Legionella a munkahelyen

From OSHWiki
Jump to: navigation, search


no pages or subcategories

Helena Senior and Brian Crook, Health & Safety Laboratory, UK
Magyarra fordította: Dr. Csőkör Katalin

Bevezetés

A Legionella egy kórokozó, vízben élő baktérium, mely több megjelenési formában okozhat fertőzéseket, melyeket összefoglalóan legionellózisnak nevezünk. Közülük a légionárius betegség a legsúlyosabb. Ez a cikk bemutatja a Legionellát és megmagyarázza, hogy hogyan terjed az ember által készített vízvezetékekben és vezet fertőzéshez. Áttekinti a tüneteket és a rizikócsoportokat. A leglényegesebb mondanivalója, hogy ahol a Legionella szaporodásának és átvitelének feltételei adottak, ott a Legionella fertőzés kockázata fennáll. Ebből következik, hogy ahol nem ellenőrzik a vízvezetékeket, a dolgozók és a civilek egyaránt veszélyeztetettek. Munkaszervezési intézkedésekkel csökkenthető a kockázat. Bár a vízvezeték-rendszerek miatt széles kört érinthetne a Legionella fertőzés, csak nagyon kevés foglalkozás kiemelt kockázatú ebből a szempontból.

Legionella – a kórokozó

A légionárius betegséget először 1967-ben, Philadelphiában, az Amerikai Egyesült Államokban azonosították, amikor az Amerikai Légió gyűlésén részt vevők között hatalmas számban tört ki tüdőgyulladás. A korábban ismeretlen baktériumot tüdő szövetmintából izolálták, és emiatt Legionella pneumophilának nevezték el.[1]. A Legionella baktériumcsalád ezen tagjának 16 szerocsoportja, avagy különböző sejtfelszín-profilja van, és ez okozza a legionella baktériumcsaládhoz kötődő betegségek jelentős többségét. Európában a Legionella fertőzések megközelítőleg 70 %-át okozza az 1-es szerocsoportú L. pneumophila, 20-30 %-át az egyéb szerocsoportok (2-től-16-ig) és 5-10%-át más Legionella fajok.[2].

A Legionella baktérium jelen van a természetes vizekben, mint a tavak, folyók, és egyéb vízgyűjtők, de általában alacsony számban. Számuk csak az ember által készített olyan vízrendszerekbe lépésekor emelkedik meg, ahol a feltételek adottak a szaporodáshoz.

A fertőzés útja

Az emberek általában a levegőben szétoszlott apró vízcseppek (aeroszol), illetve (a víz elpárolgása után megmaradó) úgynevezett csepp magvak belélegzése útján kapják el a légionárius betegséget. Emellett a Legionella esetenként fertőzhet a légzésterápiás készülékekből vagy fertőzött jégből származó víz belélegzésével.[3].

A L. longbeachae felelős azon Legionella okozta tüdőgyulladások körülbelül 5%-áért, melyeket nem a L. pneumophila okoz.[4]. Ezt a baktériumot fertőzött komposzttal való érintkezéssel hozták összefüggésbe Ausztráliában, Új-Zélandon, az Amerikai Egyesült Államokban és Japánban,[5][6] és az elmúlt években Skóciában[7]. Az átvitel módja ezen esetekben valószínűleg a fertőzött talajrészecskék belélegzése lehet[8].

Egyértelmű emberről-emberre történő Legionella-fertőzést eddig nem írtak le. A következő tényezők befolyásolják, hogy a Legionella forrása milyen valószínűséggel okoz fertőzést:

  • a baktérium-koncentrációja
  • mennyire hatékony a baktérium szóródása
  • a baktérium szaporodásának módja
  • a baktériumforrás mennyire képes aeroszolt alkotni.

Fő emberi kockázati csoportok

Nem mindenki fertőződik meg és mutatja betegség tüneteit, aki ki van téve a Legionella fertőzés veszélyének[4]. A légionárius betegség valójában szokatlan egészséges embereknél. Az Egyesült Királyságban megfigyelt adatok arra utalnak, hogy a légionárius betegség 2009 és 2011 közötti eseteinek több, mint kétharmadában volt egy mögöttes kórállapot.[9]. A fertőzés és a tünetek kialakulására szempontjából magasabb kockázatú csoportok:

  • 50 év felettiek
  • férfiak (fogékonyabbak a nőknél)
  • dohányosok és a nagyivók
  • szívbetegségben, krónikus légzőszervi és vesebetegségben szenvedők
  • bármilyen okból csökkent immunitású személyek.

A magasabb expozíciós kockázatú munkahelyekről a 6. fejezetben lesz szó.

