban kisebb dózisú anyagok esetén is előfordulhat, ha azzal a találkozás (expozíció) ismétlődő vagy hosszantartó. Így az ezen anyagoknak való kitettség számításánál figyelembe kell venni alkalmanként a mennyiséget és az időtartamot egyaránt. Évekig is nyilvánvaló tünetek nélkül élhetnek azok a munkások, akik veszélyes mértékben vannak kitéve a legkárosabb – mint például rákot vagy krónikus tüdőbetegséget (COPD) okozó – anyagoknak. Mikorra azonban a betegségre utaló jelek megjelennek, a kór már visszafordíthatatlan.

A veszélyes anyagok lehetnek gáz, folyékony és szilárd halmazállapotúak. A folyadékok köd, illetve pára, míg a szilárd anyagok por formájában is jelen lehetnek. Az anyagok halmazállapota jelentősen befolyásolja azt, hogy a mekkora egészségi vagy biztonsági kockázatot jelentenek. A nanoanyagokkal (és nanorészecskékkel) is pontosan ez a helyzet, melyeknek rendkívül kis méretük miatt sajátos tulajdonságaik vannak (és különleges veszélyt jelentenek).

A veszélyes anyagok lehetnek kémiai vagy biológiai természetűek is. Néha nyilvánvaló a veszélyes anyagoknak való kitettség, de nem mindig ez a helyzet. Néhány, látszólag ártalmatlan anyag, mint például a foglalkozási lisztpor expozíciója is lehet káros. Ránézésre normális, mindennapos dologban is előfordulhat veszélyes mennyiségű kórokozó baktérium. Ezért nyilvánvalóan nagyon fontos, hogy megfelelő keretek között tartsák a munkavállalók fenti anyagokkal történő érintkezését. Mindez az expozíciókorlátozás megvalósításának és fenntartásának függvénye, melyhez megfelelő szintű hozzáértésre és szakértelemre van szükség. A helyzet összetettségétől függően akár munkahigiénés szakember speciális készségeire is szükség lehet. Az expozíciót korlátozó intézkedések helyes alkalmazásával a munka még nagyon mérgező anyagokkal való foglalkozás esetén is lehet biztonságos.

Fontos megjegyezni, hogy a már említett egészségügyi kockázatokon kívül más veszélye is lehet sok anyagnak, mint például a gyúlékonysága. A kockázatkezelési stratégia elkészítése során ezt is figyelembe kell venni. Nagyon fontos, hogy kezelve legyen a veszélyes anyagok minden munkavédelmi kockázata.

Hol fordulnak elő ezek a veszélyes anyagok?

Veszélyes anyagok számos szakmában előfordulhatnak. Ezek lehetnek:

  • Nyersanyag kitermelés, mint például a bányászat, olaj- és gázfúrás. Ezek az iparágak kockázatosak, méghozzá az ásványokkal való munkálatok miatt (pl.: belélegezhető kristályos kvarcpor), felhasznált vegyszerek (kenőanyag és fúróiszap) és a folyamat során képződött melléktermékek (lásd később) miatt.
  • A feldolgozóipar (beleértve az élelmiszergyártást is) veszélyes vegyszerekkel (pl.: izocianátok, oldószerek), illetve végtermékekkel (pl.: festék, kenőanyag) való érintkezés kockázatával járhat.
  • A mezőgazdasági munkák növényvédőszer, szerves por és bioaeroszol expozíció kockázatával járhatnak.
  • A szolgáltatási ágazatban előforduló veszélyes anyagok lehetnek tisztítószerek[3], azbeszt, bioaeroszolok és olyan munkaanyagok, mint a festékeltávolítók és a ragasztók.
  • Az egészségügyben dolgozókra potenciális kockázatot jelentenek a biológiailag veszélyes anyagok, gyógyszeripari termékek és fertőtlenítőszerek.
  • Egy építkezés nagyon sokféle tevékenységből áll és legtöbbjükben a dolgozók veszélyes anyagoknak vannak kitéve. Ilyen például az ásványi porok, festékek és ragasztók. A felújítási és bontási munkálatokhoz pedig még az azbesztexpozíció kockázata is társulhat.
  • Újrahasznosítás – ezen ipar különféle és egyre sokszínűbb tevékenységei során sok veszélyes anyaggal találkozhat az ember, ideértve többféle port, mérgező fémet és biológiai anyagokat.

A fenti iparági lista nem teljes körű. Más ágazatokban is vannak veszélyes anyagok, illetve a fent említettek kívül további kockázatok is előfordulhatnak a felsorolt iparágakban. Átfogó kockázatértékelésre van szükség a veszélyes anyag expozíció lehetőségének azonosításához, illetve hatásos kockázatkezelési stratégiát kell kidolgozni.

Hogyan alakul ki a munkavállalók veszélyes anyagok expozíciója?

A veszélyes anyagoknak való kitettség leggyakrabban felismert módja a légutakon át történik, vagyis a veszélyes anyaggal szennyezett levegő belélegzése. A különböző expozíciós utak közül ez a leggyakoribb. Nagyon sokféleképpen kerülhet egy mérgező anyag a levegőbe. Az illékony folyadékok például természetüknél fogva hajlamosak a nagy mennyiségű gőzképződésre, még szobahőmérsékleten is. Az oldószeralapú festékek rosszul szellőző helyeken való felhasználása álmosságot, szédülést és émelygést okozhat, mely a magas koncentrációjú oldószergőz központi idegrendszerre való hatásának eredménye. Minden folyadékból több gőz fog fejlődni, ha a munkafolyamat hővel jár: a hőmérséklet növekedésével a levegő gőzkoncentrációja is emelkedni fog. Aeroszol formájában a kevésbé párolgó anyagok is nagy koncentrációban kerülhetnek a levegőbe permetezés/szórópisztoly, vagy olyan magas energiájú folyamatoknak köszönhetően, mint például a fém alkatrészek hűtőfolyadék felhasználásával történő megmunkálása során.

