Foglalkozási bőrbetegségek

From OSHwiki

Jump to: navigation, search


Kohánka Valéria and Kudász Ferenc, Országos Tisztifőorvosi Hivatal – Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Főosztály, Budapest

Contents

Bevezetés

A foglalkozási bőrbetegség a három leggyakoribb regisztrált foglalkozási betegség között van Európában[1]. A kémiai, fizikai, biológiai rizikófaktorok különböző bőrbetegséget okozhatnak, melyeket különböző egyéni (pl. genetikai) tényezők is befolyásolnak. Foglalkozási bőrbetegséget leggyakrabban a nedves munka, a munkahelyi vegyi anyag expozíció és a nap erős UV sugárzása okoz. Leggyakoribb foglalkozási bőrbetegség a kontakt dermatitisz (vegyi anyaggal való érintkezést követő bőrgyulladás), mely súlyos veszélyt jelenthet az egyén munkavégző képességére is[2]. A foglalkozási bőrbetegség megelőzése a bőrgyógyász, foglalkozás-egészségügyi orvos, illetve a munkahigiénés, munkavédelmi és munkaegészségügyi szakemberek átfogó, összehangolt tevékenységével lehetséges.

A foglalkozási bőrbetegség definíciója

Foglalkozási bőrbetegségnek azokat a bőrbetegségeket nevezzük, melyeket munkahelyi kockázati tényezők okoznak[3] [4]. A legjelentősebb foglalkozási bőrbetegséget okozó kémiai kockázati tényezők az irritatív, allergizáló, fényérzékenyítő és aknekeltő anyagok. Biológiai kockázati tényezők lehetnek a baktériumok, gombák, vírusok és bőrparaziták (élősködők). Bőrkárosító fizikai kockázati tényezők a dörzsölés, mechanikai nyomás, továbbá a különböző sugárzások. A foglalkozási bőrbetegségek előfordulásáról rendelkezésre álló epidemiológiai adatok nem tükrözik a valóságot, mivel sok esetben a foglalkozási bőrbetegséget nem jelentik be, illetve az egyes országokban a regisztrációs kritériumok eltérőek[2]. Az adatok szerint a foglalkozási betegségek 20-30%-a bőrbetegség, így Európában a három leggyakoribb foglalkozási betegségcsoport között van[2] [1]. A foglalkozási bőrbetegségeket leggyakrabban munkahelyi kémiai anyagok okozzák. Hasonlóan más foglalkozási betegségekhez a bőrbetegség és a foglalkozás között az ok-okozati összefüggést igazolni kell. Lényegében két követelmény van: (i) valós és pontos klinikai kórisme (diagnózis) felállítása és (ii) a bőrbetegség foglalkozással való összefüggésének igazolása[1]. Ehhez szükséges a munkafolyamat, a munkahelyi kockázati tényezők, a munkabiztonsági és egészségügyi előírások és a munkahelyi bőrvédő program ismerete. A foglalkozási bőrbetegségek önálló fejezetként szerepelnek a foglalkozási betegségek Európai Jegyzékében, illetve a foglalkozási betegségek ILO listáján[5] [6]. A fentieken alapuló magyar listában az egyes bőrbetegségek a különböző kóroki tényezők alá besorolva találhatóak meg[7].

Vegyi anyagok okozta bőrbetegségek

A foglalkozási bőrbetegségek vezető kóroki tényezője a vegyi anyag expozíció[1] [8]. Ez érthető, mivel a munkavállaló környezettel való érintkezésének első vonala – a légzőrendszer mellett – a bőr. Napjainkban a legtöbb munkafolyamat kézzel történik, ezért a kéz bőre különösen érintett. A védőkesztyűk, védőruházat védőképességének megfelelőségére azért fontos odafigyelni, mivel a bőr vegyi expozíciója nem-bőrgyógyászati foglalkozási betegségeket is okozhat (bőrön át felszívódó anyagok). Légtéri expozíció esetén ezen kívül további prevenciós intézkedések, megfelelő szellőztetés/elszívás, speciális légzésvédő és szemüveg használata is szükségessé válhat.

Kontakt dermatitisz (bőrgyulladás)

Ez a leggyakoribb foglalkozási bőrbetegség: az esetek körülbelül 50-80%-a. Eredete szerint megkülönböztetnek irritatív és allergiás formát. Az irritatív kontakt dermatitisz ötször gyakoribb, mint az allergiás eredetű[8]. Megjelenése szerint: a vegyi anyag a bőrön az érintkezésnek megfelelő területen gyulladást okoz. Az irritatív és allergiás dermatitisz klinikailag és szövettanilag nem különíthető el egymástól. Ráadásul, gyakori a kevert forma (allergiás+irritatív). Ennek oka egyrészt az, hogy egy anyagnak egyszerre lehet irritatív és allergizáló hatása, továbbá a munkavállaló egyidejűleg akár többféle anyaggal is érintkezhet. Másrészt az irritatív expozíció károsítja a bőr védő (barrier) funkcióját, amely károsodás elősegíti az allergének felszívódását, és a túlérzékenység (szenzibilizáció) kialakulását[9] [10]. Foglalkozási kontakt dermatitiszben a múltban előforduló, vagy a betegség idején is meglévő atópiás dermatitisz komoly kockázati tényező[2] [11]. Az atópiás dermatitisz gyakori bőrbetegség, melyben genetikailag csökkent a bőr barrier funkciója, elhúzódó a gyógyulási hajlama, a bőr száraz és viszket[12] [13]. Számos foglalkozás, illetve ágazat esetében vannak kitéve a dolgozók a foglalkozási kontakt dermatitisz kockázatának: fodrászok, kozmetikusok, egészségügy, építőipar, kertészet, textilipar, élelmiszeripar, gumi ipar, fémfeldolgozás, galvanizálás és cserzés[2][8] [14] [15].

