Fizikai kóroki tényezők

From OSHWiki
Jump to: navigation, search


Paul Pitts, Health & Safety Laboratory, UK

Magyarra fordította: dr. Rezessy Bálint

Kiegészítette: dr. Kudász Ferenc, Országos Közegészségügyi Központ Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Igazgatóság

Bevezetés

A "fizikai tényezők" kifejezést általában olyan energiaforrások leírására használják, amelyek a munkavállalók számára sérülést vagy betegséget képesek okozni. Példaként említhető a zaj, a vibráció, az elektromágneses sugárzás, az elektromos áram és a szélsőséges hőmérséklet. Ez az áttekintő cikk bemutatja a különféle fizikai tényezőket, és röviden ismerteti hogy milyen kockázatokat jelenthetnek a munkavállalókra, illetve hogyan lehet ezeket a kockázatokat elhárítani. A cikk ismerteti azokat az európai irányelveket, amelyek Európa-szerte a munkavállalók védelmét célozzák. Az egyes fizikai tényezőkre vonatkozóan részletes cikkek is elérhetőek az OSHwiki rendszerében, angol és magyar nyelven.

Európai jogszabályok

Európában a fizikai tényezők által okozott munkahelyi kockázatokat irányelvek szabályozzák. Az európai irányelvek meghatározzák a munkavállalók védelmének minimális szintjét, melyet a tagállamoknak a nemzeti jogszabályokba való átültetéssel kell megvalósítaniuk. A tagállamok meghatározhatnak az irányelvekben megadottnál magasabb szintű védelmet is, és általában az irányelv közzétételétől számítva három év áll rendelkezésükre a saját nemzeti jogrendszerükbe való bevezetésére.

Egyes tényezőkre kifejezetten a fizikai tényezőkre irányuló szabályok vonatkoznak, másokkal pedig ezeken kívüli irányelvek foglalkoznak, lásd 1. táblázat.

Nem minden fizikai tényező tartozik az európai irányelvek hatálya alá. Ahol rendelkezésre állnak az expozíciókra vonatkozó útmutatások, ott általában a nemzeti vagy nemzetközi szabványok, vagy más munkavédelmi irányelvek határozzák meg.


1. táblázat: A fizikai tényezőkre vonatkozó európai irányelvek
Fizikai tényező Irányelv Európai útmutató Magyar jogszabály
Zaj 2003/10/EK[1] [11] 66/2005 EüM
Vibráció 2002/44/EK[2] [12] 22/2005 EüM
Mesterséges fény 2006/25/EK[3] [13] 22/2010 EüM
Elektromágneses mezők 2013/35/EU[4] [14] [15] 33/2016 EMMI
Ionizáló sugárzás 2013/59/Euratom[5] - 487/2015 Km
Elektromos áram 2014/35/EC[6] - 23/2016 NGM

Forrás: Szerző összeállítása

Fizikai tényezők

Zaj

Az erős zajnak való rendszeres kitettség, továbbá a(z akár egyszeri) nagyon erős impulzív, illetve impakt (robbanásból, ütközésből származó) zaj maradandó halláskárosodást vagy a fül egyéb károsodását, például fülzúgást okozhat. Mind a halláscsökkenés, mind a fülzúgás olyan helyrehozhatatlan ártalmak, amelyek jelentős hatással vannak a mindennapi életre.

A munkahelyi zajok biztonsági kockázatot is jelenthetnek, ha a dolgozók nem hallják meg a gépek figyelmeztető jelzéseit, biztonsági riasztásait. Ilyen helyzet könnyen előfordul zajos munkahelyeken, különösen akkor, ha a munkavállalóknál már kialakult halláskárosodás, vagy zajvédő eszközt kell alkalmazniuk.

A zajt – ahol lehetséges – a forrásánál kell megszüntetni, vagy olyan szintre csökkenteni, hogy a dolgozót veszélyeztető tényezők minimálisak legyenek. A napi expozíciót, a zaj csúcsértékét és a határértékeket a zajnak kitett munkavállalókra vonatkozó európai irányelvek[1] határozzák meg annak érdekében, hogy a munkavállalók védelme megfelelő legyen.