A szilárd anyagok finomra őrölt (por) formában kerülhetnek a levegőbe. Általában véve, minél finomabbra van őrölve egy szilárd anyag, annál porszerűbb és így annál könnyebben száll a levegőben. A mechanikai anyagelvétel (fúrás, csiszolás stb.) során ugyanúgy nagy mennyiségű szilárd részecske kerülhet a levegőbe, mint ahogy az olyan magas hőmérsékletű folyamatok során, mint a hegesztés és a lángvágás.

A bőrrel való érintkezés is kockázatos lehet, egyfelől a közvetlen bőrkárosító hatás, másfelől a vegyület bőrön keresztüli felszívódása miatt. A bőrön keresztüli veszélyes anyag expozíció leggyakrabban szennyezett tárgyakkal és felületekkel való munkavégzés, a kezek (vagy más testrészek) folyadékokba merítése által, illetve fröcskölés és permet lecsapódás keresztül alakul ki.

Szájon át történő expozíció a kéz közvetítésével, illetve szennyezett környezetben történő étel- és italfogyasztás, dohányzás, kozmetikai szerek használata és gyógyszerek bevétele által jöhet létre. A bőrön és szájon keresztül szimpla figyelmetlenségből is bekerülhet a szennyeződés a szervezetbe, olyan eszközökön keresztül, mint a ceruza vagy az egyéni védőeszközök (pl. kesztyű stb.) gondatlan levétele és kezelése során.

Nagyon fontos, hogy emlékezzünk arra, hogy nem csak a fő munkafolyamatokon során lehetünk kitéve ezen vegyületeknek. Jelentős expozíció alakulhat ki takarítási munkálatok (különösen ahol szárazon söpörnek fel) vagy karbantartás során, ahol gyakran vannak olyan nem-rutin feladatok, amelyekre a mindennapi folyamatokra vonatkozó védelmi előírások nem nyújtanak védelmet.[4] [5]

A felhasznált anyagok irodai helységekben történő tárolása, a szennyezett ruha hazavitele mosásra, mind olyan tevékenység, mellyel a veszélyes anyagokat az előállítási környezetén kívül is széthordják és veszélyes expozíciónak tehetnek ki vele olyan embereket is, akik egyébként közvetlenül nem vettek részt a munkafolyamatokban.

A veszély azonosítása

A veszélyes anyagokat tartalmazó termékek használóit elegendő információval kell ellátni ahhoz, hogy saját maguk azonosíthassák az ezzel járó veszélyeket. Az Európai Unióban, ez a tájékoztatás a 1272/2008-as EK Rendeletnek (az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról, „CLP rendelet”) megfelelően kell, hogy történjen[6]. Az anyagra vonatkozó lényeges információkat és biztonsági előírásokat biztonsági adatlapon a vegyi anyagok megvétele során, papíralapon vagy az interneten kell ingyenesen elérhetővé tenni. A CLP rendelet tartalmazza azt a listát, mely tartalmazza a szabványos figyelmeztető-mondatokat és a hozzájuk tartozó piktogramokat, melyeket a csomagoláson kell feltüntetni. Néhány anyaghoz (mint például kozmetikai termékek, állateledelek és gyógyszerek) nem jár biztonsági adatlap. Ez azonban nem azt jelenti, hogy nem veszélyesek: a felhasználóknak kell róluk beszerezniük a kockázatértékeléshez lényeges információkat, hogy így biztonságosan alkalmazhassák e termékeket.

Munkafolyamat során keletkező szennyező anyagok

Számos ipari folyamat során keletkeznek olyan szennyező anyagok, melyek ártalmasak lehetnek az egészségre. Ezek égés, mechanikai anyagelvétel (csiszolás, aprítás, fűrészelés) vagy olyan más folyamatok során szabadulnak fel, melyek fizikai vagy kémiai úton bontják le a kiindulási anyagot. A munkafolyamat során keletkező szennyező anyagokat nehéz azonosítani és nagyon gyakran nem áll rendelkezésre biztonsági adatlap, mely segítené a kockázatértékelési folyamatot. Általában a REACH rendelet (A vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról szóló rendelet) sem vonatkozik rájuk (lásd később).

A leggyakoribb munkafolyamat során keletkező szennyező anyagok a következők:

  • Diesel motor kipufogó füst (angol rövidítése: DEEE), mely gázok és szilárd részecskék komplex keverékét tartalmazza. Számos összetevőjének ismert sajátos mérgező hatása, és néhányukhoz expozíciós határérték is van rendelve. A Nemzetközi Rákkutató Ügynökség (IARC) a dízelfüstöt 1. csoportú, bizonyítottan emberi rákkeltőnek sorolta be.[7]
  • A belélegezhető kristályos kvarc (szilícium-dioxid) számos, mindennapi ásvány porában megtalálható. Ez az építőipar sajátos problémája, hiszen nagyon sok munkafolyamat során keletkezhet belélegezhető kristályos kvarc. Nagyon magas koncentrációjú légszennyeződést generálhatnak az olyan feladatok, melyek beton, tégla vagy kőalapú anyagok vágásához és csiszolásához szerszámgépet igényelnek. A belélegezhető kristályos kvarc expozíció előfordul a téglagyártás, kőfaragás, kerámiaipar és a bányászat területén is. Védelem nélkül a belélegezhető kristályos kvarc expozíció szilikózishoz, egy súlyos és gyógyíthatatlan tüdőbetegséghez vezethet. A belélegezhető kristályos kvarcot az IARC rákkeltőnek nyilvánította.[8]
  • A hegesztési füst mérgező gázok és szilárd részecskék komplex keverékét tartalmazza. A füst összetétele változó: függ a hegesztés típusától, illetve a hegesztett anyagtól. Fémhegesztésnél a füst legnagyobb része inkább a fogyóeszközből (hegesztő pálca) származik, mintsem a hegesztett anyagból. A hegesztőpálcához járó biztonsági adatlapon információt kell nyújtani a füst összetételéről. A rozsdamentes acél és más magas króm-, nikkel- és mangántartalmú speciális ötvözetek kifejezetten magas kockázatúak. A kézi (pálcás) ívhegesztés sokkal több füstöt termel, mint más hegesztési technikák, például a VFI (fogyóelektródás, inert védőgázas ívhegesztés) és az AWI (argon védőgázas, volfrám elektródás ívhegesztés). Habár legtöbbször fém hegesztése történik, más anyagokról is szó lehet. A műanyagok hegesztése például ugyanúgy mérgező füstöt termel, melyet kezelni szükséges. Különösen a fluoropolimereknek (PTFE és teflon típusú anyagoknak) vannak igen sajátos kockázatai.
  • A gumi füstje (ideértve minden különböző vegyi anyagot, melyet a gumi termékek gyártása során felhasználnak), igen ismert veszélyforrás, bár úgy vélik, hogy a gumik összetételének az utóbbi években történt megváltoztatása csökkentette az olyan betegségek kialakulásának kockázatát, mint a húgyhólyag rák.
  • A fűrészelésből, csiszolásból és a fa másfajta megmunkálásból származó pornak is számos egészségre ártalmas hatása van. Ideértjük még a puha- és keményfával való munka során létrejött port, illetve az olyan kompozit anyagokét, mint a közepes sűrűségű farostlemez (MDF), a faforgácslap, az állattartásban használt forgács alom, vagy a cellulóz- és papíriparban, illetve a mulcsoláshoz (talajtakarás) használt forgács. A fapor asztmát okozhat, illetve az IARC a rákkeltők közé sorolta.[9].
  • Ahol szerves anyagokkal dolgoznak, ott gyakran biológiailag veszélyes anyagok is előfordulnak. A mezőgazdaságban az állati eredetű hulladékok, az egészségügyben az emberi szövetek és testváladékok, a hulladékkezelésben a kidobott ételek jelentenek kockázatot. A munkavállalók biológiai tényezőknek lehetnek kitéve, amikor olyan természetes vagy szerves anyagokkal érintkeznek mint a talaj, agyag, növényi anyagok (széna, szalma, gyapot stb.), állati származékok (gyapjú, szőr stb.), étel, szerves por (pl.: liszt, papírpor, állati hámsejtek), szemét, szennyvíz, vér és más testnedvek[10].
  • A vizet tároló vagy visszaforgató rendszerekben megvan annak a lehetősége, hogy veszélyes szintű kórokozó baktériumszint alakuljon ki. Ez leginkább ott merülhet fel, ahol a vizet szerves anyagok szennyezhetik (pl.: fém megmunkálásához szükséges folyadékok) vagy emelkedett hőmérséklet játszik közre (pl.: hűtőtornyok). Lényeges kockázatot jelent, ha a fertőzött víz apró cseppek formájában a levegőbe kerül. Sok olyan esetről van beszámoló, ahol a legionella baktériummal fertőzött hűtőtorony jelentős járványt (légiósbetegség) okozott. Az ilyen, gyakran halálos járvány nem csak a munkásokat, de a lakosságot is veszélyezteti.

A fent említett anyagok csupán példák, rajtuk kívül még számos munkafolyamat során keletkező káros szennyező anyag van. Alapvető fontosságú az átfogó kockázatértékelés az ilyen anyagoknak való expozíció lehetőségének azonosításához.

Vonatkozó joganyagok

Létezik egy átfogó Európai Uniós (EU) jogi szabályozás, mely meghatározza a veszélyes anyagokkal kapcsolatos kockázatok kezelését. Utóbbit a tagállamokban a legtöbbször nemzeti jogszabályok támogatják. Amint azt az alább felsorolt irányelvek felvázolják, a legfontosabb uniós jogi szabályozás a következők szerint épül fel:

  • A vegyi anyagokról szóló 98/24/EK tanácsi irányelv[11] meghatározza a munkáltatók kötelességeit a veszélyes anyagokkal való expozícióhoz társuló kockázatok kezelésével kapcsolatban. Ezek egyfelől a veszélyes anyagoknak való expozíció kockázatainak azonosítása és értékelése céljából elvégzett kockázatértékelések felelősségét, másfelől az expozíció megfelelő kontrollját biztosító megelőző mérések elvégzésére vonatkozó felelősséget foglalják magukba.
  • Az Európai Parlament és Tanács 2000/54/EK irányelve különleges követelményeket állít fel a munkahelyi biológiai anyagoknak kitett munkavállalók biztonságának és egészségének magasabb szintjének biztosítására.[12]
  • A rákkeltő anyagokra és mutagénekre vonatkozó irányelv[13] különleges követelményeket állapít meg az olyan anyagokra vonatkozóan, amelyek rosszindulatú daganatot vagy genetikai mutációt okozhatnak az exponált személyeknél. A legfontosabb követelmény egy nem rákkeltő/mutagén alternatíva megtalálása. Ahol ez nem lehetséges, ott a rendelet a hathatós expozíciókorlátozó előírások széles körét határozza meg.
  • A vegyi anyagokról szóló irányelv bevezette a foglalkozási expozíciós határértékek megállapításának célját. Ezek meghatározzák a veszélyes anyagok maximális belélegezhető expozíciós szintjét. Az Európai Bizottság Munkahelyi Expozíciós Határértékekkel Foglalkozó Tudományos Bizottsága (SCOEL) ajánlást tesz indikatív és kötelező foglalkozási expozíciós határértékekre, melyeket elfogadás esetén a vegyi anyagokról szóló irányelv rendelkezéseit kiegészítő irányelvek révén vezetik be. Ha a tagállamoknak saját foglalkozási expozíciós határérték megállapító és bevezető rendszereik vannak, akkor azoknak figyelembe kell venniük a SCOEL által meghatározott foglalkozási expozíciós határértékeket. Ugyanakkor több ezer veszélyes anyagot használnak az iparban, de foglalkozási expozíciós határértékeket csak ezek egy kis hányadára állapítottak meg. Mindig emlékezni kell arra, hogy a foglalkozási expozíciós határérték hiánya nem jelenti azt, hogy az adott anyaggal kapcsolatban nem állnak fenn egészségi kockázatok.[14][15][16][17][18]
  • A vegyi anyagok regisztrálása, értékelése, engedélyezése és korlátozása (1907/2006 EU rendelet - REACH) elsősorban a veszélyes anyagok gyártóira és szállítóira irányul, azonban a végfelhasználóknak is vannak a REACH által felállított feladatai. A REACH szerint, a vegyipari beszállítóknak meg kell határozniuk a felhasználási forgatókönyveket és az expozíció korlátozásokat, hogy az általuk forgalmazott anyagokat a munkavállalók egészségük veszélyeztetése nélkül használhassák. Különösen szigorú követelmények vannak bizonyos anyagtípusokra, elsősorban rákkeltő anyagokra, mutagénekre és reprotoxinokra (CMR anyagok), illetve olyan anyagokra, amelyek súlyos környezeti hatással járhatnak. A REACH ezeket különös aggodalomra okot adó anyagokként (SVHC) osztályozza, és a szabályozás arra törekszik, hogy ahol csak lehetséges, ezeket helyettesítsék kevésbé veszélyes alternatívákkal. A rendeleteket több fázisban hajtják végre, az adott anyag toxikológiai tulajdonságaitól és az EU-n belül kezelt mennyiségektől függően. 2018-ra ezeket a rendelkezéseket teljes mértékben végrehajtják. Többféle anyagcsoport mentesül a REACH-rendelet hatálya alól, beleértve az élelmiszereket, a természetes anyagokat, mint például az ásványi anyagok, az orvostechnikai termékek és a növényvédő szerek bizonyos csoportjai. A REACH végrehajtása, az egyes tagállamok "illetékes hatóságaival" együttműködve, teljes egészében az Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA) felelőssége.
  • Az anyagok és keverékek besorolásáról, címkézéséről és csomagolásáról szóló rendeletek (1272/2008/EK rendelet - CLP)[6] az egészségre káros kémiai veszélyekről történő megfelelő információátadás céljából meghatározzák a nemzetközileg elfogadott besorolási kritériumokat és címkék használatát.

Magyar jogi szabályozás

Az Európai rendeletek Magyarországon is hatályosak, így a hazai jogszabályok is figyelembe veszik és felhasználják a REACH-ben és a CLP-ben foglaltakat. A kémia biztonságról, a teljes népességet illetően, beleértve a munkavállalókat is, a Kémiai Biztonsági Törvény rendelkezik.[19] Ezt a munkahelyek tekintetében egy EüM–SZCSM együttes rendelet egészíti ki további előírásokkal. Itt találhatóak a veszélyes anyagok munkahelyi levegőben megengedett határértékei, illetve a magyarországi biomonitor határértékek is.[20]

A munkahelyen előforduló rákkeltő anyagokról egy különálló miniszteri rendelet szól, mely a megelőző intézkedések mellett tartalmazza a munkáltató bejelentési és nyilvántartási kötelezettségét.[21]

Az azbeszttel kapcsolatos teendőkről, az EU-s jogrenddel párhuzamosan, külön jogszabály van.[22]

A munkahelyen biológiai tényezőknek kitett munkavállalók védelmét Magyarországon is külön rendelet szabályozza.[23]

A Munkavédelmi törvény szerint a kockázatértékelés (ideértve a kémiai kockázatok munkahelyi értékelését is) Magyarországon munkaegészségügyi és munkabiztonsági szaktevékenységnek minősül: csak munkavédelmi szakképesítéssel rendelkező személy végezheti.[24]

Az egészségi kockázatok alapfokú kezelése

Kockázatértékelés

A kockázatértékelési folyamat a hatékony munkahelyi kockázatkezelés egyik lényeges eleme, mely a veszélyes anyagokra ugyanúgy vonatkozik, mint a többi munkavédelmi kockázatra. A kockázatértékelés nem más, mint annak alapos vizsgálata, hogy a munkahelyen mi lehet káros az emberek számára: ennek segítségével a munkáltatók megítélhetik, hogy szükséges van-e még további intézkedésekre annak érdekében, hogy megakadályozzák az ott dolgozó emberek sérülését illetve megbetegedését. Rendkívül fontos, hogy a kockázatértékelést egy hozzáértő személy végezze. A veszélyes anyagokkal kapcsolatos helyzetekhez szükség lehet munkahigénikus szakember készségeire is. A kockázatértékelési folyamatot az alábbi lépésekkel lehet összefoglalni:

  • Veszélyek beazonosítása. Jegyzék készítése a munkahelyen felhasznált és a munkafolyamat során keletkező veszélyes anyagokról. Ennek tartalmaznia kell a nyersanyagokat, a köztes és a végtermékeket, valamint a munkafolyamat során keletkező szennyező anyagokat.
  • Eldönteni ki, hogyan és milyen mértékben lehet kitéve ezen anyagoknak. Ennek magába kell foglalnia a munkafolyamatban közvetlenül érintett munkásokat és más dolgozókat is. Különös figyelmet kell fordítani azon munkavállalói csoportokra, akik nagyobb kockázatnak lehetnek kitéve, mint például: a fiatal munkavállalók, a terhes nők és az szoptató anyák, a migráns munkavállalók, a szakképzetlen vagy tapasztalatlan személyzet, a takarító személyzet, az alvállalkozók és a lakosság, akik a munkahelyi tevékenységek hatására exponálódhatnak.

Az értékelés nemcsak a használatot, hanem a szállítási feladatokat, a hulladékkezelést és a tárolást is magában kell, hogy foglalja. Figyelembe kell venni az egyes anyagok egymásra való hatását, illetve ezek együttes expozícióját. (Tűzveszély áll fenn tűzveszélyes anyagok közelében; A nehéz fizikai munka növelheti a vegyi anyagok felvételét; A nedves munka fokozhatja a vegyi anyagok bőrre gyakorolt hatását; A zárt térben vagy különleges éghajlati viszonyok között való munka is növelheti az expozíciót).

  • Szükséges megállapítani, felhasználnak-e rákkeltő anyagokat vagy mutagéneket, amelyekre ugyanis szigorúbb szabályok vonatkoznak.
  • Ki kell értékelni a kockázatokat és dönteni kell az óvintézkedésekről. Az expozíciót korlátozó stratégiáknak a helyes munkahigiénés gyakorlat és a védőintézkedések hierarchiájának elvein kell alapulniuk.
  • Fel kell jegyezni a megállapításokat és végre kell őket hajtani. Szükséges egyértelműen meggyőződni arról, ki a felelős, és mikor és hogyan kell megvalósítani. Meg kell győződni arról is, hogy a munkavállalók megfelelő képzésben részesülnek ahhoz, hogy tudják, hogyan védhetik meg magukat, illetve kinek jelentsék, ha bármilyen nemkívánatos esemény történik vagy egészségi probléma alakul ki. A kockázatértékelést dokumentálni kell.
  • A munkahelyek változnak és a dolgok elromolhatnak. Át kell tekinteni az értékelést és frissíteni, ha szükséges. Rendszeresen figyelemmel kell kísérni a helyzetet: a megelőző intézkedések hatékonyságának értékelésével, bármely nemkívánatos esemény, munkavállalói panasz vagy egészségkárosodás kivizsgálásával, és a kockázatértékelés felülvizsgálatával, ha változik a munkafolyamat, illetve ha új vegyi anyagokat vezetnek be vagy új eljárásokat fogadnak el. Az értékelések áttekintése során figyelembe kell venni az új információkat. Ilyenek lehetnek például toxicitásra vonatkozó új megállapítások, az expozíciómonitorozás eredményei vagy az exponált munkavállalók között bizonyított bármilyen egészségkárosodás. A munkavállalókat be kell vonni a felülvizsgálati folyamatokba, hogy megítélhessék a biztosított expozíció korlátozó módszerek helyes használatával kapcsolatos gyakorlati kérdéseket.

Az ellenőrző intézkedések hierarchiája

Az ellenőrző intézkedések hierarchiája – egy előnyben részesített sorrend szerint – meghatározza, hogy miképpen történjen az expozíció kezelésének kiválasztása. Figyelembe veszi a különböző módszerek megbízhatóságát és a helyes munkahigiénés gyakorlat elveit is. Az intézkedéseket a munkahelyi kémiai anyagokról szóló irányelv 6.2. cikkelye határozza meg[9].

Összefoglalva, az ellenőrző intézkedések hierarchiája azt jelzi, hogy elsősorban a veszély teljes megszüntetését részesítik előnyben, amelyet a kevésbé veszélyes anyaggal való helyettesítés követ. A hierarchia a megbízhatóságuk sorrendjében sorolja fel a különbözőműszaki, szervezési és egyéni védőeszköz alapú megelőző intézkedéseket. Az általános elv az, hogy előnyben részesítendőek a forráshoz minél közelebbi megoldások, a munkavállalókhoz „közelebb” elhelyezkedő intézkedésekkel (mint amilyen például az egyéni védőeszköz) szemben. A hierarchiák számos, kissé eltérő változata létezik, de mindegyik ugyanazokon az elveken alapszik. Egy közös elem az úgynevezett STOP alapelv beillesztése:

  1. Substitute the substance or process - az anyag vagy folyamat helyettesítése
  2. Technical controls - műszaki intézkedések
  3. Organisational measures - szervezési intézkedések
  4. Personal protective equipment - egyéni védőeszközök

A való életben ritkaság, hogy egyetlen megelőző intézkedés egyben praktikus és eredményes is legyen; a legjobb megoldást többnyire az intézkedések kombinációja kínálja.