A betegség tünetei

A legionellózisnak (a Legionella baktérium által okozott betegségnek) nincsenek jellegzetes tünetei, vagy ismertetőjegyei, azaz nincs egy tipikus lefolyása. Valójában azt gondoljuk, hogy a tünetek széles spektruma származhat ugyanabból a forrásból.[10]. A Legionella baktérium által okozott betegség súlyossága a Pontiac-láznak nevezett enyhe formától – mely 2-5 nap alatt lezajlik, influenza-szerű tünetekkel, nagy fertőzési rátával (akár 95%) és rövid lappangási idővel (általában 24-48 óra) jár – a súlyos légionárius betegségig terjed.[11]. A légionárius betegségnek gyakran nem specifikus a lappangási ideje, mely 2-től 10 napig, vagy akár 20 napig is tarthat.[12]. Általában heveny és gyors lefolyású tüdőgyulladással jár, melyet más, általában nem specifikus tünetek kísérnek[13],[14],[15]:

  • Gyengeség
  • Magas láz
  • Fejfájás
  • Köpet nélküli, száraz köhögés
  • Hidegrázás
  • Izomfájdalom
  • Légzési nehézség
  • Központ idegrendszeri tünetek, pl.: zavartság
  • Hasmenés
  • Veseelégtelenség

A legionárius betegség hetekig tart, de a megbetegedési arány alacsony, mivel nem mindenkinél fejlődnek ki a tünetek és a betegség, aki ki van téve a baktériumnak. A megbetegedési arány 0,1% és 5% között van az átlag népességben és 0,4% és 14% között van a kórházban ápoltak esetén. A gyenge immunrendszernek és a háttérben álló más kóroki tényezőknek köszönhetően kórházi páciensek esetén a halálos esetek aránya elérheti a 40-80%-ot. [4] Az átlag népességben – a különböző fogékonyságnak köszönhetően – a halálozási arány változó, de általában alacsony.

A légionárius betegséget antibiotikummal kezeljük. A legionellózis korai felismerése fontos tényező a páciens túlélése szempontjából. A legnagyobb leírt kitörése során, mely 2001-ben Murciában (Spanyolország) történt, 449 esetben volt bizonyított, hogy a légionárius betegség a kórok, de a halálos esetek aránya csak 1 % volt, hála az ok gyors felismerésének, az időben való beavatkozásnak és a helyes antibiotikum-használatnak.[16],[17].

A Legionella szaporodását elősegítő feltételek

Bizonyos, az ember által készített vízrendszerekben fennálló tényezők a Legionella baktérium szaporodásához vezethetnek. Ezek a következők:

  • A vízhőmérséklet 20 és 45 Celsius fok között van, mely a Legionella szaporodási hőmérséklet-tartománya.
  • A protozoonok jelenléte, mely egysejtű organizmusok gazdaszervezetként viselkednek és teret nyújtanak a Legionellák szaporodásához. A természetben a Legionellák amőbákban élnek.
  • Biofilm jelenléte (Ez a mikroorganizmusok vékony rétege, mely nyákot formál a vízzel érintkező felületeken).
  • Tápanyagforrások jelenléte: lerakódás, korrózió, és a csővezetékekhez használt egyes anyagok.
  • A víz pangása a tárolás és/vagy a visszatáplálás miatt, ami elősegíti a biofilm képződését. A vízvezetékek kivezető nyílásainak eseti vagy szezonális használata is a víz pangásához és biofilm növekedéséhez vezethet. Utóbbiakra példák a tűzoltó rendszerek és a szálláshelyek.

Legionella szaporodásának kitett vízrendszerek

Minden vízrendszerben, mely a fent leírt, megfelelő környezeti feltételeknek megfelel, szaporodásnak indulhat a Legionella. A Legionella legáltalánosabb forrásai az ember által készített vízrendszerek közül: a meleg és hideg vízvezeték-hálózat, hűtőtornyok és az gyógyfürdők (spa-k). Ezek a rendszerek hozhatók összefüggésbe a légionárius betegség kitöréseinek legtöbbjével. [4] Bár vannak más vízrendszerek is, melyekben a Legionella szaporodni tud.

Meleg és hideg vízvezeték hálózat

Különböző megoldások érhetőek el az épületek és kültéri munkahelyek meleg és hideg vízzel való ellátására. Változóak méretben, arányaikban, összetettségükben és némelyek meleg vagy hideg víztárolást, vagy mindkettőt igényelnek. Az olyan kifolyók, melyek finom cseppeket vagy aeroszolt hoznak létre – amennyiben a víz szennyezett – a dolgozókat „Legionella” baktérium expozíciójának tehetik ki. A szennyezett zuhanyzók függnek össze leggyakrabban a legionellózisos esetekkel, de csapok és a WC-öblítés használata is vezethet aeroszsol képződéséhez és így fertőzéshez.