Egyéni hallásvédő eszköz akkor javasolt, ha más eszközzel nem lehet megfelelően csökkenteni az expozíciót. A hallásvédő eszközt úgy kell megválasztani, hogy a lehető legnagyobb mértékben csökkentse a zajterhelést, de a munkavállalók olyan elszigetelése nélkül, mely veszélyeztetné biztonságukat.

A gépek biztonságáról szóló európai irányelv[7] előírja, hogy a munkahelyi használatra szánt berendezésekhez biztosítani kell azok zajkibocsátási adatait, amely alapján a munkáltatók alacsonyabb zajkibocsátású gépeket választhatnak. Az adatok tartalmazzák az eszközt üzemeltető személy helyénél mérhető zajszintet, illetve (hangosabb gépeknél) a teljes zajkibocsátást.

Vibráció

Kéz-kar vibráció

A kézi- vagy kézi vezérlésű vibrációs eszközök használata esetén a dolgozók kéz-kar vibrációnak vannak kitéve. A kéz-kar vibrációs kockázata számos iparágban, különböző gépeket használó munkavállalók esetében előfordulhat. Leggyakrabban olyan tevékenységekhez kapcsolódik, mint a nehéziparban használatos őrlőgépek, fafeldolgozásban használatos láncfűrészek és egyéb eszközök, útépítés során használatos légkalapács és bányászatban használatos egyéb bontó-fejtő eszközök.

A hosszú ideig tartó vibrációs expozíció a kéz és a kar ideg- és érrendszeri, valamint mozgásszervi rendellenességeit is okozhatja. Ezeket a rendellenességeket összefoglalóan kéz-kar vibrációs szindrómának nevezzük. A betegség nagyrészt visszafordíthatatlan, jelentősen befolyásolja a mindennapi életet. A károsodás megnehezíti a tárgyak kézzel és ujjal való érzékelését, megragadását és mozgatását, így a munkavégzésen felül akár az olyan egyszerű mindennapi feladatokat is, mint az újságolvasást, táplálkozást és öltözködést.

Egyes szakirodalmi források szerint a vibrációs kézi eszközök használata kéztő-alagút szindróma kialakulásához is vezethet. Ezt nem mindegyik kutatás támasztja alá: vannak akik ennek kialakulását inkább a károsító testhelyzetekkel hozzák összefüggésbe.[8]

A kéz-kar vibrációt – ahol lehetséges – a forrásnál kell megszüntetni, vagy olyan szintre kell csökkenteni, ahol a kockázatok minimálisak. A munkavállalók védelmét biztosító napi kéz-kar vibrációs expozíciós szinteket és határértékeket európai irányelv[2] határozza meg. A munkáltatóknak a kéz-kar vibrációs szindróma mellett számolniuk kell a felső végtagi mozgásszervi rendellenességgel is (MSD). Utóbbi szintén kapcsolatba hozható kéziszerszámok használatával; ám számos egyéb (fizikai ergonómiai) tényező, mint a kényelmetlen testhelyzetek, ismétlődés és nagymértékű erőkifejtés is okozhatja.

Ha egyéb vibráció-csökkentő megoldások nem tudják megfelelően csökkenteni az expozíciót, akkor a munkavállalók expozíciós idejét kell csökkenteni a vibrációs ártalmak elkerülése érdekében.

Európában CE jelzéssel ellátott a vibráció-elleni kesztyűk kaphatóak, azonban ezek általában nem képesek jelentős mértékben elnyelni a vibrációs hatást, és nincsenek pontos adatok a vibráció mértékének csökkentéséről. A kesztyű viselése akkor előnyös, ha melegen tartja a dolgozó kezét és segít a jó keringés fenntartásában; mindazonáltal ezek a hatások elérhetők normál munkavédelmi kesztyűkkel is. A vastag kesztyűk azért előnytelenek, mert arra ösztönzi a munkát végzőt, hogy erősebben ragadja meg a gépet, s így a vibráció csatolása-átvitele megnő. A vastag kesztyű miatti bizonytalanabb fogás baleseti kockázatot is jelent.