Irritatív kontakt dermatitisz

Az irritatív vegyi anyagok az érintkezésnek megfelelő területen közvetlenül károsítják a bőrt: irritatív kontakt dermatitiszt okoznak. Leggyakoribb irritatív hatású anyagok a savak, lúgok, szerves oldószerek és a mosószerek (detergensek). A bőrre gyakorolt hatás nemcsak a vegyi anyagtól és az érintkezés erősségétől függ, hanem a vegyi anyag koncentrációjától is[10]. Leggyakoribb kiváltó oka a nedves munka[4], mely meghatározás azon foglalkozási tevékenységekre vonatkozik, ahol (i) az egyik vagy mindkét kéz vízzel vagy irritáló vizes oldatokkal érintkezik; vagy (ii) a munka során hosszan tartó gumikesztyű viselés van, melynek során a verejték feláztatja a bőrt[16]. A felázás károsítja a bőr természetes védekező képességét és elősegíti az allergiát okozó anyagok (allergének) felszívódását, és ezáltal a bőr allergiás betegségének kialakulását[10]. Az irritatív kontakt dermatitisz klinikai tünetei: égő érzés, száraz bőr, bőrpír, duzzanat (ödéma), amely súlyos esetekben akár hólyagok (bullák) kialakulásához, hámelhaláshoz (nekrózishoz), hámláshoz vezethet. Krónikus, ismétlődő expozíció ekzéma kifejlődését segíti elő: ilyenkor viszketés, berepedezés, pörkképződés, vérzés is megjelenthet a fent említett tünetek mellett[10][17]. Irritatív kontakt dermatitiszben a rátevéses (epikután) bőrpróba negatív, ha a betegségben nincs allergizáló összetevő (tisztán irritatív kontakt dermatitisz). Azonban ilyenkor is fokozott az allergének bőrön keresztüli felszívódása, ami növeli az allergia kialakulásának kockázatát. Atópiás egyéneknél a bőr ellenálló képessége irritánsokkal szemben kisebb, így már kis dózisú, rövid expozíció is gyulladást okozhat[11]. Vegyi anyag és fény kombinált expozíciója úgynevezett fototoxikus dermatitiszt okozhat, hólyagcsák (vezikulák), hólyagok (bullák) kialakulásához vezethet, az érintett bőrfelszín barnulásával (hiperpigmentáció). A leggyakoribb fototoxikus dermatitiszt okozó anyagok:

  • Növényekben előforduló furokumarin vegyületek (psoralének): például kertészeknél, virágkötőknél, kozmetikumot gyártóknál.
  • Kátrány származékok: például útépítőknél, építőipari munkásoknál.
  • Gyógyszerek és gyógynövények.

Allergiás kontakt dermatitisz

Ilyenkor a bőrgyulladást allergizáló kémiai anyaggal való érintkezés váltja ki. Allergiás kontakt dermatitiszben az érzékenység kialakulása heteket, hónapokat, vagy esetenként éveket vesz igénybe, ez idő alatt klinikai tünetek nincsenek[8]. Az adott anyagra kialakult érzékenység gyakorlatilag egy életen át fennáll, bár a vegyi anyaggal való kontaktus kerülése esetén a reakció szintje csökkenhet. Az allergia a vegyi anyag által okozott késői, úgynevezett sejt közvetítette immunválasz, ezért a klinikai tünetek az expozíciót követően pár nap lappangási idő után lépnek fel, ami hosszabb, mint csalánkiütés (kontakt urtikária) esetén. Az allergiás kontakt dermatitisz klinikai tünetei hasonlóak, mint irritatív kontakt dermatitiszé, de az égő érzés helyett a viszketés dominál, továbbá a bőrtünetek nem csak a kontaktus helyén jelentkezhetnek, hanem „szóródhatnak” a nem exponált bőrterületekre is. A legfontosabb foglalkozási allergének[8][10] [14][18][15].

  • Fémek: króm, nikkel, kobalt, higany
  • P-feniléndiamin (PPD)
  • Gumigyártási anyagok
  • Természetes gyanták
  • Műgyanták
  • Biocidok
  • Tartósítószerek
  • Állati tápok
  • Növények
  • Gyógyszerek

Az úgynevezett fotoallergiás kontakt dermatitisz az allergiás kontakt dermatitisz egy sajátságos formája: a vegyi anyag az ultraviola fény (UV) hatására alakul át komplett allergénné (főleg az UV-A tartomány lényeges hullámhossz). Illatanyagok (például tisztító- és vegyiparban), optikai fehérítők (például mosodákban és mosószergyártásban), festékek (például textiliparban) és a gyógyszerek a leggyakoribb fotoallergiás kontakt dermatitiszt kiváltó vegyi anyagok[8][14].