A Legionella szaporodásának megelőzéséhez a meleg és hideg vízhálózatnak képesnek kellene lenni arra, hogy a melegvíz hőmérsékletét 50 Celsius foknál magasabban, a hideg víz hőmérsékletét pedig 20 Celsius foknál alacsonyabban tartsa. A hőátvezetést a meleg és hideg víz között a csövek szigetelésével kell megelőzni. Ha nem hőmérséklettel korlátozzák a Legionellát, akkor alkalmazhatóak csíraölő szerek (biocidok). Szintén fontos a lehető legkisebbre csökkenteni azoknak a területeknek a számát, ahol a víz pangani tud a csőhálózat lehető legrövidebb kialakításával. Amennyiben a nem használt csaptelepeket leszerelik, akkor a hozzájuk tartózó ágakat is fel kell számolni, egészen addig a pontig, ahol a főáramú vezetékből leágazódnak. Épületek tervezésénél meg kell fontolni, hogy a beépítendő kifolyók száma biztosan nem több-e a szükségesnél.[18].

Hűtőtornyok (hűtőrendszerek)

A hűtőtorony egy olyan eszköz, amely a hőveszteséget a légkörbe vezeti, és ez gyakran magába foglalja a vízporlasztással való hűtést. Gyakran ipari eljárásokhoz társulnak és méretük az épületek tetején elhelyezkedő kis egységektől, az olyan, hatalmas szerkezetekig terjed, melyek 200 m magasak és 100 m átmérőjűek is lehetnek. Mégis, a hűtő rendszerek jelentős többsége kisméretű, számos egységet foglal magába, melyek épületeken vagy épületek mellett vannak elhelyezve, hogy elvezessék a hőt a légkezelő rendszerekből.[4]. Mivel a hőt párologtatással csökkentik, aeroszol képződik, mely a hűtőrendszerből a levegőbe távozhat. Ha a hűtőrendszer a munkaterülethez közel helyezkedik el – tehát az aeroszol be tud lépni egy légbeszívó nyíláson vagy nyitott ablakon keresztül – a munkavállalók Legionella expozíció kockázatának lehetnek kitéve, ha a hűtőrendszer fertőzött. Újkeletű kutatások bizonyítékot találtak arra, hogy a Legionella pneumophila több kilométert tud utazni légi úton a forrásától. Korábban azt gondolták, hogy átvitele sokkal rövidebb távolságokra korlátozódik. Francia tudósok csoportja újra áttekintette egy 2003-2004-es járványos légionárius betegség részleteit, mely a 86 igazolt esetből 18 halálesettel járt. A fertőzés forrásának egy hűtőtornyot jelöltek meg egy olajipari telepen, és az elemzés alapján néhány fertőzött ember 6-7 km-re élt az iparteleptől. Egy hasonló tanulmány Norvégiából arra a következtetésre jutott, hogy a Legionella több mint 10 km-re képes terjedni. Ebben az esetben 65 beteg közül 10 hunyt el.[19],[20]. Ennek fontos következménye van nemcsak a hűtőrendszerek közeli szomszédságában, de a távolabb élő munkavállalók és a társadalom többi tagja számára is, és nyomatékosítja a Legionella elszaporodását kordában tartó lépések szükségességét.

A Legionella elszaporodása kordában tartható például csíraölők alkalmazásával és a hűtőrendszerek, biofilm kialakulását megelőző, rendszeres karbantartásával.

Pezsgő- és gyógyfürdők (spa-k)

Nem megfelelően karbantartott pezsgőfürdőket gyakran hoztak összefüggésbe légionárius betegség kitörésekkel.[21],[22],[23]. 1999-ben egy Holland virágkiállításon egy pezsgőfürdő medence 188 légionárius betegséget okozott[24], újabban, 2012-ben, az Egyesült Királyságban egy kiskereskedelmi üzletben, egy rosszul karbantartott bemutató medencéhez 21 eset volt köthető.[25]. Ha a pezsgőfürdő medencéket nem kezelik csíraölőkkel, természetüknél fogva ideális feltételeket nyújtanak a Legionella szaporodásához. A víz meleg és a buborékok képzése vízcseppek levegőbe kerüléséhez vezet, melyek könnyen belélegezhetők a medencét használók vagy más személyek által, beleértve a közelben dolgozókat is.

Egyéb vízrendszerek, ideértve az új és feltörekvő kockázatokat

Ez lehet bármely, ember által létrehozott vízrendszer, mely megfelelő feltételeket nyújt a Legionella szaporodásához és vízcseppek képződését okozza. Sok ilyen rendszer egyedi, egy adott munkaterületre vagy tevékenységre jellemző. Számos példa akad, így ide tartoznak a vízporlasztók, melyeket porcsökkentésre használnak kőfejtőkben, és az autómosók. A vészzuhanyok és az öntözőrendszerek is ebbe a kategóriába esnek, ahogy a szupermarketekben a friss élelmiszereket és az éttermekben a saláta bárokat párásító eszközök is. Figyelemmel kell lenni a szökőkutak növekvő számára a munkahelyeken és a bevásárlóközpontokban. Valójában bármely eszköz, vagy rendszer esetén, amely a levegőben vízcseppeket képez és benne a víz hőmérséklete 20 Celsius fok fölé emelkedhet, mérlegelni kell a Legionella fertőzés kockázatát, hacsak rendszeres megelőző intézkedéseket nem vezetnek be.