A gépek biztonságáról szóló európai irányelv[7] előírja, hogy a munkahelyen használt gépekhez biztosítani kell azok kéz-kar vibrációs kibocsátással kapcsolatos adatait. Ez segíti a munkáltatókat, hogy alacsonyabb rezgésű gépeket válasszanak, továbbá a munkahely vibrációra vonatkozó kockázatának becslését is.

Egésztest-vibráció

A dolgozók egésztest-vibrációnak akkor vannak kitéve, amikor rezgő gépeken ülnek vagy állnak. A veszélyes expozíciók általában terepen használt járművekhez kapcsolódnak olyan iparágakban, mint a mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás, a bányászat, a kőfejtés és a nagy sebességű nyílt tengeri hajózás kisméretű vízi járművel. Az olyan járművek, mint a targoncák, daruk, sőt közúti járművek – például teher- és személygépkocsik – is képesek hasonló hatást kiváltani.

Az egész testre ható impulzív vibrációs hatások a munkavállalókat érő teljes kockázat fontos részét képezik. Ezért az európai jogszabály[2] lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy az egésztest-vibráció expozíciót (i) vagy frekvenciával súlyozott legmagasabb (rms) értékként vagy (ii) legnagyobb vibrációs dózisértékként (VDV) állapítsák meg, mivel ez utóbbi jóval érzékenyebb mutatója az impulzív hatásoknak.

Az egész testre ható rezgések – különösen rossz testhelyzetben vagy kézi anyagmozgatás során – elsősorban a derék fájdalmával és sérüléseivel hozhatók kapcsolatba, de a felső háti szakasz betegségei és más mozgásszervi problémák is előfordulhatnak.

Az egésztest-vibrációt lehetőleg a forrásnál kell megszüntetni, vagy olyan szintre kell csökkenteni, ahol a kockázatok minimálisak. A vibrációnak kitett munkavállalók védelméről szóló európai irányelv[2] határozza meg a vibrációs dózisértékeknek megfelelő, a munkavállalók védelmét biztosító beavatkozási és expozíciós határértékeket.

Az egész testre ható rezgés hatékonyan csökkenthető a megfelelő munkagép kiválasztásával, az útfelület javításával, a sebesség csökkentésével, esetleg a felfüggesztési rendszerek változtatásával. Ipari járművek rezgéscsillapításainak csökkentésére gyakran használnak függesztett üléseket.

A gépek biztonságáról szóló európai irányelv[7] alapján a munkahelyen használt gépeket egésztest-vibrációra vonatkozó rezgés-kibocsátási információkkal látják el, amelyek segítenek a munkáltatóknak az alacsonyabb vibrációt okozó gépek kiválasztásában.

Látható fény

Természetes fény

A napsugárzás kockázatot jelent a kültéren dolgozók számára. A bőr túlzott kitettsége a napfény ultraviola (UV) sugárzásának bőrrákot és szemkárosodást okozhat. A különösen veszélyeztetettek közé tartoznak a hosszú ideig szabadban dolgozó munkavállalók, például:

  • Építőipari dolgozók, útkarbantartók
  • Mezőgazdasági-, kertészeti- és erdészeti dolgozók
  • Postai és kézbesítési szolgáltatást nyújtó munkavállalók
  • Tengeren dolgozók (például: part menti és nyílt vízi hajósok, haltenyésztők, halászok)
  • Ablakmosók
  • Hulladékgyűjtők
  • Szabadtéri tevékenységet folytatók (például: golfpálya munkások, szabadtéri medence karbantartók, úszómesterek)

A munkavállalóknak kerülniük kell a hosszabb ideig tartó napfénynek való kitettséget, hogy megelőzzék a bőrpír (erythema) kialakulását, ami a bőrkárosodás korai jele. A kockázatok minimalizálására szolgáló egyszerű módszerek a következők:

  • Tartson szünetet árnyékos helyen!
  • Megfelelő UV védelmet biztosító ruházattal fedje a test sérülékeny területeit, például a hátat és a nyakat!
  • Használjon fényvédő készítményt!

Munkahelyen és azon kívül is érdemes vigyázni. Ne törekedjünk a barna bőr elérésére; talán szépnek tűnik, de ez már a bőr károsodására utal.