Légtéri expozíció okozta („airborne”) kontakt dermatitisz

Ez a fajta kontakt dermatitisz jellemzően elsősorban az arcon a szem körül és nyakon jelentkezik, de előfordulhat a kezeken vagy a ruhától fedett területeken is. Környezeti por expozíció (fapor, textil szálak, cement, homok, üvegszál) vagy egyéb levegőbe került vegyi anyag (epoxi gyanták, akrilátok, növényi porok elsősorban az őszirózsafélékből (fészkesek = Compositan/Asteracea család), illetve pollenek és propolisz). A légtéri expozíció okozta kontakt dermatitisz háttere is lehet irritatív vagy allergiás. Utóbbi esetben gyakori a foglalkozási eredet. Klinikailag a fényérzékenységtől kell elkülöníteni, mivel a megjelenési hely ugyanaz, ilyenkor azonban a klinikai tünetek az árnyékosabb bőrterületeket például a szemhéj, az áll, a fül mögötti területeket általában megkímélik[14].

Kontakt urtikária (csalánkiütés)

Klinikai tünete a viszketés és a csalánkiütés (urtikária). Kialakulásuk mechanizmusa alapján megkülönböztethetünk allergiás és nem-immunológiai (direkt) eredetűt. Az allergiás kontakt urtikáriát a vegyi anyagra kialakult úgynevezett korai típusú (IgE-fajtájú ellenanyag által közvetített) túlérzékenység okozza. A vegyi anyaggal való érintkezés helyén rendszerint egy órán belül csalánkiütés lép fel[14], mely (allergiás) náthával, asztmával, ritkán súlyos túlérzékenységi tünetegyüttessel (anaphylaxia) társulhat. A direkt (nem immunológiai eredetű) fajtában a vegyi anyag közvetlenül hisztamin felszabadulás révén okoz csalánkiütést[14]. Allergiás kontakt urtikáriát leggyakrabban fehérjék (latex, halak, húsok, tojások), bisphenol A, króm és kobalt szokott okozni. A latex kesztyűt viselő egészségügyi és vendéglátásban dolgozóknál és a takarítóknál jól ismert a latex allergia által kiváltott allergiás kontakt urtikária. Direkt kontakt urtikáriát okozhat a szúrós csalán, tartósítószerek, adalékanyagok, festékek, zöldségek, gyümölcsök, kobalt, perubalzsam[14] [17] [18]. A kontakt urtikária megelőzése azért nehéz, mert az allergénnel való kontaktus teljes elkerülése szükséges ahhoz, hogy megelőzzük a súlyos szövődményeket. Mindez gyakran csak a munkakör/foglalkozás megváltoztatásával érhető el[17].

Kontakt dermatitisz kórismézése

A vegyi allergia igazolása rendszerint rátevéses (epikután) bőrpróbával történik, melynek során a higított allergén kis mennyiségét a bőrre helyezik és a szakmai előírásoknak megfelelően megfigyelik. Foglalkozási eredet gyanúja esetén a leggyakoribb környezeti allergénekkel végzett epikután próbát (standard/rutin epikután próba) foglalkozási allergén sorozatokkal és/vagy munkahelyi anyagokkal végzett allergia vizsgálattal kell kiegészíteni, a biztonsági adatlap adatainak figyelembe vételével[10]. Egyéb diagnosztikus tesztek: korai epikután próba, photopatch teszt, használati próba, prick teszt, intrakután próba. Az in vitro laboratóriumi vizsgálatok (például kvantitatív IgE teszt) kevésbé érzékenyek és fajlagosak. Az allergiás folyamatokért felelős immunsejtek meghatározása jelenleg még kutatási stádiumban van[8][10].

Foglalkozási akne

Foglalkozási eredetű miteszereket (komedók) és pattanásokat (papulák, pustulák) főleg ipari olajos és zsírok okoznak[14]. Ellentétben a gyakori seborrhoeás aknével (pattanásos arc, hát), a bőrtünetek a kontaktus helyén (általában kéz-alkar) jelennek meg. Kátrány származékok és halogén tartalmú vegyi anyagok (poliklórozott naftalének, poliklórozott fenoxi fenolok, 3-4 diklóranilin és hasonló gyomirtók, jodidok, bromidok), illetve néhány gyógyszer okozhat aknét. Leginkább az autószerelők, karbantartók veszélyeztetettek. Az olaj akne prevenciójában különösen fontos a személyi- és munkahigiéne. A szennyezett ruházat gyakori cseréje és központi mosása szükséges[8][14][19]. Ez bazocelluláris és spinocelluláris bőrrákok kialakulásához vezethet, illetve olyan rákmegelőző elváltozások (keratotikus papilloma, keratoakantoma) alakulhatnak ki, amelyek végül rákbetegséggé fajulhatnak el. Az arzén barnás pigmentációt és száraz, hámló plakkokat (keratosis), Bowen-kórt, spinocelluláris karcinómát és többszörös bazaliomát okozhat[8][14].

Vegyi expozíció okozta bőrbetegségek megelőzése

A foglalkozási bőrbetegségek megelőzésének legeredményesebb módja az aktuális helyzetet figyelembe vevő, megfelelő bőrvédő program alkalmazása[20]. A beavatkozások rendszere követi az általános megelőzési elveket (munkavédelmi intézkedések hierarchiája). A fő cél a károsító (rákkeltő, irritáló, érzékenyítő) anyag és a nedves munka elkerülése/csökkentése[8] [21]. Az egyéni védőeszközöket, kesztyűket a kockázatot jelentő kémiai anyagoknak megfelelően kell kiválasztani, figyelemmel a feladatokra, a munkakörnyezetre és a munkavállalóra. Csökkenteni kell a nedves munkát és a védőkesztyű folyamatos viselésének időtartamát[22]. A nemzeti kezdeményezések és ágazati útmutatók hasznos információt adhatnak a bőrvédő terv elkészítéséhez. Természetesen ezeket minden esetben csak az adott munkahely aktuális helyzetét figyelembe véve lehet bevezetni. A bőrvédő program sikeres alkalmazására számos példa van. Alapvető fontosságú a dolgozók felvilágosítása és képzése a vegyi expozícióról, a megelőzési technikákról, az egyéni védőeszközök megfelelő használatáról és a bőr higiénéről[23] [24]. A kiemelt bőrvédelemre szoruló dolgozók azonosítása és az intézkedési hiányosságok észlelése céljából a munkavállalók folyamatos egészségügyi felügyelete javasolt[25]. Az egészséges bőr érdekében a munkahelyen biztosítani kell a megfelelő bőrtisztítószerekkel és bőrápoló készítményekkel való ellátást[26] [16] [26] [18] [14].