Újabb Ausztriából és Skandináv országokból származó tanulmányok kimutatták Legionella jelenlétét a papírgyártás során használt üzemi vízben. Emiatt Ausztriában megelőzési tájékoztatót adtak ki.[26]. Az erőforrásokkal való takarékossághoz, illetve az alternatív energiaforrásokhoz kapcsolódó munkahelyi eljárások fejlődése Legionella veszéllyel járhat. Például a napenergia és a geotermikus energia ipari méretű használata elősegítheti a Legionella szaporodását nyitott rendszerekben. A vízzel való takarékoskodás arra ösztönözne, hogy ne folyassuk át a csőrendszerben pangó vizet, de az erőforrásokkal való takarékoskodásnak egyensúlyban kell lennie a fertőzési kockázat kontrollálásával.

Az expozíciós kockázatot csökkentő intézkedések a munkahelyeken

Ha a munkahely vízvezetékrendszere olyan (mint fentebb részletezve), hogy a Legionella elszaporodásának kockázata fennáll, akkor ez néhány, bármely foglalkozás esetén alkalmazható egyszerű lépéssel kezelhető. (Lásd még a Megelőző intézkedések rangsora és a Megelőző intézkedések rangsora veszélyes anyagok esetén cikkeket.) A Legionellával kapcsolatos kockázatértékelés és megelőző intézkedések kidolgozásánál fontos gondolni a folyamatos ellenőrzéssel és karbantartással járó járulékos kockázatokra is. (lásd még: 6.1) Esettanulmány példák a Legionella megelőzés helyes gyakorlatára az EU-OSHA helyes gyakorlati adatbázisában találhatók.[27].

Kockázatos rendszerek azonosítása

Meg kell határozni, hogy a vízrendszer Legionellával való fertőződésének fennáll-e a kockázata.

  • A 4. részben leírt kategóriába tartozik-e?
  • Képez-e a rendszer finom vízcseppeket, mint például egy zuhany?
  • A víz hőmérséklete 20 és 45 Celsius fok között van-e?
  • Van-e víztárolás, vízpangás?
  • Időszakosan használják-e a vizet, például kevesebbszer, mint egyszer egy héten?

Legionella-kontroll a vízrendszerekben

Ha fennáll a veszélye, hogy a vízrendszerekben elszaporodjon a Legionella, vízmérnök szakember, vagy vízkezelési szolgáltató tanácsát kell kikérni és megelőző intézkedéseket kell hozni. A megelőző intézkedés a vízvezeték fajtájától függ, de egyes esetekben a vízhőmérséklet emelését vagy csíraölő szerek használatát is magában foglalja. A hideg-meleg vízvezetékek rendszeres átfolyatása, a pezsgőfürdő medencék tisztítása megelőzheti a Legionella szaporodásához szükséges biofilmek képződését.[18] Számos kormányzati ügynökség, hűtőrendszer gyártó cég, illetve ipartestület fejlesztett tervezési és karbantartási útmutatókat a Legionella elszaporodásának megelőzésére vagy kezelésre hűtőtornyokban.[28],[29].

A víz folyamatos ellenőrzése

Tanácsos folyamatosan ellenőrizni teljes aerob baktérium és Legionella tenyésztésre azokat a vízrendszereket, amelyekben a Legionella szaporodásának kockázata fennáll. Az aerob baktériumok száma jelzi a biofilm jelenlétét és folyamatosan vizsgálható táptalajlemezes tenyésztőtartályt használó (dip-slide) módszerrel vagy adenozin-trifoszfát (ATP) teszttel. A „dip-slide” egy agarral borított műanyag lemez. Az ATP minden élő szervezetben a fő energiahordozó vegyület és kiváló jelzője a környezetből vett mintákban a mikrobák aktivitásának. A Legionella vizsgálathoz szükséges vízmintákat lehet, hogy specializálódott laboroknak kell levenniük.