A természetes optikai sugárzás szabályozására nincsenek EU irányelvek. A kültéren dolgozó munkavállalók számára a napfény elleni védelemre vonatkozó általános tanácsokat a munkavédelmi szakemberek adhatnak. Példaként egy magyar munkavédelmi felügyeleti oldalt[9], illetve két brit kiadványt lehet bemutatni: HSE INDG337[10] HSE INDG147[11]

Mesterséges fény

Mesterséges fénysugárzás általi expozíció felmerülhet az összes mesterséges fényforrásból kibocsátott fény esetén: így a fény bármely formájánál, mint a látható fény, az ultraibolya, vagy infravörös tartomány, és a lézerek is. Értelemszerűen, nem tartozik ide a napsugárzás. A mesterséges fényexpozíció hatása lehet heveny és idült, s elsősorban a bőrt és a szemet érinti.

A bőr érintettségekor rövidtávon bőrpír (erythema), hólyagképződés, esetleg egyéb égési sérülések jelentkezhetnek. Hosszú távú expozíció a bőr öregedését (elastosis), rosszindulatú daganatát is okozhatja. A szemek károsodására utal a szaruhártya gyulladása (photokeratitis), a kötőhártya gyulladása (photoconjunctivitis), a retina károsodása, a szaruhártya és a retina égési sérülése, valamint szürkehályog (cataracta) is kialakulhat.

A fényforrások többsége (pl. általános és helyi megvilágítás, képernyők, fénymásolók) megfelelő használat esetén biztonságos (például diffuzorral ellátott fénycsövek). Bizonyos fényforrásokkal való munkavégzés azonban rendszeres ellenőrzést igényel (pl. hegesztés, plazmavágás, tinták és festékek UV-kezelése).

A munkavállalók védelmét az alacsony fénykibocsátású berendezések használatával, az expozíciós idő csökkentésével és árnyékolással lehet biztosítani. Az expozíciós határértékeket a mesterséges optikai sugárzásról szóló európai irányelvben[3] adják meg, s rendelkeznek arról, hogy adott expozíciók esetén megfelelő intézkedések történjenek a munkavállalók védelmének biztosítása érdekében. Az expozíciós határértékek függnek a hullámhossztól, a veszélyeztetett testrésztől és az expozíció időtartamától. A határértékeket a besugárzott teljesítményre (egységnyi felületre eső sugárteljesítmény, W/m²), adott szögben eső besugárzott teljesítményre (W/m²/sr), vagy sugárzási expozícióra (a besugárzott energia koncentrációja, J/m²) vonatkoztatjuk.

Ha egyéb módon nem lehetséges az expozíció csökkentése, a munkavállalóknak védőöltözetet kell viselniük elsősorban a bőr és a szem védelme érdekében. Ez általában kesztyű, védőszemüveg vagy arcvédő használatát jelenti. A szemvédelemnek azon hullámhosszú sugárzással szemben kell védelmet nyújtania, amelynek a munkavállaló ki van téve.

Lézerek

A lézerek a mesterséges optikai sugárzások speciális csoportjába tartoznak, melyek sajátos kockázatot jelentenek a munkavállalók számára. Már az alacsony teljesítményű lámpákkal történő rövid expozíció is a szem károsodását okozhatja, de nagy teljesítményű lézerektől akár a bőr égési sérülése is kialakulhat. A nagyobb teljesítményű lézersugarak visszaverődése szintén veszélyes lehet a szem számára. Lézereket számos területen alkalmaznak, beleértve az orvostudományt és a szórakoztató ipart.

Az expozíciós határértékeket a mesterséges optikai sugárzásról szóló európai irányelvben[3] adják meg annak érdekében, hogy megfelelő intézkedések történjenek a munkavállalók védelmének biztosítása érdekében. Az expozíciós határértékek függenek a hullámhossztól, a veszélyeztetett testrésztől és az expozíció időtartamától. A határértékeket a besugárzott teljesítményre (egységnyi felületre eső sugárteljesítmény, W/m²), vagy a besugárzási expozícióra (egységnyi felületre besugárzott energia, J/m²) adják meg.