Vannak tendenciák olyan stratégiák elfogadására, amelyek nagymértékben támaszkodnak az egyéni védőeszközökre a bőrexpozíció kezelésében. Ez helytelen: a bőrön át történő expozíció kockázatkezelési stratégiájának ugyanazon elveket kell követnie, mint amit a légúti expozícióknál alkalmazunk.[25] Az ellenőrző intézkedések hierarchiája egyaránt vonatkozik az összes expozíciós útvonalra.

Az intézkedések visszaigazolása – visszacsatolás

Szükséges valamilyen méréssel megbizonyosodni arról, hogy az alkalmazott intézkedések megfelelően kordában tartják az expozíciót. Leggyakrabban ezt a munkavállalók expozíciójának becslésével vagy mérésével hajtják végre. Az expozíciómérések magukban foglalhatnak levegő mintavételezést vagy biológiai monitorizálást. Az ilyen ellenőrzéseket rendszeresen meg kell ismételni vagy folyamatosan végezni, hogy biztosak legyünk az intézkedések jelenlegi és folytatólagos hatásosságáról.

A levegő szennyezettségének vizsgálata általában az érintett munkavállalók személyes mintavételével történik.[26] Ahol levegő mintavétel folyik, ott olyan referencia-módszerekre van szükség, amelyekkel az eredmények összehasonlítása is lehetséges. Ha léteznek hivatalos foglalkozási expozíciós határértékek, ezeket fel kell használni. Sok anyag esetében azonban nem léteznek hivatalos határértékek. Ilyen helyzetekben házon belüli határértékeket kell kifejleszteni, hogy az expozíciós megfigyelés eredményeit kontextusba lehessen helyezni. A bonyolultabb levegő-mintavételi technikák, beleértve az expozíció vizualizáció használatát is hasznos eszközök lehetnek – nem csak az expozíció értékelésénél, hanem az expozíciócsökkentés során is. Brit-holland közös kezdeményezés keretében dolgoztak ki egy olyan értékelési stratégiát, amely ellenőrzi a veszélyes anyagok munkahelyi levegőben megengedett határértékeinek való megfelelést. Ezt azért fejlesztették ki, hogy javítsa a munkaadóknak adott útmutatást arra vonatkozóan, hogy mennyi mérést kell végezniük ahhoz, hogy biztonságosan feltételezhető legyen, hogy a foglalkozási expozíciós határérték túllépésének esélye elfogadhatóan alacsony. A használat megkönnyítése érdekében kifejlesztettek egy számolótáblát[27], mely holland, angol, német és francia nyelven működik. Az eszköz (és a benne foglalt megközelítés) adta az EN 689[28] felülvizsgált változatának alapját, melyet 2018-ban adtak ki (EN 689:2018)[29]. Nemzetközi szabványként ugyan nem rendelkezik saját jogállással, de ez tekinthető a legjobb gyakorlatnak, amelyet a munkáltatóknak be kell tartaniuk.

A biológiai monitorizálást leggyakrabban vizeletből vagy vérmintából végzik, bár más technikák is rendelkezésre állnak. Néhány technika, mint például a vérvétel, invazív, mely azt is jelentheti, hogy néhány dolgozó számára nem elfogadható. Összehasonlítva a levegő mintavételével, a biológiai vizsgálatok számos előnnyel járhatnak, beleértve a költségeket, az expozíció mérését valamennyi lehetséges expozíciós utat figyelembe véve, valamint az egyéni védőeszközök hatékonyságának felmérhetőségét. A levegőből való méréshez képest azonban biomonitor módszer csak jóval kevesebb vegyi anyaghoz áll rendelkezésre. Figyelembe kell venni az orvosi titoktartás kérdését is.

A megfelelő mérési módszer helyes megválasztása, valamit az eredmények megfelelő értelmezése és azok alapján helyes cselekedet túlmutathat egy általános munkavédelmi szakember képességein és munkahigénikus szakember speciális készségeit követelheti meg. Az expozíció monitorozásának eredményeit, figyelembe véve a titoktartási kérdéseket, mindig meg kell osztani az érintett dolgozókkal. Különösképpen a biológiai monitorozás eredményeit szükséges személyesen megosztani a résztvevő egyénekkel, kivéve, ha beleegyeztek az eredmények szélesebb körű megosztásába. Utóbbi esetekben ajánlott név nélkül közölni az eredményeket. Azonban az érintett személyen kívül a munkáltatót is értesíteni kell azokban az esetekben, amikor egy adott személynél olyan azonosítható betegség vagy egészségkárosodás észlelhető, amely az általa megfigyelt munkahelyi veszélyes vegyi anyagok miatt keletkezett expozíció eredményének tudható be (vagy túllépték az adott hatóanyaghoz kötődő biológiai expozíciós határértéket). Ilyen esetekben a munkáltatóval a szükséges intézkedések meghozatalához elengedhetetlen, minimális információt kell közölni (beleértve, ahol helyénvaló, az érintett személyazonosságát, hogy kiemelhető legyen a további expozícióból). Így akár az is elegendő lehet, hogy a munkáltató a következő tájékoztatást kapja: a tesztek túllépést igazolnak és felül kell vizsgálni a kockázatértékelést, illetve a védelmi intézkedéseket.

Az expozíció-kontroll karbantartása

Hacsak nem létezik olyan megoldás, amely teljes mértékben kiküszöböli a veszélyes anyag expozíciót, a megelőző intézkedések rendszeres karbantartást igényelnek annak biztosítása érdekében, hogy továbbra is megfelelő védelmet nyújtsanak.