Egyes magas kockázatú munkahelyek és megelőző intézkedések

A mai világ munkahelyeinek többsége ki van téve a Legionella-expozíció kockázatának, tekintve, hogy szinte mindnek van legalább a kézhigiénét biztosító hideg-meleg vízhálózata és sokuknál van zuhanyzó és/vagy légkondícionáló berendezés. Az Európai Unió tagállamaiban érvényes Legionella szakpolitikákat áttekintve az Európai Munkavédelmi Ügynökség (EU-OSHA) arra a következtetésre jutott, hogy: „Számos gép és munkakörülmény lehetőséget ad a Legionella elszaporodására, de a kockázat nem specifikus egy adott ágazatra vagy foglalkozásra. Talán ez a tény befolyásolta a kormányokat, hogy a közegészségügyhöz tartozóként számoljanak a Legionellával.” [29] A legionárius betegség esetei általánosságban közösségben szerzettek, sok kapcsolódik utazáshoz, vagy olyan, kórházban fekvő betegekhez, akiknek gyenge a fertőzés elleni védekező képességük. [4] Munkahelyi fertőzést követően kialakult foglalkozási megbetegedések és halálesetek légionárius betegség esetén kivételesen ritkák. Azonban egyes foglalkozások kiemelt kockázatúak, tekintve, hogy szoros közelségbe kerülnek olyan fentebb részletezett vízrendszerekkel, melyeknek fokozott a kockázata, hogy szennyezettek. A Legionellával foglalkozó kutatók és laboratóriumi dolgozók szintén a magasabb kockázatúak közé tartoznak. Azonban minden esetben, ha a Legionellát érintő megelőző intézkedéseket és a monitorozást elvégzik, a fertőzési kockázat alacsony.

Vízközművek és (vízvezetékeket) karbantartó munkások

A vízrendszereket tisztító és karbantartó munkások, a Legionellát tartalmazó biofilmek megbontásának lehetősége miatt, ki vannak téve a Legionella expozíció veszélyének. Legnyilvánvalóbban ide tartoznak azok, akik hűtőtornyok tisztítását, karbantartását végzik, a légkondícionálókkal foglalkozó mérnökök, a szennyezett zuhanyokkal és csővezetékekkel dolgozó vízvezetékszerelők, és a pezsgőfürdő medencéket tisztítók. Mindazonáltal, újabb tanulmányok bebizonyították szennyvízkezelő telepen dolgozó munkások szennyvíz általi expozícióból származó kockázatát[30],[31]. Bontással és felújítással foglalkozó építőmunkások szintén kockázatnak lehetnek kitéve. A kockázat nagymértékben csökkenthető a vízrendszerek a karbantartást megelőző fertőtlenítésével, vagy olyan légzésvédő eszköz légzésvédő eszköz viselésével, melyet előzőleg teszteltek, hogy biztosan jól illeszkedik[18].

A szabadidő és vendéglátó iparban, illetve tengerjáró hajókon dolgozók

Szabadidő központokban és hotelekben a pezsgőfürdő medencék közvetlen közelében dolgozók fokozott kockázatnak vannak kitéve, köszönhetően annak, hogy hosszú időt töltenek olyan vízrendszerek mellett, melyekben fokozott a Legionella szaporodásának kockázata. Azonban a pezsgőfürdő medencék megfelelő karbantartása meg kell, hogy előzze a Legionella szaporodását és a dolgozók expozícióját.[32] A tengerjáró hajók rendkívüli körültekintést igényelnek Legionella-kockázat tekintetében a víztárolás szükségessége és egyes esetekben annak szakaszos használata miatt.[4] Az összes vízkifolyó rendszeres átfolyatása és fertőtlenítése – ide értve a pezsgőfürdő medencéket és csobogókat is, csökkenti a kockázatot a dolgozók és a vendégek számára is.

Vízpermetező rendszereket alkalmazó iparban dolgozók

Sok ipari eljárás van, mely vízpermetező rendszerek rendszeres vagy eseti használatával jár. Ezekre példa a párásítási eljárás nyomdamunkák esetén és textilgyárakban. Ha ezekhez visszaforgatott vagy tárolt vizet használnak, melynek hőmérséklete néha megemelkedhet, az a Legionella szaporodásához vezethet. Azonban a Legionella elszaporodást megakadályozó helyes megelőző intézkedések és – szükség esetén – a folyamatos ellenőrzés szignifikánsan csökkenti az expozíciós kockázatot. Ha egy rendszer szennyezett, légzésvédő felszerelést kell viselni, melyet előzőleg kipróbáltak arra vonatkozóan, hogy megfelelően illeszkedik-e. [18].

Laboratóriumi dolgozók

A Legionellával szennyezett mintákat kezelő labormunkások fokozott kockázatnak vannak kitéve, ha nem tesznek óvintézkedéseket a Legionella aeroszolok expozíciójának elkerülése érdekében. A vizsgálati és kutatói munka során ezek a kockázatok mikrobiológiai biztonsági fülke használatával megszüntethetők.