A lézerekből származó veszélyek elkerülhetők a sugár által megtett útvonal gondos ellenőrzésével, ügyelve a nem kívánt visszaverődésre és a megfelelő védőeszköz (szemüveg) használatára. Nagyobb teljesítményű lézereknél biztonsági zárral ellátott kapcsolók és reteszelés szükséges a megfelelő képzettségű személyzet hozzáférésének biztosításához és az illetéktelen használat elkerüléséhez. A lézereket az EN 60825-19[12] szabvány szerint 7 osztályba sorolják, lásd a 2. táblázatot. Egy brit tájékoztató a lézerekkel kapcsolatban:[13]

2. táblázat: Lézer osztályozása a EN 60825-1 szerint
Forrás: EN 60825-1:2007 alapján[12]

Elektromágneses mezők

Elektromágneses mezők (EM) elektromos energia használata közben keletkeznek. Bár a legtöbb EM-forrás ártalmatlannak tekinthető, veszélyes EM-ek jöhetnek létre olyan munkafolyamatok kapcsán, mint a hegesztés, a rádiófrekvenciás fűtés és szárítás, mágneses rezonancián alapuló (MRI) berendezések használata, valamint a rádiós, televíziós és távközlési antennák környezetében.

A nagy elektromágneses mezőnek való kitettség különböző – az elektromágneses sugárzás frekvenciájától függő – egészségi hatásokat okozhat. Az alacsony frekvenciák a központi idegrendszerre hatnak, míg a magas frekvenciákon hőhatások léphetnek fel. Ezek az akut egészségi hatások rendkívül ritkák, a legtöbb mindennapos munkatevékenység során nem fordulnak elő.

2004-ben tették közzé a fizikai tényezőkről – köztük az elektromágneses sugárzásról – szóló első irányelvet[4], melynek célja a munkavállalók megfelelő védelme az elektromágneses terek káros hatásaival szemben. Ez az irányelv azonban a kötelező nemzeti hatályba léptetés előtt visszavonásra került a tagállamok által felvetett aggályok miatt. A 2013-as új irányelv 2016 júliusáig adott időt a tagországoknak arra, hogy a benne foglaltakat saját jogrendjükbe átültessék.

Ionizáló sugárzás

Az ionizáló sugárzások lehetnek elektromágneses- (röntgen, gamma) vagy részecskesugárzások (alfa és béta). Az ionizáló sugárzások természetes körülmények között is előfordulnak (például a természetes radioaktív anyagok bomlásából, mint például a radon gáz és bomlástermékei), de származhatnak mesterséges forrásból is. Ionizáló sugárzást számos területen alkalmaznak például az orvostudományban, kutatásban, mérnöki tevékenységben, építőiparban, atomerőművekben.

Az ionizáló sugárzás egészségi kockázatot jelent a munkavállalók számára. Az alacsony intenzitású ionizáló sugárzásnak hosszú távon kitett munkavállalók között megnő a DNS-mutációk és daganatos megbetegedések kockázata. Nagymértékű sugárexpozíció sugárbetegséget és égési sérülést okozhat.

Az expozíciós határértékeket az EURATOM irányelvben[5] határozzák meg, cél az adott expozíciós szinteken a munkavállalók megfelelő védelme. A legtöbb európai országban a munkahelyi effektív dózisnak határértéke évi 20 mSv. Jelentősen alacsonyabb dóziskorlátokat határoztak meg a fiatalkorú ipari gyakornokok, a várandós és szoptató munkavállalók és általában a lakosság számára is.

A munkavállalók védelme a következő eszközök segítségével történik:

  • veszélyes tevékenységek bejelentése és engedélyezése,
  • a besugárzási dózisok ellenőrzése és csökkentése,
  • a munkaterületek besorolása és kijelölése,
  • a munkavállalók tájékoztatása és képzése,
  • a kitett munkavállalók egészségügyi felügyelete.

Munkahelyi klíma

A kedvezőtlen klimatikus körülmények (hideg-meleg környezetben) között dolgozók nagyobb valószínűséggel követnek el biztonsági hibát, mert ilyenkor a döntéshozatali és/vagy a manuális feladatvégrehajtási képesség romlik. Amikor a test belső hőszabályzó mechanizmusai elégtelenné válnak, hőártalom léphet fel.