Fertőző bőrbetegségek

A munkavégzés során sokféle forrásokból számos kórokozóval lehet kapcsolatba kerülni, ideértve az állatoktól származó betegségeket is (zoonózis). A kórismealkotás és a kezelés megegyezik a nem foglalkozási betegségekével. A kórisme a klinikai tüneteken, a kórtörténeti adatokon és – ha szükséges – laboratóriumi vérteszteken, mikroszkópos és tenyésztéses vizsgálatokon alapul. A megelőzés az adott munkahely kockázatbecslésén alapul, mely számításba kell, vegye a biológiai kóroki tényezőkkel történő véletlenszerű expozíciót is. Az eljárások követik a munkavédelem általános megelőzési elveit, beleértve a megfelelő személyi és munkahelyi higiénét, a fertőtlenítőszerek és kesztyűk szakszerű használatát. Zoonózisok esetén szükséges az állatorvossal való együttműködés[14] [27].

Bakteriális fertőzések

A foglalkozási gennyes bőrbetegségeket (pyodermák: folliculitis, furunculus, carbunculus, impetigo, ecthyma, paronychia stb.) Streptococcus és Staphylococcus baktériumok okozzák. Ezek a fertőzések gyakoriak szennyezett munkakörnyezetben dolgozóknál (autószerelő, szennyvíztisztító), ahol mikrosérülés – horzsolás, vágás – éri a bőrt (hentesek, vágóhídi dolgozók, fémmegmunkálók), valamint azoknál, akik munkájuk során fertőzött személyekkel érintkeznek (betegápolók, fodrászok, kéz- és lábápolók)[14]. Új kihívást jelent a bakteriális kolonizáció és az antibiotikum rezisztencia. Kolonizáció során a kórokozó mikroorganizmusok látható tünet nélkül vannak jelen a bőrön. Az antibiotikum rezisztens baktériumok (például MRSA) okozta fertőzések kezelése sokszor nagyon nehéz feladat. Mindkét jelenség elsősorban egészségügyi dolgozók körében jelent sürgető, megoldásra váró problémát, mivel veszélyeztetik a betegek biztonságát is[28].

Erysipeloid

Az Erysipelothrix rhusiopathiae baktérium okozza. A fertőzés kifejezett bőrgyulladást okoz, ami az alatta lévő kötőszövet gyulladásával társul (cellulitis). Csaknem mindig foglalkozási megbetegedés: hentesek, hallal, csirkével érintkezők betegsége[14].

Bőr tuberculosis

A bőr tuberculosis egy szemölcs kinézetű (granulomatosus), lassan előrehaladó bőrbetegség a regionális nyirokcsomók érintettségével. Az emberben leggyakoribb fajta Mycobacterium tuberculosis hominis patológusok, boncmesterek, sebészek körében fordulhat elő[14]. Az állatokból származó Mycobacterium tuberculosis bovis állatorvosok, állatápolók, hentesek, farmerek foglalkozási bőrbetegsége lehet[27]. Az Mycobacterium marinum fertőzést (uszoda granuloma) halak és tartályvíz vagy uszodavíz közvetíti[29].

Erythema chronicum migrans

A kör alakú, lassan növő, gyakran kokárda kinézetű bőrgyulladás a kullancs terjesztette Lyme-kór korai tünete (Borrelia burgdorferi fertőzés). Gyakori foglalkozási betegség erdészeknél és kertészetben dolgozóknál. Kezeletlen esetben később jóindulatú bőr nyiroktúltengése (cutan lymphoid hyperplasia), illetve a végtagokon idült gyulladásos bőrsorvadás (acrodermatitis chronica atrophicans) alakulhat ki, melyre jellemző, hogy a sorvadás kialakulását gyulladás és vizenyő előzi meg[14][27].

Gombás fertőzések (mycosisok)

Sarjadzó gombafertőzések

A foglalkozással összefüggő Candida albicans fertőzés rendszerint a kezeket érinti: körömgombásodás (onychomycosis), körömágy gyulladás (paronychia), kéz/lábujjak között gombásodás (interdigitális mycosis). Konzerviparban, cukrászdákban, egészségügyben dolgozók veszélyeztetettek. Gumikesztyű-, gumicsizma viselés (nedves munka) és édességekkel való érintkezés járulhat hozzá a fertőzés kialakulásához[14].

Fonalas gombafertőzések

A Trichophytia profundát Trichophyton verrucosum okozza, a klinikai kép mély bakteriális fertőzéshez hasonló. Farmerek, fejőnők, állatgondozók és állatorvosok a tarlósömörös tehenektől kaphatják meg[14][27]. A mikrosporiázis Mikrosporum caris fertőzés, ami gyakori a háziállatok között (kutyák, macskák, tengerimalacok). Gombás fertőzést okozhat állatkereskedőknél, tenyésztőknél, állatorvosoknál, laboratóriumi dolgozóknál. A Microsporum gypseum a talajban élő gomba, mezőgazdasági dolgozók fertőződhetnek vele[14].