A műszaki megelőző intézkedések, mint például a helyi elszívás/szellőztetés, rendszeres ellenőrzést igényelnek annak biztosítására, hogy azok továbbra is megfelelően működjenek. Ennek tartalmaznia kell a napi ellenőrzést és rendszeres időközönkénti alapos vizsgálatot és teszteléseket. Ezeknek képesnek kell lenniük arra, hogy kimutassák: az intézkedések az adott paramétereken belül működnek, illetve megfelelően kordában tartják az expozíciót. Ha ez az ellenőrzés azt jelzi, hogy az intézkedések nem működnek megfelelően, akkor feltétlen orvosolni kell ezt a problémát, és ha szükséges ideiglenes intézkedéseket kell életbe léptetni (mint például egyéni légzésvédő eszközök használata) addig, amíg a megfelelő expozíció-kontrollt nem sikerül elérni. Az alapos vizsgálatok és teszteléseket gyakoribb, kevésbé szigorú, köztes ellenőrzésekkel, továbbá olyan, hallható vagy vizuális riasztásokkal kell kiegészíteni, amelyek azonnali figyelmeztetést adnak, ha a helyi elszívó berendezés teljesítménye kívül esik meghatározott paramétereken.

Az egyéni védőeszközök karbantartást és cserét igényelnek. A dolgozói magatartáson alapuló megelőző intézkedések, mint például egy bizonyos eljárás szerint végzett munka, szintén karbantartás igényelnek felügyelet, auditálás és továbbképzés formájában. A munkavállalókat minden esetben megfelelő képzésben kell részesíteni az expozíciót megelőző intézkedések helyes használatát illetően. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy az intézkedések elérjék és fenntartsák hatásosságukat. A rendszeres felfrissítő képzésnek is e stratégia részét kell képezniük.

Összegzés

A veszélyes anyagok számos formában előfordulhatnak a munkahelyeken, és a kezeletlen expozíció az ott dolgozók súlyos károsodását okozhatja. Fontos a megfelelő expozíció-kontroll elérése és fenntartása. A munkavédelemért felelős vezetőknek gondoskodniuk kell arról, hogy az egyének megfelelő képzéssel és kompetenciával rendelkezzenek a veszélyes anyagok felismerésére és ellenőrzésére vonatkozóan. Ha ezzel kapcsolatban kétségei merülnének fel, akkor érdemes egy kompetens, szakképzett munkaegészségügyi szakember véleményét kikérni.

Hivatkozások

  1. EU-OSHA- European Agency for Safety and Health at Work, A 2018-19. évi „Egészséges munkahelyek – A VESZÉLYES ANYAGOK HELYES KEZELÉSE” kampány. Hozzáférés: 2018. szeptember 21. [1]
  2. Reactive airways dysfunction syndrome (RADS). Persistent asthma syndrome after high level irritant exposures. S M Brooks; M A Weiss; I L Bernstein. Chest. 1985;88(3):376-384. doi:10.1378/chest.88.3.376
  3. EU-OSHA – European Agency for Safety and Health at Work, The occupational safety and health of cleaning workers, Literature Review, 2009. Available at: [2]
  4. EU-OSHA – Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség. Karbantartás és veszélyes anyagok. 66. számú e-tájékoztató, 2012. Hozzáférés: 2018. szeptember 19. [3]
  5. EU-OSHA – Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség, Biztonságos karbantartás a gyakorlatban – Sikertényezők, 96. ténylap, 2010. Hozzáférés: 2018. szeptember 19. [4]
  6. 6.0 6.1 Az Európai Parlament és a Tanács 1272/2008/EK rendelete ( 2008. december 16. ) az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról, a 67/548/EGK és az 1999/45/EK irányelv módosításáról és hatályon kívül helyezéséről, valamint az 1907/2006/EK rendelet módosításáról (EGT-vonatkozású szöveg), OJ L 353. Letölthető: [5]
  7. IARC - International Agency for Research of Cancer, Diesel engine exhaust carcinogenic, Press release N° 213, 12 June 2012. Hozzáférhető: [6]
  8. IARC - International Agency for Research of Cancer, Monographs on the Evaluation of Carcinogenic Risks to Humans, Volume 68, Silica, last updated 05/20/97. Available at: [7]
  9. 9.0 9.1 IARC - International Agency for Research of Cancer, Monographs on the Evaluation of Carcinogenic Risks to Humans, Volume 62, Wood dust and formaldehyde, 1995. Available at: [8]
  10. EU-OSHA – European Agency for Safety and Health at Work, Biological agents, Factsheet 41, 2003. Available at: [9]
  11. a Tanács 98/24/EK irányelve (1998. április 7.) a munkájuk során vegyi anyagokkal kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók egészségének és biztonságának védelméről (tizennegyedik egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikkének (1) bekezdése értelmében). Hozzáférhető: [10]
  12. Az Európai Parlament és a Tanács 2000/54/EK irányelve (2000. szeptember 18.) a munkájuk során biológiai anyagokkal kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről (hetedik egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikkének (1) bekezdése értelmében). Hozzáférhető: [11]
  13. Az Európai Parlament és a Tanács 2004/37/EK irányelve (2004. április 29.) a munkájuk során rákkeltő anyagokkal és mutagénekkel kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről (hatodik egyedi irányelv a 89/391/EGK tanácsi irányelv 16. cikkének (1) bekezdése értelmében) (Egységes szerkezetbe foglalt változat) (EGT vonatkozású szöveg). Hozzáférhető: [12]
  14. A bizottság irányelve ( 1991. május 29. ) a munkájuk során vegyi, fizikai és biológiai anyagokkal kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről szóló 80/1107/EGK irányelv végrehajtása céljából javasolt határértékek megállapításáról (91/322/EGK). Hozzáférhető: [13]
  15. A Bizottság 2000/39/EK irányelve ( 2000. június 8. ) a munkájuk során vegyi anyagokkal kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók egészségének és biztonságának védelméről szóló 98/24/EK tanácsi irányelv végrehajtásával kapcsolatban a javasolt foglalkozási expozíciós határértékek első listájának létrehozásáról (EGT vonatkozású szöveg). Hozzáférhető: [14]
  16. A Bizottság 2006/15/EK irányelve ( 2006. február 7. ) a 98/24/EK tanácsi irányelv végrehajtásához a javasolt foglalkozási expozíciós határértékek második listájának létrehozásáról és a 91/322/EGK, valamint a 2000/39/EK irányelv módosításáról (EGT vonatkozású szöveg). Hozzáférhető: [15]
  17. A Bizottság 2009/161/EU irányelve ( 2009. december 17.) a 98/24/EK tanácsi irányelv végrehajtásakor az indikatív foglalkozási expozíciós határértékek harmadik listájának létrehozásáról és a 2000/39/EK irányelv módosításáról (EGT-vonatkozású szöveg). Hozzáférhető: [16]
  18. A Bizottság 2009/161/EU irányelve ( 2009. december 17.) a 98/24/EK tanácsi irányelv végrehajtásakor az indikatív foglalkozási expozíciós határértékek harmadik listájának létrehozásáról és a 2000/39/EK irányelv módosításáról (EGT-vonatkozású szöveg). Hozzáférhető: [17]
  19. 2000. évi XXV. törvény a kémiai biztonságról. Hozzáférhető: [18]
  20. 25/2000. (IX. 30.) EüM-SzCsM együttes rendelet a munkahelyek kémiai biztonságáról. Hozzáférhető: [19]
  21. 26/2000. (IX. 30.) EüM rendelet a foglalkozási eredetű rákkeltő anyagok elleni védekezésről és az általuk okozott egészségkárosodások megelőzéséről. Hozzáférhető: [20]
  22. 12/2006. (III. 23.) EüM rendelet az azbeszttel kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről. Hozzáférhető: [21]
  23. 61/1999. (XII. 1.) EüM rendelet a biológiai tényezők hatásának kitett munkavállalók egészségének védelméről. Hozzáférhető: [22]
  24. 1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről. Hozzáférhető: 99300093.TV
  25. Sithamparanadarajah, R., Controlling skin exposure to chemicals and wet work, 2008.
  26. European Standard EN689 Workplace atmospheres, Guidance for the assessment by inhalation to chemical agents for comparison with limit values and measurement strategy, 1995. Hozzáférhető: [23]
  27. The Excel tool Implementing the BOHS/NVvA Sampling Strategy. https://www.bsoh.be/?q=en/node/67
  28. EN 689 Workplace atmospheres. Guidance for the assessment of exposure by inhalation to chemical agents for comparison with limit values and measurement strategy.
  29. Vincent RY, 1717a En 689: the new european standard on testing compliance with occupational exposure limit values, Occup Environ Med 2018;75:A199-A200. Available at: [24]