A levegő hőmérsékletének szabályozásán túl az olyan tényezők figyelembevétele segíthet a hőártalmak kialakulásának csökkentése érdekében, mint például a munkabeosztás, a páratartalom és a munkavégzés során viselt ruházat.

A munkahelyi termikus kockázatok szabályozása nem szerepel az uniós irányelvekben, bár ezek a kockázatok a "Keretirányelv" (89/391/EGK) általános szabályozásai alá tartoznak, és további értékelésük, kezelésük ISO szabványok alapján történik. Ezek a szabványok magukban foglalják az optimális hőmérsékleti viszonyokat, valamint a meleg és hideg környezethez kapcsolódó egészségi kockázatokat. Rendelkezésre állnak információk kifejezetten a hő ellen védő munkaruházatra vonatkozóan is. A munkavállalók termikus kockázatokkal szembeni védelméről szóló általános teendőkről a munkaegészségügyi, illetve munkavédelmi hatóságok adnak ki tájékoztatást.[14]

Elektromosság

A villamos energia része a mindennapi életnek mind otthon, mind a munkahelyen, de az elektromos áram súlyos sérülést, akár halált, valamint anyagi károkat is okozhat. Mind a váltóáramú, mind az egyenáramú áramforrások okozhatnak komoly sérüléseket, például: áramütést, égési sérülést, valamint az izmok feletti irányítás elvesztését, amely biztonsági veszélyt jelenthet.

A nem halálos áramütések is súlyos és tartós sérüléseket okozhatnak. Például egy meghibásodott berendezés általi áramütés létráról, állványokról vagy más emelvényről való lezuhanást eredményezhet. Nemcsak az elektromos árammal dolgozók lehetnek veszélynek kitéve; hibás elektromos készülékek tűzveszélyhez vezethetnek, ami mások halálát vagy sérülését is okozhatja. A balesetek nagy része előrelátó tervezéssel és megfelelő óvintézkedésekkel elkerülhető.

A munkavállalók elektromos árammal szembeni védelme elsősorban az elektromos berendezésekre vonatkozó irányelv[6] hatálya alá tartozik. A kockázatok csökkentése az elektromos berendezések tervezésével, telepítésével, karbantartásával és javításával történik, melyet megfelelő szakképzettséggel és engedéllyel rendelkező személyek végeznek. Műszaki védelmi eszközök, például reteszek, áramkör-megszakítók szükségesek, melyek biztosítják a hozzáférés megfelelő korlátozását, illetve a rendszer biztonságosságát meghibásodás esetén is. Mindazonáltal, a fenti védelmi eljárásokat a berendezések rutinszerű – különös tekintettel a meghibásodásra vagy a vízzel való szennyeződésre történő – ellenőrzésével együtt szükséges használni.

Magyarországi helyzet

A magyar jogrendszerbe átkerültek az európai irányelvekben foglaltak (1. táblázat). A zajnak és rezgésnek kitett munkavállalók száma az ipar átalakulása és a technológiai fejlődés miatt jellemzően csökken. Előbbiek és a javuló megelőzés, alaposabb kivizsgálás miatt a fizikai kóroki tényezők okozta „klasszikus” foglalkozási betegségek száma is visszaszorulóban van. [15] A foglalkozás-egészségügyi szolgálatok 2016. évi jelentése szerint 315 ezer magyar alkalmazott volt fizikai kóroki tényezők hatásainak kitéve.[16] Ebből

  • zajnak: 225 ezer
  • kéz-kar vibrációnak: 26 ezer
  • egésztest vibrációnak: 29 ezer
  • ionizáló sugárzásnak: 12 ezer
  • nem-ionizáló sugárzásnak: 18 ezer