Vírusos bőrbetegségek

A tehenészcsomót (Nodus mulgentium) a Paravaccinia vírus okozza[27]. A fertőzés forrása leggyakrabban tehén, ritkábban birka, illetve kecske tőgyén előforduló gyorsan gyógyuló seb. Fejőnőkön és állatgondozókon (általában a kézen) alakul ki a fájdalmas seb, amely hetek alatt magától, heg nélkül gyógyul[14][27]. Az orfot (Ecthyma contagiosum) a Parapox vírus okozza, amely birkákon és kecskéken gyakran okoz fertőzést. A bőrtünetekhez a regionális nyirokerek és nyirokcsomók gyulladása társulhat. Birkapásztorok, kecskepásztorok, állatorvosok fertőződhetnek. Spontán, heg nélkül, hetek alatt gyógyul, kivéve, ha a seb felülfertőződik[14][27].

Paraziták okozta bőrbetegségek

Bár ritkán kerülnek regisztrálásra, lehetnek foglalkozási eredetű betegségek[8] [30]. Állati paraziták, magtári lárvák okozta rovarcsípések gyakoriak a mezőgazdasági dolgozóknál[31] [32] [27]. A méh- és darázscsípés jelentőségét az adja, hogy mérgük súlyos, életveszélyes allergiás szövődményeket okozhat. Mindazonáltal ismert, hogy a legtöbb méhésznél egyfajta védettség alakul ki: akár tucatnyi csípés sem okoz semmiféle bőr- vagy egyéb tünetet[33].

Rüh (Scabies)

A rühöt a Sarcoptes scabiei nevű atka okozza. A vékony lárvák befúrják magukat a bőrbe és elsősorban a csuklókon, könyék tájon, kezeken, lábakon, háton, fenék tájon és a külső nemi szerveken okoznak viszketést és felületes járatokat. A fertőzés közvetlen érintkezéssel átvihető, például ápolási tevékenység során. Minden, a beteggel kapcsolatba került személyt kezelni kell, függetlenül attól, hogy van-e tünete vagy sem [34]. A fertőzés behurcolásának és tovaterjedésének megakadályozása a szociális és egészségügyi ellátó intézményeknek jelent nagy kihívást[35].


Fizikai eredetű bőrbetegségek

A fizikai expozíciók skálája széles, közvetlen fizikai hatás, hőhatás, sugárzás lehet.

Mechanikai trauma

A gyakori dörzsölés vagy fokozott nyomás a gyulladt bőr utcakövezet-szerű megvastagodását (lichenificatio) és elszarusodását (hyperkeratosis) okozhat. Az exponált testrészeken gyakoriak az úgynevezett foglalkozási stigmák: a zsákolók vállain, gitárosok és hegedűművészek ujjain, kovácsok kezén. A bőrelváltozások csak esztétikai természetűek és visszafordíthatóak, a prevenció rendszerint lehetetlen[8].

Hőmérséklet

Az emberi testre gyakorolt fiziológiás hatásokon kívül az extrém hőmérsékletek speciális bőrelváltozásokat okozhatnak[14]. Súlyosabb esetei inkább üzemi balesetek. A prevenció a szigetelésen alapul, megfelelő védőöltözet és munkaszervezés (a munkavállalók rotációja, a megfelelő hőmérsékletű pihenőhely kialakítása).

Hőhatás

A verejték pangása kis viszkető göbcséket (papulák), verejtékmirigy gyulladás okozhat (miliaria crystallina, -rubra, -profunda). Az összefekvő bőrfelületek feláznak és felülfertőződnek (intertrigo). A hőhatás és a fizikai megerőltetés együttese nem allergiás eredetű csalánkiütést (meleg urtikária), az intenzív hőhatás égést okozhat. A kohászati ágazat, pékségek, konyhák, szabadban végzett nyári munkák (mezőgazdaság, építőipar) és a mélyben történő bányászat számít jellegzetes expozíciónak[14].

Hideghatás

A bőrt ért hideghatások a vérerek összeszűkülését (progresszív vasokonstrikció) és az ujjak elfehéredését (Raynaud-szerű tüneteket) továbbá fagyást okozhatnak. Hűtőházakban és télen a szabadban dolgozók (például karbantartás, építőipar) veszélyeztetettek[14].

Ionizáló sugárzás

Az ionizáló sugárzást széleskörűen használják az orvosi diagnosztikában és terápiában, az ipari minőségvizsgálatoknál és a gyógyszerek, élelmiszerek sterilizálásánál[36]. A foglalkozási expozícióra visszavezethető ionizáló sugárzás, beleértve a röntgensugárzást rendszerint helyi bőrtüneteket (radiodermatitisz) okoz. A röntgen és gamma sugárzás a bőr mélyebb rétegeit érintheti és így veszélyesebbek, mint a bétasugárzás, amely már a felszínen vagy ruházat által is elnyelődik[37]. A technológia javulásával egyre szigorúbb munkavédelmi szabványok léptek életbe, így napjainkban a lokális sugárégések nagyon ritkák[38]. A rövid, nagy dózisú, ionizáló sugárzás után fellépő bőrtüneteket akut radiodermatitisznek nevezzük, míg a hosszan tartó expozíciók krónikus radiodermatitiszt okoznak[14]. Megelőzésük főleg technikai (zárt technológia, elszigetelés, megfelelő intézkedések), szigorú eljárásrendekkel társítva, továbbá védőeszközök és egyéni védőfelszerelések alkalmazásával.