Az európai Legionella szakpolitikák áttekintése

2011-ben az EU-OSHA kiadott egy áttekintő tanulmányt a Legionellát szabályozó keretrendszerekről az EU tagállamokban és válogatott nem-EU országokban. A beszámoló megvizsgálta a nemzetközi szervezetek, mint az Egészségügyi Világszervezet (WHO), és a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO), a területi gazdasági és politikai egyesülések, mint az EU és szabványosítási testületek, mint az Európai Szabványügyi Bizottság (CEN) jelenleg érvényben lévő szakpolitikáit. A beszámoló összefoglalta a helyes gyakorlatra vonatkozó magatartási szabályokat és útmutatókat minden országból, de úgy találta, hogy a javaslatok közegészségügyi kérdésként, nem pedig foglalkozási veszélyként tekintettek a Legionellára. Azonban minden egyes tagállam útmutatása ugyanúgy használható a munkavállalók Legionellával fertőzött munkahelyi rendszerektől való kockázatának csökkentésére.

Magyarországi helyzet

Magyarországon fordult már elő Legionella okozta foglalkozási betegség (laboratóriumi dolgozók között).[33] A 2015-ben kiadott magyar jogszabályoz hazánkban is közegészségügyi fókuszú.[34] A rendeletet egy folyamatosan frissülő útmutató egészíti ki, amely a (nem-munkavédelmi szempontú) kockázatértékelést hivatott könnyebbé tenni .[35] Egy korábbi, összefoglaló útmutató kitért a betegség foglalkozási eredetének lehetőségére. [36]

Összefoglalás

Mivel közel az összes légionárius betegség közösségben szerzett volt, a megelőzésére tett erőfeszítések a közegészségügyben összpontosultak, nem a munkavédelemben.[29]. Ez volt az EU tagállamok szakpolitikáit áttekintő 2011-es EU-OSHA közlemény végkövetkeztetése. Azonban tekintetbe véve, hogy a Legionella baktérium természeténél és képességénél fogva az ember által készített vízrendszerekben szaporodni tud, nem lenne szabad lebecsülni azt, hogy a munkavállalók exponálódhatnak a baktériummal, és hajlam esetén fertőzés kockázatának lehetnek kitéve. Ennek ellenére munkavállaló ritkán betegszik meg, és kevés foglalkozásnak van fokozott kockázata. Nemzetközi szinten a legtöbb EU tagállamnak van közegészségügyi alapú szabályrendszere a Legionella elleni küzdelemhez, és ha a kockázatértékelést használják, illetve a megelőző intézkedéseket végrehajtják, a dolgozók kockázata minimalizálható. Értékes lenne egy ipar/ágazatspecifikus útmutató, hogy növelje az egyes meghatározott tevékenységekhez kötődő kockázatok ismertségét. [37],[38].