További olvasnivalók

Bullock, W.H., Ignacio, J.S., A strategy for assessing and managing occupational exposures, AIHA, 1998.

Cherrie, J., Howie, R., Semple, S., Monitoring for health hazards at work, Wiley-Blackwell, Chichester, 4th edition, 2010. A könyv olvasható az NKK-MFI Könyvtárában.

EU-OSHA – European Agency for Safety and Health at Work. Veszélyes anyagok (honlap). Hozzáférés: 2018. szeptember 21. [25]

EU-OSHA – European Agency for Safety and Health at Work, Expert forecast on emerging biological risks related to occupational safety and health, 2007. Letölthető: [26]

EU-OSHA – European Agency for Safety and Health at Work, Expert forecast on emerging chemical risks related to occupational safety and health, Report, 2009. Letölthető: [27] EU-OSHA - European Agency for Safety and Health at Work, Dangerous substances and risk assessment, An European Campaign on Risk Assessment, a PPT presentation. Letölthető: [28]

EU-OSHA - European Agency for Safety and Health at Work, Skin diseases and dermal exposure: policy and practice overview, Report, 2008. Letölthető: [29]

EU-OSHA - European Agency for Safety and Health at Work, Cleaners and dangerous substances, E-fact 41, 2008. Letölthető: [30]

EU-OSHA - European Agency for Safety and Health at Work, Factsheet 86 - A takarítószemélyzetet érintő sérülések megelőzése, 2009. Letölthető: [31]

EU-OSHA - European Agency for Safety and Health at Work, Preventing harm to cleaning workers, Report, 2009. Letölthető: [32]

Gardner, K., Harrington, J.M. (eds), Occupational hygiene, Third edition, 2005. A tartalomjegyzék letölthető: [33] A könyv olvasható az NKK-MFI Könyvtárában.

Harrington, J.M., Gill, F.S., Aw, T.C., Gardiner, K., Occupational Health, British Occupational Hygiene Society, 2000.

Perkins, J.L. (ed.), Modern industrial hygiene (Volume 1). Recognition and Evaluation of Chemical Agents, 2nd edition, American Conference of Governmental and Industrial Hygenists, 2008.

Perkins, J.L. (eEd.)., Modern industrial hygiene (Volume 2). Biological aspects, American Conference of Governmental and Industrial Hygenists, 2003.

Perkins, J.L. (eEd.)., Modern industrial hygiene (volume 3). Control of chemical agents. American Conference of Governmental and Industrial Hygenists, 2012.

Contributors

FKudasz