Akut radiodermatitisz

Egyszeri nagy dózisú 10 Gray körüli vagy azt meghaladó sugárdózist követően helyi bőrpír és vizenyő alakul ki, melyet a bőr elhalványodása követ. Hányinger, hányás is jelentkezhet. Néhány nap lappangási idő után a betegség tovább súlyosbodhat: a bőr fájdalmas bíborszín beszűrődése, hólyagcsák és hólyagok, szövetelhalás léphet fel, ami heggel, atrophiával, szőrzetvesztéssel gyógyul[14].

Krónikus radiodermatitisz

Kisebb (3-8 Gray) ismétlődő sugár expozíció 50-60 Gray összdózist követően úgynevezett poikiloderma kialakulásához vezet pigment zavarral, értágulatokkal, bőrsorvadással, fokozott elszarusodással, melynek talaján hónapok-évek múlva bőrrák alakulhat ki[14].

Nem ionizáló sugárzás

A foglalkozási bőrbetegségek szempontjából a munkahelyi ultraviola (UV) sugárzás expozíció az egyik legfontosabb fizikai kockázati tényező. Ismert, hogy az UV sugárzás szükséges az ember számára fontos D vitamin képzéshez, a fokozott expozíció azonban veszélyes, károsítja a bőrt és a szemet, a sejtek örökítőanyagát (DNS mutáció) továbbá a normális immunválasz csökkenését okozza[8]. A klinikai tünetek elsősorban a sugárzástól és az expozíció aktuális hullámhosszától, kisebb mértékben egyéni tényezőktől függenek: például a sötétebb bőr bizonyos védelmet nyújt a napégéssel szemben. Az UV sugárzás heveny hatásai: a bőr barnulása, bőrpír, különböző fokú napégés. Az idült expozíció fokozott pigmentációt, a bőr korai öregedését (photoaging), rákmegelőző állapotokat (keratózisok) okozhat, melynek talaján bőrrák, elsősorban spinalioma, ritkán basalioma alakulhat ki. A bőrrák kialakulását keratosis, keratoacanthoma előzheti meg[14]. Nem teljesen tisztázott, hogy foglalkozási expozíció vezethet-e melanoma (a bőr pigmentsejteinek rosszindulatú daganata) kialakulásához: az eredmények ellentmondásosak[8] [39]. A szabadban dolgozók és a mesterséges UV sugárzásnak kitett személyek lehetnek veszélyeztetettek (hegesztés, illetve a gyógyításban, kereskedelemben használt UV lámpák, lézerek). A sugárzás okozta bőrrákok megelőzése megfelelő munkavédelmi szervezéssel, oktatással, bőrvédelemmel (kalap és UV fényt elnyelő ruházat viselése) és rendszeres orvosi ellenőrzéssel lehetséges. Az orvosi ellenőrzés során felfedezett rákmegelőző állapotok (keratózisok) kezelése, igazolt bőrrák esetén a munkavállalók expozícióból való kiemelése szükséges[8][17][14][40].

Következtetések

A foglalkozási bőrbetegségek gyakoriak és jelentős hatásuk van a munkavállalók életére. Az érintettek száma várhatóan emelkedik, mivel a vegyi anyagok száma is nő, így egyre nagyobb az esély az allergiás reakciók kialakulására. A betegségek korai felismerését megkönnyíti az egészségügyi felügyelet során elvégzett orvosi vizsgálat. Megfelelő intézkedésekkel a legtöbb foglalkozási bőrbetegség gyógyítható, azonban, ha az expozíció megszüntetése nem lehetséges, szükségessé válhat a foglalkozás megváltoztatása.