Hivatkozások

  1. Fraser, D. W., Tsai, T. R., Orenstein, W., Parkin, E., Beecham, H. J., Sharrar, R., Harris, J., Mallison, G., Martin, S. M., McDade, J. E., Shepard, C. C. & Brachman, P. S. ‘Legionnaires’ disease: description of an epidemic of pneumonia’, New England Journal of Medicine, Vol. 297, No 22, 1977. pp. 1189-1197.
  2. Joseph, C. ‘Surveillance of Legionnaires disease in Europe’. In Marre, R. ed. ‘Legionella’. pp. 311-320, ASM Press, Washington DC, 2001.
  3. Stout, J. E. & Yu, V. L., ‘Legionellosis’, New England Journal of Medicine, Vol. 337, 1997, pp, 682-687.
  4. 4.0 4.1 4.2 4.3 4.4 4.5 4.6 WHO - World Health Organization, Legionella and the prevention of legionellosis, 2007. Available at: [1]
  5. Steele, T. W., Lanser, J. & Sangster, N., ‘Isolation of Legionella longbeachae serogroup 1 from potting mixes’, Applied and Environmental Microbiology, Vol. 56, 1990, pp. 49-53.
  6. Steele, T. W., Moore, C. V. & Sangster, N. ‘Distribution of Legionella longbeachae serogroup 1 and other legionellae in potting soils in Australia’, Applied and Environmental Microbiology, Vol. 56, 1990, pp. 2984–2988.
  7. Pravinkumar, S. J., Edwards, G., Lindsay, D., Redmond, S., Stirling, J., House, R., Kerr, J., Anderson, E., Breen, D., Blatchford, O., McDonald, E. & Brown A. ‘A Cluster of Legionnaires’ disease caused by Legionella longbeachae linked to potting compost in Scotland, 2008-2009’, Eurosurveillance, Vol. 15, Issue 8, 2010. Available at [2]
  8. Government of Western Australia. Code of Practice: Prevention and Control of Legionnaires’ Disease, 2010. Available at [3]
  9. HPA –Health Protection Agency. ‘Legionnaires’ disease in England and Wales, 2011’, Health Protection Report Vol. 6, No 4412, 2012. Available at [4]
  10. Scaife, H R. ‘The influence of phenotype on the stress resistance of Legionella pneumophila’. PhD thesis, Sheffield Hallam University, 1999.
  11. Glick, T. H., Gregg, M. B., Berman, B., Mallison, G., Rhodes, W. W. & Kassanoff, I. ‘Pontiac fever. An epidemic of unknown etiology in a health department:I. Clinical and epidemiologic aspects’. American Journal of Epidemiology, Vol. 107, 1978. pp. 149–160.
  12. WHO- World Health Organisation Guidelines for Drinking Water Quality,. Recommendations, Geneva, WHO, 3rd ed. Vol. 1, 2004
  13. Mandell, G. L., Bennett, J. E. & Dolin, R. l. (Eds) ‘Principles and practices of infectious disease’, Churchill Livingstone, Philadelphia, 2000, pp. 2424-2435.
  14. Akbas, E. & Yu, V., ‘Legionnaires’ disease and pneumonia: beware the temptation to underestimate this “exotic” cause of infection’, Postgraduate Medicine, Vol. 109, No 5, 2001, pp. 135–147
  15. Mülazimoglu, L. & Yu, V. L., ‘Can Legionnaires’ disease be diagnosed by clinical criteria? A critical review’, Chest, Vol. 120, No 4, 2001, pp. 1049–1053
  16. García-Fulgueiras, A., Navarro, C., Fenoll, D., García, J., González-Diego, P., Jiménez-Buñuales, T., Rodriguez, M., Lopez, R., Pacheco, F., Ruiz, J., Segovia, M., Balandrón, B. & Pelaz, C. ‘Legionnaires’ disease outbreak in Murcia, Spain’, Emerging Infectious Diseases, Vol. 9, No 8, 2003, pp. 915–921
  17. Roig, J. & Rello, J. ‘Legionnaires’ disease: a rational approach to therapy’. Journal of Antimicrobial Chemotherapy, Vol. 51, 2003, pp. 1119–1129
  18. 18.0 18.1 18.2 18.3 HSE- Health & Safety Executive, Approved Code of Practice and guidance: Legionnaires’ disease, The control of legionella bacteria in water systems (L8). Available at [5]
  19. Nguyen, T.M.N., Ilef, D., Jarraud, S.,Rouil, L., Campese, C., Che, D., Haeghebaert, S., Ganiayre, F., Marcel, F., Etienne, J. & Desencloset, J-C. A community-wide outbreak of legionnaires disease linked to industrial cooling towers—how far can contaminated aerosols spread?", Journal of Infectious Diseases, 193 (1),2006, pp. 102–11. Available at: [6]
  20. Nygård, K., Werner-Johansen, O., Rønsen, S., Caugant, D.A., Simonsen, O., Kanestrøm, A., Ask, E., Ringstad, J., Ødegård, R., Jensen, T., Krogh, T., Høiby, E.A., Ragnhildstveit, E., Aaberge, I.S. & Aavitsland, P., ‘An Outbreak of Legionnaires Disease Caused by Long-Distance Spread from an Industrial Air Scrubber in Sarpsborg’, Norway Clinical Infectious Diseases , 46(1), 2008, pp. 61-69. Available at: [7]
  21. De Schrijver, K., Van Bouwel, E., Mortelmans, L., Van Rossom, P., De Beukelaer, T., Vael, C., Dirven, K., Goossens, H., Leven, M. & Ronveaux, O. ‘An outbreak of Legionnaire’s disease among visitors to a fair in Belgium,1999’, Eurosurveillance. Vol 5, No. 11 2000, p7. Available at: [8]
  22. Benkel, D. H., McClure, E. M., Woolard, D., Rullan, J.V., Miller, G. B. Jr, Jenkins, S. R., Hershey, J. H., Benson, R. F., Pruckler, J. M., Brown, E. W., Kolczak, M. S., Hackler, R. L, Rouse, B. S & Breiman, R. F. ‘Outbreak of Legionnaires' disease associated with a display whirlpool spa’. International Journal of Epidemiology, Vol. 29, No 6, 2000, pp. 1092-8
  23. Campese, C., Roche, D., Clément, C., Fierobe, F., Jarraud, S., de Waelle, P., Perrin, H. & Che, D. ‘Cluster of Legionnaires´ disease associated with a public whirlpool spa, France, April – May 2010’. Eurosurveillance. Vol. 15, No 26, 2010, pp. 19602. Available at: [9]
  24. Den Boer, J. W., Schellekens, J., Lettinga, K. D., Boshuizen, H. C., Van Steenbergen, J.E., Bosman, A., Van den Hof, S.,* Van Vliet, H. A., Peeters, M. F., Van Ketel, R. J., Speelman, P., Kool, J. L. & Conyn Van Spaendonck, MAE. ‘A large outbreak of Legionnaires' disease at a flower show, the Netherlands, 1999’, Emerging Infectious Disease, Vol.8, No 1, 2002, pp. 37-43.
  25. Coetzee, N., Duggal, H., Hawker, J., Ibbotson, S., Harrison, T. G., Phin, N., Laza-Stanca, V., Johnston, R., Iqbal, Z., Rehman, Y., Knapper, E., Robinson, S. & Aigbogun, N. ‘An outbreak of Legionnaires’ disease associated with a display spa pool in retail premises, Stoke-on-Trent, United Kingdom, July 2012’, Eurosurveillance, Volume 17, Issue 37, 2012. Available at: [10]
  26. Leifaden Legionellenprävention in der Papierindustrie. Austropapier 2010. Available at: [11]
  27. EU-OSHA - European Agency of Safety and Health at Work (no date). Case studies (searchable database). Retrieved on 4 June 2013, from: [12]
  28. INRS (2006). Les légionelles en milieu de travail. Retrieved 7 May 2013, from : [13]
  29. 29.0 29.1 29.2 EU-OSHA - European Agency of Safety and Health at Work, Legionella and Legionnaires’ disease: A policy overview, 2011. Available at [14]
  30. Blatny, J., Ho, J.,Skogan, G.,Fykse, E., Aarskaug, T.,Waagen, V. ‘Airborne Legionella bacteria from pulp waste treatment plant: aerosol particles characterized as aggregates and their potential hazard’, Aerobiologia, Vol 27, No 2, 2011 , pp. 147-162.
  31. Kusnetsov, J., Neuvonen, L-K., Korpio, T., Uldum, S.A., Mentula, S., Putus T., Tran Minh, N. N., & Martimo, K-P., Two Legionnaires' disease cases associated with industrial waste water treatment plants: a case report. BMC Infectious Diseases. Vol 10, 2010, p 343. Available from: [15]
  32. Sante.gouv.fr (2008). Guide établissements de tourisme, éléments pour la gestion du risque de prolifération de légionelles dans les réseaux d’eau. Retrieved on 4 June 2013, from : [16]
  33. OMFI - Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézet (2011). A 2010. évi foglalkozási megbetegedések és fokozott expozíciós esetek szakmai értékelése.
  34. 49/2015. (XI. 6.) EMMI rendelet a Legionella által okozott fertőzési kockázatot jelentő közegekre, illetve létesítményekre vonatkozó közegészségügyi előírásokról. Hozzáférés: 2017. június 16. [17]
  35. OKI - Országos Közegészségügyi Központ (2016). Módszertani útmutató a Legionella által okozott fertőzési kockázatot jelentő közegekre, illetve létesítményekre vonatkozó kockázat értékeléséről és a kockázatcsökkentő beavatkozásokról. 2016. 1. kiadás. Hozzáférés: 2017. június 16. [18]
  36. OEK - Országos Epidemiológiai Központ (2007). Az Országos Epidemiológiai Központ és az Országos Környezetegészségügyi Központ Módszertani Levele a legionárius betegségről és megelőzéséről Budapest 2007. Letölthető: [http:// oki.antsz.hu/documents/Honlap_Legionella_2007.pdf]
  37. Management of spa pools – controlling the risk of infection, HSE and Health Protection Agency, UK, March 2006. Available at [19]
  38. Guidelines for Control of Legionella in Ornamental Water Features,2006. Available at [20]