Összegzés

A "fizikai tényező" kifejezés számos olyan tényezőt jelent, amely a munkavállaló egészségére és biztonságára nézve káros hatást gyakorolhat. Ezek a kockázatok a legtöbb, ha nem az összes, ipari ágazatban előfordulhatnak. Számos fizikai tényezővel kapcsolatban európai irányelvek alapján jogszabályok biztosítják a munkavállalók munkahelyi expozíciójának csökkentését, ellenőrzését. A fizikai tényezők egészségi- és biztonsági kockázata sokrétű, de ezek a kockázatok kezelhetőek. Az általánosan alkalmazott elvek a következők: a kibocsátás csökkentése vagy megszüntetése a forrásnál, az energiaátjutás csökkentése barrierekkel, szigetelő- vagy elnyelő anyagokkal, az expozíció időtartamának csökkentése és használata. Ezen intézkedéseken kívül a munkavállalók számára nyújtott részletes tájékoztatás, oktatás és képzés, valamint az egészségügyi felügyelet is fontos elem a fizikai tényezők kockázatainak sikeres csökkentésében, kezelésében.

Hivatkozások

  1. 1.0 1.1 Az Európai Parlament és a Tanács 2003/10/EK irányelve (2003. február 6.) a munkavállalók fizikai tényezők (zaj) hatásának való expozíciójára vonatkozó egészségügyi és biztonsági minimumkövetelményekről (tizenhetedik egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikke (1) bekezdésének értelmében), OJ L 42, 15.2.2003. Letölthető: [1]
  2. 2.0 2.1 2.2 2.3 Az Európai Parlament És A Tanács 2002/44/EK irányelve (2002. június 25.) a munkavállalók fizikai tényezők (vibráció) hatásából keletkező kockázatoknak való expozíciójára vonatkozó egészségügyi és biztonsági minimumkövetelményekről (tizenhatodik egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikke (1) bekezdésének értelmében). Letölthető: [2]
  3. 3.0 3.1 3.2 Az Európai Parlament és a Tanács 2006/25/EK Irányelve (2006. április 5.) a munkavállalók fizikai tényezők hatásának való expozíciójára (mesterséges optikai sugárzás) vonatkozó egészségügyi és biztonsági minimumkövetelményekről (19. egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikke (1) bekezdésének értelmében), OJ L 114, 27.4. 2006. Letölthető: [3]
  4. 4.0 4.1 Az Európai Parlament és a Tanács 2013/35/EU irányelve (2013. június 26.) a munkavállalók fizikai tényezők (elektromágneses terek) által okozott kockázatoknak való expozíciójára vonatkozó egészségügyi és biztonsági minimumkövetelményekről (20. egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikke (1) bekezdésének értelmében) és a 2004/40/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről, OJ L 179/1, 29.6.2013. Letölthető: [4]
  5. 5.0 5.1 A Tanács 2013/59/Euratom irányelve (2013. december 5.) az ionizáló sugárzás miatti sugárterhelésből származó veszélyekkel szembeni védelmet szolgáló alapvető biztonsági előírások megállapításáról, valamint a 89/618/Euratom, a 90/641/Euratom, a 96/29/Euratom, a 97/43/Euratom és a 2003/122/Euratom irányelv hatályon kívül helyezéséről , OJ L 13/1, 17.1.2014. Letölthető: [5]
  6. 6.0 6.1 Az Európai Parlament és a Tanács 2014/35/EU irányelve (2014. február 26.) a meghatározott feszültséghatáron belüli használatra tervezett elektromos berendezések forgalmazására vonatkozó tagállami jogszabályok harmonizációjáról EGT-vonatkozású szöveg. Letölthető: [6]
  7. 7.0 7.1 7.2 Az Európai Parlament és a Tanács 2006/42/EK irányelve (2006. május 17.) a gépekről és a 95/16/EK irányelv módosításáról (átdolgozás) (EGT vonatkozású szöveg), OJ L 157/24, 9.6.2006. Available at: [7]
  8. Kozak A, Schedlbauer G, Wirth T, Euler U, Westermann C, Nienhaus A. (2015) Association between work-related biomechanical risk factors and the occurrence of carpal tunnel syndrome: an overview of systematic reviews and a meta-analysis of current research. BMC Musculoskeletal Disorders (2015) 16:231
  9. ’OMMF tájékoztató az UV sugárzással járó időszakokkal kapcsolatos tudnivalókról munkáltatók és munkavállalók részére’, OMMF 2011. július 7. Letölthető: http://ommf.gov.hu/index.php?akt_menu=172&hir_reszlet=303
  10. ’Sun protection – Advice for employers of outdoor workers’, HSE INDG337 04/01 HSE Books. Letölthető: [8]
  11. ’Keep your top on – Health risks from working in the sun’ INDG147(rev1) 03/07, HSE Books. Letölthető: [9]
  12. 12.0 12.1 EN 60825-1:2007 ‘Safety of laser products – Part 1: Equipment classification and requirements (IEC 60825-1:2007)’, European Committee for Electrotechnical Standardization, 2007.
  13. Laser radiation: safety advice. Available at: https://www.gov.uk/government/publications/laser-radiation-safety-advice/laser-radiation-safety-advice
  14. Az NGM Munkafelügyeleti Főosztályának közleménybe foglalt ajánlásai – a hőség munkavállalókra gyakorolt kedvezőtlen hatásaival és a szükséges megelőző intézkedésekkel kapcsolatban. Letölthető: [10]
  15. Kudász, F., Nagy, K., Nagy, I., ’A nyilvántartásba vett cseh, magyar és belga foglalkozási betegségek összehasonlítása.’ Foglalkozás-egészségügy 21:(4) pp. 212-225. (2017)
  16. Nagy, I., Grónai, É., Nagy, Zs., Brunner, P., ’Foglalkozás-egészségügyi szolgálatok 2016. évi tevékenysége Magyarországon’, Foglalkozás-egészségügy 2017, Vol. 21: (3) pp. 122-142.