Hivatkozások

  1. 1.0 1.1 1.2 1.3 EU-OSHA – European Agency for Safety and Health at Work, Skin diseases and dermal exposure: policy and practice overview, 2008. Hozzáférés 2013. augusztus 16.: [1]
  2. 2.0 2.1 2.2 2.3 2.4 WHO – World Health Organization and EADV – European Academy for Dermatology and Venereology. Occupational Skin Diseases - Global Workshop organized by the World Health Organization (WHO) and the European Academy for Dermatology and Venereology (EADV) 22-23 February 2011 Summary report. Hozzáférés 2013. október 20.: [2]
  3. English, J., Williams, J., ‘84. Occupational diseases of the skin’, In Hunter's Diseases of Occupations, Tenth Edition. Eds. Baxter, P.J., Aw, T.C., Cockcroft, A., Durrington, P., Harrington, J.M. CRC Press, London, 2010, pp. 1059-1079.
  4. 4.0 4.1 Diepgen T.L., KanervaL., ’Occupational skin diseases’, European Journal of Dermatology, Vol. 16, No. 3, May-June 2006, pp. 324-30. Hozzáférés 2013. augusztus 16: [3]
  5. Commission Recommendation of 19 September 2003 concerning the European schedule of occupational diseases (notified under document number C(2003) 3297). Letölthető: [4]
  6. International Labour Organization – ILO (2010). List of Occupational Diseases. Identification and recognition of occupational diseases: Criteria for incorporating diseases in the ILO list of occupational diseases. Hozzáférés 2013. november 20.: [5]
  7. 27/1996. (VIII. 28.) NM rendelet a foglalkozási betegségek és fokozott expozíciós esetek bejelentéséről és kivizsgálásáról. Letölthető: [6]
  8. 8.00 8.01 8.02 8.03 8.04 8.05 8.06 8.07 8.08 8.09 8.10 8.11 8.12 8.13 8.14 Durocher, L.P. (ed.), ILO - International Labour Organization (2011). 12. Skin Diseases. In Stellman, J.M (Editor-in-Chief) Encyclopedia of Occupational Health and Safety. International Labor Organization, Geneva, 2011. Hozzáférés 2013. augusztus 16.: [7]
  9. Kohánka, V., ’Allergiás eredetű foglalkozási bőrbetegségek bejelentése, kártalanítása és a foglalkozási bőrbetegségek rehabilitációja’, In Temesvári, E., Kárpáti, S. (szerk.), ’Gyakorlati allergológia’, Semmelweis Kiadó, Budapest, 2009, pp. 164-167.
  10. 10.0 10.1 10.2 10.3 10.4 10.5 10.6 Nosbaum A., Vocanson M., Rozieres A., Hennino A., Nicolas J.F., ‘Allergic and irritant contact dermatitis’, European Journal of Dermatology, Vol. 19, No. 4, July-August 2009, pp. 325-32. Hozzáférés 2013. augusztus 16.: [8]
  11. 11.0 11.1 Berard F., Marty J.P., Nicolas J.F., ‘Allergen penetration through the skin’, European Journal of Dermatology, Vol. 13, No. 4, July 2003, pp. 324-30. Hozzáférés 2013. augusztus 16.: [9]
  12. Hunyadi, J., ‘Atopiás dermatitis’, In Dobozy, A., Horváth, A., Hunyadi, J., Schnedier, I., (szerk.) ‘Bőrgyógyászat’, Eklektikon Kiadó, Budapest, 1998, p.155-158.
  13. van der Walle, H.B., Piebenga, W.P., ‘Skin and occupation’, Yamanouchi Europe, 1999. p. 98.
  14. 14.00 14.01 14.02 14.03 14.04 14.05 14.06 14.07 14.08 14.09 14.10 14.11 14.12 14.13 14.14 14.15 14.16 14.17 14.18 14.19 14.20 14.21 14.22 14.23 14.24 14.25 14.26 14.27 14.28 Rustemeyer, T., Elsner, P., John, S.M., Maibach, H.I. (eds.), Kanerva's Occupational Dermatology, 2nd ed., Springer-Verlag, Berlin, 2012.
  15. 15.0 15.1 Geraut, C., Geraut, L., Jover, H., Tripodi, D., ‘Occupational diseases due to cooling fluids’, European Journal of Dermatology, Vol. 21, No. 2, March-April 2011, pp. 162-9. Hozzáférés 2013. október 21.: [10]
  16. 16.0 16.1 Jungbauer, F.H., ‘Wet work in relation to occupational dermatitis’, Rijksuniversiteit, Groningen, 2004. Hozzáférés 2013. augusztus 16.: [11]
  17. 17.0 17.1 17.2 17.3 Kohánka, V., ’Foglalkozási bőrbetegségek’, In Ungváry, Gy., Morvai, V. (szerk.), ’Munkaegészségtan’, 3. kiadás, Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest, 2010, pp. 766-771.
  18. 18.0 18.1 18.2 Cleenewerck, M.B., ‘Update on medical and surgical gloves’, European Journal of Dermatology, Vol. 20, No. 4, July-August 2010, pp. 434-42. Letölthető: [12]
  19. Brownstein, M.H., Rabinowitz, A.D., ‘The precursors of cutaneous squamous cell carcinoma’, International Journal of Dermatology, 1979 Jan-Feb, Vol. 18, No. 1, pp. 1-16.
  20. Tucker, S.B., ‘Prevention of occupational skin disease’, Dermatol Clin, 1988 Jan, Vol. 6, No. 1, pp. 87-96.
  21. Schalock, P.C., Zug, K.A., ‘Protection from occupational allergens’, Curr Probl Dermatol, 2007, Vol. 34, pp. 58-75.
  22. Held, E., Mygind, K., Wolff, C., Gyntelberg, F., Agner, T., ‘Prevention of work related skin problems: an intervention study in wet work employees’, Occup Environ Med, 2002 August, Vol. 59, No. 8, pp. 556–561.
  23. Löffler, H., Bruckner, T., Diepgen, T., Effendy, I., ‘Primary prevention in health care employees: a prospective intervention study with a 3-year training period’, Contact Dermatitis, 2006 Apr, Vol. 54 No. 4, pp. 202-9.
  24. Weisshaar, E., Radulescu, M., Soder, S., Apfelbacher, C.J., Bock, M., Grundmann, J.U., Albrecht, U., Diepgen, T.L., ‘Secondary individual prevention of occupational skin diseases in health care workers, cleaners and kitchen employees: aims, experiences and descriptive results’, Int Arch Occup Environ Health, 2007 May, Vol. 80, No. 6. pp. 477-84.
  25. Milde, J.J. (ed.), Prophylaxis in Occupational Medicine, DGUV Gentner Verlag, Stuttgart, 2007, pp. 83-90, 239-246.
  26. 26.0 26.1 Skudlik, C., Wulfhorst, B., Gediga, G., Bock, M., Allmers, H., John, S.M., ‘Tertiary individual prevention of occupational skin diseases: a decade's experience with recalcitrant occupational dermatitis’, Int Arch Occup Environ Health, 2008 Aug, Vol. 81, No. 8, pp. 1059-64.
  27. 27.0 27.1 27.2 27.3 27.4 27.5 27.6 27.7 Public Health England (2013). Occupational Zoonoses. Hozzáférés 2013. október 20.: [13]
  28. Albrich, W.C., Harbarth, S., ‘Health-care workers: source, vector, or victim of MRSA?’, Lancet Infect Dis, 2008 May, Vol. 8, No. 5, pp. 289-301.
  29. Bonamonte, D., De Vito, D., Vestita, M., Delvecchio, S., Ranieri, L.D., Santantonio, M., Angelini, M., ‘Aquarium-borne Mycobacterium marinum skin infection. Report of 15 cases and review of the literature’, European Journal of Dermatology, Vol. 23, No. 4, July-August 2013, pp. 510-6.
  30. Turner, S., Lines, S., Chen, Y., Hussey, L., Agius, R., ‘Work-related infectious disease reported to the Occupational Disease Intelligence Network and The Health and Occupation Reporting network in the UK (2000-2003)’, Occup Med (Lond), 2005 Jun, Vol. 55, No. 4, pp. 275-81.
  31. Halliday, R.B., ‘Health and safety issues related to mites in stored grain’, Stored Grain in Australia. Proceedings of the Australian Postharvest Technical Conference, Canberra, 25-27 June 2003. CSIRO Stored Grain Research Laboratory, Canberra. Hozzáférés 2013. december 7.: [14]
  32. Rácz, I., ‘15 Állati élősködők okozta bőrbetegségek’, In Rácz, I. (szerk.) ‘Bőr- és nemi betegségek’, Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1982., pp. 156-159.
  33. Erdős, Gy., Szlobodnyik, J., Zöldi, V., ‘Módszertani levél a mérgesízeltlábúak (darazsak, méhek, pókok, hangyák, skorpiók) elleni védekezésről’, Országos Epidemiológiai Központ, Budapest, 2004. Hozzáférés 2013. október 21.: [www.oek.hu/oekfile.pl?fid=452]
  34. Braun-Falco, O., Plewig, G., Wolff, H.H., Winkelmann R.K., ‘Chapter 8. Epizoonoses’, In Braun-Falco, O., Plewig, G., Wolff, H.H., Winkelmann R.K., ‘Dermatology’, Springer-Verlag, Berlin 1991, pp. 255-258.
  35. Ladbury, G., Morroy, G., van Hoeven-Dekkers, S., Botermans, C., Veelenturf, C., Bastiaens, M., van Abeelen, C., Wijkmans, C., ‘An outbreak of scabies in multiple linked healthcare settings in The Netherlands’, Infect Control Hosp Epidemiol, 2012 Oct, Vol. 33, No. 10, pp. 1047-50.
  36. UNSCEAR – United Nations Scientific Committee on the Effects of Atomic Radiation (2008). Report Vol. I Sources of ionizing radiation. United Nations, Vienna, 2010.
  37. HPS – Health Physics Society (2011). Radiation Basics. Hozzáférés 2013. október 24.: [15]
  38. Loose, R., Wucherer, M., ‘Berufliche Strahlenexposition’, Der Radiologe, May 2007, Vol. 47, No. 1, Supplement, pp. S27-S40
  39. Young, C., Rushton, L., British Occupational Cancer Burden Study Group, ‘Occupational cancer in Britain. Skin cancer.’, Br J Cancer, 2012 June 19; Vol. 107(Suppl 1), pp. S71–S75. Hozzáférés 2013,. október 19.: [16]
  40. Európai Bizottság (2011). Nem kötelező érvényű útmutató a 2006/25/EK irányelv végrehajtása során alkalmazható legjobb gyakorlatokhoz "Mesterséges optikai sugárzás". Publications Office of the European Union, Luxembourg, 2011. Letölthető: [17]