További olvasnivaló

Barna Zsófia (2016). Legionella kolonizáció terjedése és diverzitása épített vízrendszerekben. Doktori értekezés. Eötvös Loránd Tudományegyetem, Természettudományi Kar

CCHOS – Canadian Centre for Occupational Health and Safety. Legionnaires’ disease. Retrieved 29 January 2013, from:[21]

Code of practice, Prevention and control of Legionnaires’ disease, Government of Western Australia, 2010. Available at: [22]

ECDC - European Centre for Disease Prevention and Control – (2011). The European Guidelines for Control and Prevention of Travel Associated Legionnaires' Disease, version 1.1. Letölthető: [23]

EU-OSHA - European Agency of Safety and Health at Work, 100. sz. Tájékoztató – A Legionella baktériummal és a légiós betegséggel kapcsolatos európai szakpolitikák és helyes gyakorlati példák'. Letölthető: [24]

European Legionnaires’ Disease Surveillance Network (ELDSNet) (2005-2013). Home page. Retrieved on 4 June 2013, from: [25]

EWGLI - The European Working Group for Legionella Infections. Retrieved 29 January 2013, at [26]

HPA - Health Protection Agency, UK. Topics A-Z, Legionnaires’ disease. Retrieved 29 January 2013, from: [27]

ISO 11731:1998, Water quality - Detection and enumeration of Legionella.

Legionellakontroll (honlap): [28]

Orosz Edit (2017). A Legionellózis, mint munkaegészségügyi kockázat. Szakdolgozat. Óbudai Egyetem, Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Kar, Gépészeti és Biztonságtudományi Intézet.

Contributors

Ferenc Kudasz