További olvasnivaló

EU-OSHA - European Agency for Safety and Health at Work, Workplace Exposure to vibration in Europe: An expert review, 2008. Letölthető: [16]

EU-OSHA - European Agency for Safety and Health at Work “Report - Prevention of risks from occupational noise in practice”, 2005. Letölthető: [17]

EU-OSHA - European Agency for Safety and Health at Work, “Report - Reducing the risks from occupational noise”, 2005. Letölthető: [18]

Contributors

Ferenc Kudasz
OSH: Fizikai veszélyekVillamos veszélyekZajSugárzási veszélyekTermális/hőmérsékleti veszélyekRezgés
NACE: MEZŐGAZDASÁG, ERDŐGAZDÁLKODÁS, HALÁSZATNövénytermesztés, állattenyésztés, vadgazdálkodás és kapcsolódó szolgáltatásokErdőgazdálkodásHalászat, halgazdálkodásSzénbányászatKőolaj-, földgázkitermelésKőolaj-, földgáz-kitermelési szolgáltatásKőolaj-, földgáz-kitermelési szolgáltatásUrán-, tóriumérc-bányászatEgyéb bányászatÉlelmiszergyártásItalgyártásDohánytermék gyártásaTextília gyártásaRuházati termék gyártásaBőr, szőrme kikészítése; táskafélék, szíjazat gyártásaFafeldolgozás (kivéve: bútor), fonottáru gyártásaPapíripari rostanyag, papír gyártásaKiadói tevékenységKokszgyártás, kőolaj-feldolgozásVegyi anyag, -termék gyártásaGumi-, műanyag termék gyártásaNemfém ásványi termék gyártásaFémalapanyag gyártásaFémfeldolgozási termék gyártásaGép, gépi berendezés gyártásaIrodagép gyártása (kivéve: számítógép és perifériái)Villamos berendezés gyártásaSzámítógép, elektronikai, optikai termék gyártásaHíradástechnikai berendezés gyártásaOrvosi eszköz gyártásaKözúti jármű gyártásaEgyéb jármű gyártásaBútorgyártásVillamosenergia-, gáz-, gőzellátás, légkondicionálásVíztermelés, -kezelés, -ellátásÉPÍTŐIPARGépjármű-kereskedelemGépjárműjavítás, karbantartásGépjárműalkatrész-nagykereskedelemKiskereskedelem (kivéve: gépjármű, motorkerékpár)Szállodai szolgáltatásÉttermi-, mozgó vendéglátásSzárazföldi, csővezetékes szállításLégi szállításUtazásközvetítés, utazásszervezés, egyéb foglalásPostai, futárpostai tevékenységTávközlésTudományos kutatás, fejlesztésOKTATÁSHulladékgazdálkodás