További olvasnivaló

DGUV – Deutsche Gesetzliche Unfallversicherung (2008). Präventionskampagne Haut. Honlap. Hozzáférés 2013. december 7: [18]

EPOS – European Initiative for the Prevention of Occupational Skin Diseases. "healthyskin@work". Honlap. Hozzáférés 2013. október 22.: [19]

EU-OSHA – European Agency for Safety and Health at Work, ’Factsheet 40 – Bőr érzékenyítők’ Letölthető: [20]

HSE – Health and Safety Executive. Managing the risks from skin exposure. Honlap. Hozzáférés 2013. október 22.: [21]

INRS – Institut national de recherche et de sécurité pour la prévention des accidents du travail et des maladies professionnelles. ProtecPo. Honlap. Hozzáférés 2013. október 25.: [22]

Kezic, S, Visser, M.J., Verbek, M.M., 'Individual Susceptibility to Occupational Contact Dermatitis', Industrial Health, Vol. 47 (2009) No. 5. pp. 469-478. Letölthető: [23]

NAPO konzorcium. Napo - Védd a bőröd! Letölthető: [24]

NMH – Nemzeti Munkaügyi Hivatal (2014). A Nemzeti Munkaügyi Hivatal Munkavédelmi és Munkaügyi Igazgatóság Munkavédelmi Főosztályának tájékoztatása a mezőgazdasági munkák során kialakuló fototoxikus bőrreakcióról (fito-fotodermatitisz). Hozzáférés 2014. november 30.: [25]

OMFI – Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-Egészségügyi Intézet (2010). Kontakt dermatitiszek. Hozzáférés 2014. november 30.: [26]

SUVA – Schweizerische Unfallversicherung Suva. 2hands.ch. Honlap. Hozzáférés 2013. október 22.: [27]

Wikipedia (2013). Cutaneous conditions. Hozzáférés 2013. október 22.: [28]

Personal tools
languages